Püspökké szentelése második évfordulója alkalmából készített interjút Kovács Gergely érsekkel Ferencz Antal kolozsvári plébános, a Verbum Katolikus Kulturális Egyesület igazgatója és Bodó Márta, a kiadó főszerkesztője, a RomKat.ro portál felelős szerkesztője február 22-én, közvetlenül Miguel Maury Buendía pápai nuncius gyulafehérvári látogatása után. Részleteket közlünk a beszélgetésből.
„A nuncius nagyon komolyan veszi a megbízatását, gyakran látogatja az egyházmegyéket. A gyulafehérvári látogatást már tavaly óta szerveztük (…) Megérkezése után az érseki hivatal klerikusaival találkozott: érsek, segédpüspök, általános helynök, irodaigazgató, gazdasági igazgató és érseki titkár. Nagyon jó találkozó volt, nyitottan, őszintén lehetett kommunikálni. Meghallgatott minket, mindent elé tárhattunk, amit el szerettünk volna mondani, neki is voltak kérdései. Visszatekintettünk az elmúlt két évre, onnan kezdve, hogy mit jelentett nekem a váltás, hazajönni Rómából.
Nehézségekről, gondokról, kihívásokról beszélgettünk, de elsősorban az elért eredményeket, megvalósításokat értékeltük. Legfontosabbnak tartom, hogy a jövőbe tekintve irányvonalakat, súlypontokat igyekeztünk meghatározni. Számos jótanácsot kaptam, kaptunk, bátorítást és megerősítést. Ezt követően a szemináriumi elöljárókkal való megbeszélésre került sor, akik részletes és pontos képet nyújtottak a papképzésről, kezdve attól, hogy melyik egyházmegyéből hány kispap van jelenleg a szemináriumban, a kihívásokon keresztül egészen addig, hogy a 2016. december 8-án megjelent Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis miként valósul meg a papképzésben. A napot a teológiai fakultásunk gyulafehérvári intézetének tanári karával való találkozás zárta.”
„…közös szentmisét ünnepeltünk a szeminárium kápolnájában. Szentbeszédében a nuncius tolmácsolta a Szentatya üdvözletét és bátorító szavait; arra kérte a szeminaristákat, hogy örömmel szenteljék életüket mások szolgálatára, és így egy napon papként szent tanítói legyenek a rájuk bízottoknak.
Az Aula Magnában találkozott a szeminaristákkal. Rövid bemutatkozó kör után két dolgot kötött kiemelten a kispapok lelkére: az egyik az ima fontossága – mindenkinek személyre szabott hivatása van, és mindenki imádkozzon azért, hogy felismerje, mi az ő konkrét feladata. A másik a testvériség – a szemináriumban kössenek mély és tartós barátságokat, mert később a papi életben ez a paptestvéri kapcsolat fogja megtartani őket. (…) hosszasan beszélgettek, a társalgásnak csak az vetett véget, hogy a következő program időpontja közeledett.
A nuncius annyit mondott nekem, sok jó kérdés elhangzott, nem is tudták mindet feltenni a kispapok időszűke miatt. A találkozásnak örült, és mondta, hogy jó kispapjaink vannak. Utána tisztelgő látogatás következett Irineu gyulafehérvári ortodox érseknél (…).
Fontos volt visszatekinteni az elmúlt két évre, számba venni a nehézségeket, a megoldandó feladatokat, de örömmel konstatálni a megtett lépéseket, a megvalósításokat és az ennél sokkal több kezdeményezést megannyi területen. Ebből van a legtöbb, de még oly kevés látszik belőle, mert sem a már elvégzett talajelőkészítés nem látható, sem az elültetett mag, még az sem, hogy már esetleg kicsírázott és kész kibújni a föld alól. Legfontosabbnak épp a jövőbe tekintést tartom. A nunciussal nagyon konkrét és lényeges tervekről beszéltünk, több elképzeléshez kikértem a véleményét. Volt, amire azt mondta, érdemes, sőt meg kell próbálni, volt, amire azt, hogy dolgozzak még rajta, és beszéljünk róla jövőre. Bátorított, buzdított, mindegyikünkhöz volt egy biztató szava.” (…) „A nuncius éleslátású és egyenes ember. Ismer és szeret bennünket. Tudom, hogy atyai gondja van ránk. Érzem általa a Szentatya ránk mosolygását.”
„Az érsekségi munka nagy hányada a falak mögött történik, kintről oly sok esetben semmi nem érzékelhető belőle. A rengeteg irodai munka, megbeszélés, tárgyalás, egyeztetés mellett szinte nem jut időnk sem nekem, sem a segédpüspöknek arra, ami annyira lényeges: a plébániák látogatására (fontos és szívügyem, de a járvány miatt elmaradt a visitatio canonica), a paptestvérekkel és hívekkel való találkozásra. (…) már tavaly is készültünk a segédpüspökkel, hogy rekollekciós körút keretében beszámoljunk, tájékoztassunk, de nem sikerült megvalósítani. Reméljük, hogy idén március végén összejön. Ez azt jelenti, hogy négy nap alatt elméletileg főegyházmegyénk valamennyi papjával találkozunk. Tudjuk, hogy nem lehet mindenről kimerítően beszélni, a minden bizonnyal megfogalmazódó kérdésekre válaszolni, de vázolni szeretnénk az eddig megtett utat és ismertetni a terveket, az irányt, amerre együtt szeretnénk haladni.”
„Nagyon fontos a papi közösség, a testvéri kapcsolat. Római évtizedeim alatt is megtapasztalhattam, de most, az érseki hivatalban is. Nemcsak erőt ad az, hogy egy megbízható papi közösség van körülöttem, hanem érzem annak gondoskodó, odafigyelő szeretetét is. Megosztjuk a munkát, egyre olajazottabban és összehangoltabban dolgozunk, de összetart a közösen bemutatott szentmise, a közös ima, közös lelkigyakorlat, közös kikapcsolódás. Jó érezni a megtartó erőt. (…)
„…talán a legnagyobb keresztem, hogy fizikailag nincs időm maradéktalanul eleget tenni mindennek. Számomra fájdalmas, hogy naponta azt a döntést kell meghoznom, hogy mi lesz az, amit – bár kellene – nem fogok elvégezni. Amikor a nap úgy telt el, hogy egyik tárgyalásról a másik megbeszélésre rohanok, és jól esne késő délután végre megpihenni, mert az agyam már alig fog, ehelyett az időközben nem fogadott telefonhívásokat kell intézni, érkezett üzeneteket elolvasni és megválaszolni, miközben az íróasztalon már harmadik napja tornyosul a felbontatlan posta, (…) miközben a 31 kispap várja, hogy mikor lesz az érseknek ideje, hogy egyenként elbeszélgessen velük, és több paptestvér kérdezi, mikor tudja az érsek az orgonát megáldani, a templomot felszentelni, és csak éjfél utánra sikerül a sürgősebb e-mailekre válaszolni…, akkor már csak a lelkiismeret-furdalás marad, hogy úgy fekszem le, nem volt mikor elolvassam a Szentatya legújabb motu proprióját, bele sem néztem az asztal sarkára előkészített elolvasandó könyvekbe, amelyekkel a napokban ajándékoztak meg. Másnap meg 3-4 óra alvás után kezdődik elölről minden. Mindeközben tartani kell a kapcsolatot a Szentszékkel, minisztériumokkal, polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal, más felekezetek, vallások vezetőivel; lehetőleg minden plébániára eljutni, találkozni paptestvérekkel, hívekkel, egyháztanáccsal, különféle társulatokkal és egyesületekkel, leülni és együtt tervezni a pasztorális tanáccsal, ifjúsági főlelkészséggel, családpasztorációs irodával…, megoldásokat keresni és kidolgozni a paphiány miatt üresen maradó plébániák kérdésére, odafigyelni egyházi alkalmazottainkra, kántorok, hitoktatók, lelkipásztori munkatársak képzésére…”
Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Bodó Márta; Gyulafehérvári Érsekség Facebook-oldala; Seminarium.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
