A Ma este felnövünk mellett a Network című előadásról, valamint a szinkronszakma nehézségeiről is beszélt a színművész érdeklődésünkre.
Különös feladatot ad Fehér Tibornak a Ma este felnövünk című előadás: hatéves, tizenöt éves és harmincéves énjét is el kell játszania szerepének
„Egy tényleges felnövést nézhetünk végig a gyerekkortól kezdve, kiderül, kiből mi lett. Nagyon jó humorral van kezelve az egész, 6és jó ritmusa van: én abban bízom, hogy hahotázva fog nevetni a közönség, ugyanakkor a vége felé vannak igazán szép és megható részek is, talán még egy könnycseppet is elmorzsol majd a néző, szóval hullámvasútra fogjuk őket felültetni, úgy gondolom” – mondta el kérdésünkre.
Óvodásoktól tanult
Archie kiskori karakterét a színész azon keresztül jól meg tudja közelíteni, hogy édesanyja óvónő, akihez a mai napig sokszor jár be munkahelyére, illetve sokat is hall arról, ami ott történik – sőt, az óvodai műsorok videóit is megszokta nézni vele közösen.
„Onnan nagyon sokat lehet lopni a gyerekektől, abból, ki hogyan viselkednek: ki van zavarban, ki dörzsölgeti nagyon-nagyon az ingujját, ki élvezi nagyon, hogy ő most szerepel, ezekből nagyon jó volt. gyűjteni. A tinédzserkorszak aztán tud kegyetlen lenni: nekem is volt a gimnáziumban olyan történetem, hogy azt gondoltam, hogy az egész osztályt gyűlöl, aztán kiderült, hogy mégsem. Sulit is váltottam, mert nem éreztem jól magam az egyik gimiben. Nyilván mindenkinek van rengeteg élményanyaga a középiskoláról.
/* (c)AdOcean 2003-2018, portfolio_hu.Infostart_2018.mobile_site.cikkek.banner_cikkozi_extra */
ado.slave(‘adoceanindexhuokdtbqijve’, {myMaster: ‘dBfmGy0C0lT8mfY5Mfg2WBNH8U_KL2dR9EYdt6o1mXz.47’,
onServerEmission: function(){document.getElementById(„y-adoceanindexhuokdtbqijve”).classList.add(„uysdfa6ds”);},
onServerEmissionEmpty: function(){}
});
Felnőtt korban az a kérdés, hogy kiből mi lett, ki mit mutat ki, mire büszke, kinek csúszott félre az élete.
Olyan problémákat feszeget, amelyek szerintem mindennaposak és bárkivel szemben jöhetnek” – vélekedik. A darab azt a filozofikus kérdést is felveti, hogy mikor leszünk valóban felnőttek, és hogy milyen utat járunk be addig.
Fehér Tibor a Networkben, a Centrál húzóelőadásában is kapott szerepet: Frank Hackettet, a tévétársaság vezetőjét alakítja, egy gyökeresen eltérő karaktert, aki főnökként bárkin és bármin átgázol a pénz jegyében.
„A Network igen aktuális, miközben egy 1976-os történetről beszélünk.
Félelmetes mondatok hangzanak el benne,
azt gondolom, hogy mindenkinek látnia kellett ezt az előadást” – mondta el, hozzátéve: jó érzés negatív karaktert játszania, az ilyen típusú szerepeket jobban kedveli, mert izgalmasabbak és intellektuálisabbak.
„Ha nem tartok tükröt, és ez a színház feladata, hogy tükröt tartson, akkor nem is tudok változtatni a világon. Tegyük fel azt, hogy a színház a hivatásom: ha már idekerültem erre a Föld nevű bolygóra és itt élek, valamit megpróbálok hozzátenni. Ha csak egy picit meg tudom változtatni az embereket, akik azt gondolják, amikor hazamennek, hogy már nem úgy fognak gondolkodni vagy cselekedni, mint korábban, akkor már nem éltem hiába. Egy negatív szereppel ez a feladatom: lássátok meg, emberek, hogy miben élünk, és lássátok meg, hogy mi az, amit nem kell követni” – mondta el.
A szinkronban látja a nehézségeket is
A színész a szinkronfeladatokat is nagyon szereti: ahogy elmondta, persze nem mindig lehet Freddie Mercury hangja, ahogyan az a Bohém rapszódiában volt, de előfordult vele már az is, hogy egy török sorozaton zokogott a szinkronstúdióban, mert megérinti.
„Minden meg tudja találni az ember a maga kielégülését.
Nagyon izgalmas, hogy ezeregyszázféle tud lenni az ember. Tegnap egy szőrös patkányt szinkronizáltam, holnap lehet, hogy én leszek Hitler fia.
Ugyanakkor kihívás is, mert sajnos a szinkron a pénz-idő csapdájában vergődik már jó pár éve. Sajnos nem tudunk kronológiában haladni sokszor, ezek is kihívások” – tette hozzá. A színész azt is látja, hogy rengeteg csatorna van, kiszélesedett a piac.
Örülne, ha szabadon válogathatna
„Csak olyan jó lenne néha, ha megfizetnék a szinkronszakmánál és több időt hagynának rá, ha érdekeltebb lenne a minőség, mint a mennyiség. Én ezt sajnálom nagyon.
Az lenne a csodálatos a a mi szakmánkban, hogyha nem kellene ennyit mennünk, mert lenne olyan egzisztenciánk, és azt mondhatná az ember, hogy ezt elvállalom, mert nagyon szeretném, azt nem vállalom, mert nincs rá szükségem.
Ez csodálatos dolog lenne, nagyon szeretném elérni, hogy azt tudjam mondani: ezt a nagyon sok pénzzel járó limonádé valamit nem fogom megcsinálni, mert nincs szükségem a pénzre, azt a pinceszínházas kétszereplős bármit viszont ingyen is megcsinálom, mert ez egy csodálatos mondanivalójuk történet” – árulta el a filozófiájáról.
A Mi kis falunkban fantasztikus csapatban és színészekkel igényes produkció részese, ezt nem érzi kompromisszumnak, de úgy gondolja, a legbutább napi sorozatból is lehet tanulni.
„Nyilván nem lehet mindig Csehov-drámát játszani, kell mindig valami könnyed és szórakoztató is, de ez most nálam szerencsére balanszban áll.
Díját korainak érzi
A színész 2017-ben Jászai Mari-díjat kapott, ami teljesen váratlanul érte.
„Nagyon hálás vagyok azért, mert gondoltak rám – mondta –, de szerintem azonnal anyukámat hívtam és sírva mondtam, hogy
ez nem jó így, mert hát nyilván nagyon korai.
Régen a Jászai Mari díjat valóban harminc közeli emberek kapták meg egy főszerepért. Ma ez már nem így van, eltolódott a határ, inkább egy szakmai utat életutat ismernek el ezzel a díjjal, ahhoz meg valljuk be, én még nem vagyok közel. Akkor mutattuk be a Cyrano de Bergeracot egy grúz rendező, David Doiasvili rendezésében: fantasztikus előadás volt, ami engem átmosott, meg tudtam benne mutatni mindent, ami vagyok. Ha ilyen szempontból nézném, azt mondanám, hogy hát végül is jó, köszönöm, kaptam érte Jászait, de ez a díj ma már nem erről szól, így valóban én ezt nem éltem meg jól. Kicsit kikészültem, de megyünk tovább és megpróbálok rászolgálni erre a díjra.”
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
