A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban Hajlák Attila iskolalelkész szervezésében lelki napot tartottak. A rendezvény több célt szolgált, legfőképpen azt, hogy ráirányítsa a figyelmet az iskolai vallásoktatás fontosságára.
Az iskolalelkész több előadót hívott meg az eseményre, amelynek végén hálaadó szentmisét is tartottak a kantai Szentháromság-templomban.
Hajlák Attila, az iskolalelkészi teendőket negyedik éve ellátó imecsfalvi plébános kifejtette: nagy ajándék a városnak, hogy a kantai líceumban vannak katolikus osztályok, számára pedig az az ajándék, hogy fiatalokkal foglalkozhat. „Az is nagyszerű, hogy meg tudtuk szervezni ezt a lelki napot, amelyet egyébként szinte minden évben megszerveztünk. Az órákat rendesen megtartjuk ilyen alkalmak során, csak annyi a különbség, hogy papok, szerzetesek vagy akár házaspárok tartanak előadást a diákoknak, akik minden élethelyzetből és hivatásból ízelítőt kapnak, s ekképpen rá tudnak csodálkozni arra, hogy az embereken keresztül mennyire meg tud érinteni a Jóisten” – fejtette ki az iskolalelkész, aki az életében meghatározó szerepet betöltő lelki jó barátait, lelki testvéreit hívta meg az iskolába, akiknek hitelesnek látja az életét. Hozzáfűzte: a nagyhét megváltoztatta a világot, de nem ér semmit, ha a mi személyes életünket nem változtatja meg. A lelkész egyúttal arra bátorítja a fiatalokat, hogy bátran keressék fel a kantai líceumot, ha úgy érzik, hogy szeretnének ezen az úton elindulni.
A Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérekhez tartozó Lőrincz Csilla (M. Pacifika) nővér, a lelki nap egyik meghívott előadója úgy látja: „A diákok hozzáállása nagyon pozitív, mert figyelmesen hallgatnak, pozitívan értékeltem azt is, hogy a mobiltelefonjaikkal nem foglalkoztak, némára tették. Elmondtam a hivatásomról azt, amit megoszthatok velük, a kilencedik és tizedik osztályokban voltam, ők épp azt a korosztályt képviselik, mint amikor én elindultam a hivatásom útján, így nosztalgiázhattam is egy kicsit, visszamentem általuk az időben, és éreztem, hogy ez az a korosztály, amely érzékeny. A vallásos oktatás fontos: életünkben vannak olyan pillanatok, amikor csak Isten marad, és fontos, hogy ők megtalálják azt a barátot, akire bármikor számíthatnak, bárhogy hozzá fordulhatnak” – mondotta.
Szintén előadóként érkezett a csíksomlyói ferences kolostorból Albert Leánder testvér. „A nagyböjti időszakban lelki napokat szoktunk tartani, ez az egyházban gyakorlat is, így jó, hogy az iskolában is tartunk lelki napot. Én a ferences, San Damianó-i keresztet hoztam magammal, erről beszéltem a diákoknak, Jézus szenvedéséről és feltámadásáról, párhuzamot vonva, hogy miként van jelen az életünkben a szenvedés, a kettősség milyen fontos számunkra. Ugyanakkor az örömöt hoztam magammal, a megváltottságot, amire készülünk húsvét idején. A diákok részéről nagy nyitottságot tapasztaltam, sok kérdésük van, érdekli őket, hogy egy ferencesnek milyenek a hétköznapjai, miként élünk, kérdéseket fogalmaztak meg a ruhánkról, kicsit a hivatásról is beszéltem”– magyarázta, hozzátéve: a tanügynek nem csak az a feladata, hogy oktasson.
„Én a nevelést nagyon fontosnak tartom, nem hiszem, hogy vallás vagy azon értékek nélkül lehet igazán nevelni, amelyeket az egyház képvisel, ehhez hozzátartozik, hogy tudjanak az örömhírről, az evangéliumról. Emellett úgy gondolom, hogy a fiatalokat csak a személyes élmények tudják ma visszahozni a templomokba, a mai túldigitalizált világ ellenére ők is vágynak a személyes kapcsolatokra, a találkozásokra. Ha nem is a templomban feltétlenül, de a Jóisten felé közeledve tegyék ezt” – mondotta a ferences testvér, aki a húsvéti ünnep kapcsán is megosztotta gondolatait. „Az egyház örökös tanítása az örömhírnek, a megváltottságunknak az üzenete. A Jóisten végtelenül szeret bennünket, annyira, hogy értünk adta önmagát. Nem a halált, hanem pontosan a feltámadás reményét hirdeti az egyház. Jézus győzött a halál fölött, és őáltala mindannyiunknak örök élete van” – hangsúlyozta Leánder testvér.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
