Több honfitársammal együtt engem is meglepett, hogy végre áttörés történt a szlovák–magyar oltásigazolványok ügyében. Olyannyira, hogy igyekeztem kideríteni, vajon ugyanazokat a jogokat biztosítja-e a szlovák igazolvány, mint a magyar védettségi igazolás.
Szükségem volt egy könyvre a Szabó Ervin Könyvtárból Budapesten, ezért felhívtam őket, hogy tényleg bemehetek-e a szlovák igazolásommal, mire egyértelmű nem volt a válasz. Ezután felhívtam a koronainfót, hogy tudnak-e segíteni. Közölték, annyi biztos, hogy a határon elfogadják, azonban inkább érdeklődjek a konzuli hivatalnál. A konzuli hivatal zöldszámán természetesen senki nem vette fel a telefont, de az e-mail-re tíz percen belül válaszoltak: további tippek érkeztek, ORFK és a Népegészségügyi Központ. A rendőrségen nem tudtak segíteni, ahogy a Népegészségügyi Központnál sem. Javasolták, hogy hívjam fel a koronainfót.
A sajtó nagy része, így a Felvidék.ma is közölte, hogy a két ország kölcsönösen megállapodott egymás oltást igazoló dokumentumainak elismeréséről.
Ezután jött a mentsvár, a budapesti szlovák nagykövetség. Miután kibogarásztuk a telefont kezelő hölggyel, hogy nem beszél magyarul, elővettem szlovák nyelvtudásomat, és megkérdeztem, hogy mit tud a dologról: semmit, de jelezte, a teraszokon helyet foglalhatok. Mivel mindeközben egy teraszon ültem, megkérdeztem a személyzetet, vajon bemehetek-e a beltérbe szlovák védettségivel, de ők sem tudtak válaszolni. Sőt, jelezték, habár egy hónapja nem kellene maszkot hordaniuk bent, ők tegnap találták meg az erről szóló rendeletet, nem igazán naprakészek.
Ezután megpróbáltam a koronainfót ismét.
Az, hogy erről az érintett helyeken tudnak-e, megint nagy kérdés.
(LB/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
