Nem volt teljes a családi ebéd déli harangszó és Herceg János hang-jegyzete nélkül. Jellegzetes fejhangon, szinte papos pátosszal szólt a vajdasági magyarokhoz a „beszélt esszé” átütő erejével. Arról beszélt, ami éppen foglalkoztatta őket, és olyan nyelvezettel, ami megragad, továbbgondoltat, ölel.
nyugat-bácska portál
Herceg János akadémikus író, műfordító születésének 115. évfordulója alkalmából tartottak emlékezést május 13- án a zombori Szent Rókus temetőben, az író síremlékénél.
Ünnepi beszédet mondott Pusztai Lajos publicista, költő.
Herceg János van!
Van, mert ennyien összejövünk emlékezni rá.
A tollal, írógéppel vagy billentyűzettel létrehozott betűhalmaz attól válik irodalommá, hogy valaki szerencsés sorrendbe szedi azokat.
Herceg János ehhez a művelethez nagyon értett. Tájékunkon csak kevesen tudták nála jobban. Azonban két dologban senki más nem volt nagyobb hatással a mi vajdasági irodalmi közegünkre és egyáltalán életünkre:
Elsősorban az esszézés egyedi formáival hódított, amelyekben ki tudott bontakozni az író klasszikus műveltsége és tűpontos meglátásaival eligazított bennünket a művelt világ dolgaiban, kultúrájában. Pedig csak elejtett véleményét írta meg szépre formált mondataiban. Mi olvasók meg mindet beszippantottuk, magunkévá tettük, vagy éppen vita tárgyává.
De tettük.
Azonban a legnagyobb hatást a vasárnapi ebédeinkhez simított rádiós beszédei érték el. Nem volt teljes a családi ebéd déli harangszó és Herceg János hang-jegyzete nélkül. Jellegzetes fejhangon, szinte papos pátosszal szólt a vajdasági magyarokhoz a „beszélt esszé” átütő erejével. Arról beszélt, ami éppen foglalkoztatta őket, és olyan nyelvezettel, ami megragad, továbbgondoltat, ölel.
Mi ez, ha nem tömény beszélt-irodalom?
Herceg János irodalmi munkássága már minden vajdasági fórumon és folyóiraton terítékre került, azonban a hatalmas művet, sajnos különös, torz viták és értelmezések cincálták. Az író családi sírboltjánál tartott tavalyi emlékező beszédek során Dudás Károly is szóvátette ezt a lappangó fanyalgást.
Vélhetően egy olyan irodalmi világhóbort felelős ezért a helyzetért, amely egy írót elsősorban a regényei, mégpedig nagyregényeinek száma alapján értékel. Herceg János életművében valóban nem a vaskos kötetekbe tuszkolt epika dominál, de a kolosszális esszéi olyannyira olvasmányosak, hogy sajátságos, hercegi műfajjá duzzadt.
Ha valami személyeset is kellene mondani, akkor nekem van ilyen: Erős, sírós, ragyogó.
A tollal, írógéppel vagy billentyűzettel létrehozott betűhalmaz attól vált itt a szemünk előtt irodalommá, hogy Herceg János megkalapálta és megénekeltette őket a maga varázslatos módján!
Ezért fanyalgásmentes, nagy-nagy elismerés és közös köszönetünk illeti!
Zombor
2024.05.13.
Pusztai Lajos
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
