Rockefeller, Bilderberg, Antony Blinken, Jake Sullivan és a többiek. Kapaszkodjon meg a kedves olvasó, ismerős neveket tartalmazó lista következik
Miért nincs még tőkeunió az EU-ban? És vajon ki alkotja majd meg?
Ugyan nem kerestem, de forrásanyagok rendezgetése közben olyan tényekre és szereplőkre bukkantam, amelyek egy Európát otthonának tekintő polgárban súlyos kétségeket ébresztenek.
Mindazok számára, akik nem olyan régen fiatalok, és a statisztikákat megdöntve a második bekezdést is végigolvassák, érdemesnek tartom összefoglalni, hogy az EU lényege a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának biztosítása egy egységesített belső piacon. A schengeni övezeten belüli utazások útlevélmentesek, 20 tagállamban közös a valuta (euroövezet), nincsenek belső vámok. Egységes a jogi környezet, minden, e területekre vonatkozó szakpolitika közös, így a kereskedelemre, mezőgazdaságra, regionális fejlesztésre vonatkozó politikák érvényesek, sőt kötelezőek minden tagállamra (közös hatáskörök).
Egy szóval, szabad a személy, áru és tőkeforgalom, és mindehhez feltételeznénk, hogy a fentiekre vonatkozó tervezeteket, szabályozásokat és rendeleteket az Unió szakpolitikai csoportjai dolgozzák ki, a közös érdekek és elvárások mentén. Gondolhatnánk. De nem így van.
A CMU
A közös hatáskörök alá rendelt területeken megvalósult a vámunió, a gazdasági és monetáris unió, de – mint az az EU hivatalos oldalain olvasható – a tőkeunió még nem. Miután a két utolsó EU-s ciklus folyamatosan napirenden tartja ezt, az átlagpolgár számára nehezen megfogható fogalmat, arra következtethetnénk, hogy az Unió hivatalaiban gőzerővel folyik a „CMU-mechanizmus” kialakítása.
2014-es választások után felálló új Bizottság minden szabályváltozás, határozat vagy nyilvános indok nélkül szakított az alapokmányban meghatározott szerepével, átlépett a „szerződések őrének” feladatkörén, és a Tanács hatáskörébe nyúlva egyre nyíltabban fogalmaz meg jogi, gazdaságpolitikai, sőt, külpolitikai kezdeményezéseket.
Ez az időpont egybeesik azzal is, hogy az Unió szervei az alapokmányban nem definiált, ezért teljesítésében megmérhetetlen fogalmak (mint az „európai értékek” és a „jogállamiság”) alkalmazását vezette be egyes tagállamok retorziójára. Mindez akkor történt, amikor folyamatokat az akkor új bizottsági elnök, a sokszor megmosolygott, kicsit tehetetlen, kicsit bizonytalan, kicsit ittas, Jean-Claude Juncker felügyelte. Milyen érdekes, hogy 2020-ban az USA elnöke is egy hasonló karakter lett… Juncker volt az is, aki először vetette fel a CMU bevezetésének szükségességét is.
NGO-k
Ha az átlagolvasó egy reggel azzal ébred, hogy utánanézne, mi lehet a tőkeunióval, hol tarthat a folyamat, azt láthatja, hogy ezt uniós tisztviselőktől nem kérdezi meg, még az újságíró sem! Nem meglepő, hogy a kérdéssel kapcsolatban az euronews.business is Rebecca Christie-t, a Bruegel főmunkatársát kérdezi. És, ha az olvasó kíváncsiságában utánanéz ennek a Bruegelnek, újabb meglepetésére – egy NGO-t talál! Tehát nonprofit szervezetek oldják a tőkeunió kérdését.
A Bruegel honlapján bemutatott Igazgatótanácsban szinte csak banki szakemberek ülnek. Aki nem az, az hitelminősítő. Érdekesség, hogy e tanács „európai vezetőtagja” az a Simone Mori, aki a Slovak Power Holding BV igazgatósági tagja is, és mint ilyen, 66%-ban birtokolja, tehát irányítja a szlovák árampiacot.
Elnöke azonban Erkki Liikanen. Hogy nem hallottak róla? Pedig, ha hallottak volna, biztos nem havi 850 euróból terveznék nyugdíjas éveiket! Liikanen 1980–1989 között az Outokumpu (a legnagyobb európai rozsdamentes acélgyártó) Felügyelő Bizottságának tagja, majd elnöke; 1981–1987 között a Szociáldemokrata Párt főtitkára; 1983–1987: a Finn jegybank parlamenti megbízottja (alelnök); 1987-től 1990-ig pénzügyminiszter; 1990–1994: a finn európai uniós képviselet vezetője; 1995–2004: az Európai Bizottság tagja; Jelenleg a Bank of Finland igazgatótanácsának elnöke. De nincs vége, a legérdekesebb csak ezután jön!
Egyéb tevékenységek: Európai Központi Bank (EKB) Etikai Bizottságának tagja; A Nemzetközi Valutaalap (IMF) Kormányzótanácsának tagja. A Bruegel igazgatósági elnöke (NGO); A Bilderberg Csoport Irányító Bizottságának tagja (NGO); A Rendszerkockázati Tanács (SRC), Tanácsadó Testületének tagja (NGO); A Trilateral Commission (TC; Háromoldalú Bizottság) Európa-csoportjának tagja.
Ennek a Bruegelnek tehát korántsem csak európai kötődései vannak! De ki ne hallott volna már az IMF-ről, vagy a Bilderberg Csoportról? A felsorolás végén, és mintegy mellékesen ott olvasható a Háromoldalú Bizottság semmitmondó neve. Talán a finn acél-, szén- villamosművek közt közvetít. Vagy a Tanács, a Bizottság és a Parlament között. – De nem!
Trilateral Commission
Ez is egy NGO. „A TC [-t]… 1973 júliusában alapította David Rockefeller amerikai bankár és filantróp, internacionalista. „Magas rangú politikai döntéshozókat, üzleti vezetőket, valamint a média és a tudományos élet képviselőit tömörít …a növekvő, kölcsönös gazdasági és politikai függőség okozta kihívások kezelésére… [mert] Japánnak, Nyugat-Európának és Észak-Amerikának az egyenlőség alapján szorosabban kell konzultálnia és együttműködnie, hogy a közös érdekeiket érintő kérdésekben összehangolt politikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre… [és ennek érdekében] tartózkodniuk kell az egymásrautaltságukkal összeegyeztethetetlen egyoldalú intézkedésektől.” – Milyen felemelő, ugye?
…Legtöbb összejövetelük… a bizottság céljainak elérését szolgáló stratégia megvitatására összpontosít. Bár találkozóikat évente tartják, sosem hallunk róla. Bár tagjaik közt tucatjával találjuk a legnagyobb nyugati orgánumok főszerkesztőit, mégsincs senki, aki beszámolna róla, mint a Davosi Fórumról, vagy a Bilderberg találkozóiról teszik. Miért?
A legérdekesebb azonban csak most jön! Míg weboldalukon igen szerény ismertetőt találunk „magas rangú” tagjaikról, az internet sosem felejtő nyilvánossága lélegzetelállító névsort közöl a szervezetben most, vagy korábban szerepet vállaló hatalmasságokról. Ők az Elnökök Örök Tanácsadói, a Mesterek Mesterei, a Világ Irányítói. Képtelenség volna felsorolni és bemutatni a 400 lelket számláló tagságot, így most csak néhány ismerős nevet és egy mindenható szálat fogunk felfejteni.
Antony Blinken; Michael R. Bloomberg; Mark Brzezinski; Zbigniew Brzezinski; George HW Bush; Jimmy Carter; John M. Deutch, CIA-igazgató; Jeffrey Epstein (!); Laurence „Larry” Fink, a CFR igazgatótanácsának tagja, a BlackRock vezérigazgatója, a WEF megbízottja; Marillyn A. Hewson, a Lockheed Martin korábbi elnöke; Samuel P. Huntington; Henry Kissinger; Judith A. „Jami” Miscik, a CFR alelnöke, a CIA hírszerzési igazgatóhelyettese, a Lehman Brothers szuverén kockázati részlegének globális vezetője; Cyrus Vance Sr; James B. Steinberg, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese (Obama), nemzetbiztonsági tanácsadó helyettes (Clinton), CFR, Aspen SG, Bilderberg; Frances Townsend belbiztonsági tanácsadó (Bush), CFR igazgatótanács, Aspen SG, Atlantic Council.
És végül: Jake Sullivan. 2021 óta az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója. Közvetlenül Joe Biden elnöknek számol be. Korábban Barack Obama elnök politikai igazgatója, Biden alelnök nemzetbiztonsági tanácsadója és Hillary Clinton kabinetfőnök-helyettese. A Szövetségi Kormány vezető tanácsadója az iráni nukleáris tárgyalásokon, vezető politikai tanácsadó Clinton kampányában, vendégprofesszor a Yale Law Schoolban.
Az EU brüsszeli szervezetében 23.000 fizetett alkalmazott dolgozik. Ehhez 700 EP képviselőnk 7000 fizetett tanácsadója társul. Mind a mi pénzünkből élnek. Van olvasóink között valaki, aki meg tudja mondani, miért nem ők találják ki, és készítik el az EU hatékony és a mi érdekeinknek megfelelő mechanizmusait? Nem az ő dolguk volna? Nem ez volna számunkra is megnyugtató? S ha képtelenek erre, nem kellene változtatnunk ezen?
Már csak Jake Sullivan névhasonlatossága miatt is engedjenek meg, egy kis sci-fi asszociációt, hiszen ki más jutott volna eszembe, ha nem Cameron Avatarjának Jake Sully-je.
Európa most épp azon törekszik, hogy új képviselőket válasszon! Olyan embereket, akiket ismer, akiknek ismeri a hitvallását és akikben megbízik. Európa nem venné jó néven, ha helyettük Jake Sully, az USA avatárja dolgozna a tőkeunión. Joe Miles Quaritch-Biden ezredes első embere, aki azonban sosem állt át az euro-na’vikhoz.
Ma is teljes erejével dolgozik azon, hogy elpusztítsa a Hometree-t, a Lelkek Fáját, vele Eywát és a Teremtőt. Azért, hogy ellenállás nélkül foszthassák ki az euro-na’vikat egy általuk kialakított, és a Na’viknak CMU néven eladott mechanizmussal. Célja, hogy tőkeérdekeltségeik zavartalanul szivattyúzhassák ki Európa maradék erőforrásait.
Nem kellene ezen elgondolkoznunk az EU-választás előtt egy hónappal?
Ha a tőkeunió mögött legalább európai embereket találtam volna, most olvashattak volna a tőkeunióról, de sajnos az amerikaiak már megint elvitték a showt!
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
