Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Nógrádi Gábor az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb kortárs ifjúsági írónk. Életműve időről időre képes megújulni, ennek remek példája legfrissebb könyve, mely éppen ötvenedik a sorban.
Köztudomású: az evangéliumok hallgatnak arról, mi történt Jézussal tizenkét és harmincéves kora között. Ezzel jobbadán csak apokrif iratok, illetve okkult-ezoterikus tanok foglalkoznak. Nógrádi Gábor a képzelet hitelével fordul e kényes időszak felé, amikor a tizennégy éves Jesua (azaz a kamasz Jézus) alakja köré sző kalandtörténetet. Műve ugyanakkor egyszerre tiszteleg a zsidóság története és a megváltás teológiája előtt.
A beszédmód olvasmányos letisztultsága, a szereplőábrázolás beleérző elevensége, a történetvezetés feszült dinamikája, a leírások líraisága és a párbeszédek filozofikuma egyaránt gyakorlott regényíróra mutat. Az epikai mértéktartás (szűk másfél száz oldalról beszélünk) filmszerűen feszes tempóval jár együtt, a filigrán fejezetek a mai befogadói szokásokhoz igazodnak, az izgalmakat pedig kedves humor oldja. A názáreti életképekből végül kisregénnyi tabló áll össze, melyen a mellékalakok is emlékezetesek (csak utalok Marcus lelki átalakulására vagy Rebeka öntudatos konfesszióira); a viszonyrendszerek (mint a római katona és a zsidó lány szabálytalan kettőse vagy anya és fia titkos szövetsége) is úgy emberiek, hogy emberfölötti pecsét nyugszik rajtuk.
A messiási önazonosság kezdeteiről ifjúsági műben és ennyire finoman talán még senki nem szólt. (Az egyéni küldetés, a saját életfeladat fölismerése egyúttal minden felnövekvő nemzedék számára példát és ösztönzést adhat.) Különös érzékenységet, már-már teológiai tapintatot kívánt emellett a szerzőtől a kontúrosan tiszta zsidó és a még csak körvonalazódó keresztény istenkép összeillesztése. Jesua bölcs mondatai az evangéliumokat előlegezik (históriai érdekesség, hogy korabeli nézőpontból a tizenéves fiú már inkább számított felnőttnek, mint gyereknek).
Néhány szöveghely gyöngéd eréllyel korszerűsíti az elbeszélteket. Korunk érzékenységére utaló mozzanat például a nevelői erőszak (a vesszőzés) elvi elutasítása, beleértve az állatokkal szembeni agressziót (71–72.), vagy a lányok, nők szereplehetőségeinek kitágítása (94.). Bölcseleti útravalót is szép számmal kapunk: egy helyütt a szeretet és a szokások családot összetartó érvényére int Absalom rabbi (15.); Jesua pedig jól követhető írásmagyarázattal vezeti át hallgatóságát az eredeti szövetség értelmezéséből az új szövetség világába, világosságába (122.). És a sor hosszan folytatható volna.
A mű egyszerre nyomozásos kalandtörténet, történelmi regény, illetve bibliai segédlet, lelkiségi olvasmány. Ennek megfelelően célközönségébe jószerével mind beletartozhatunk; elsősorban azonban kalandirodalomra vágyó ifjú olvasókat szólíthat meg, valamint hittanórák ajánlott szövegkísérete lehet. Irodalmi értékéhez méltó a küllem is: Hitka Viktória szépséges borítóterve remélhetően sokak érdeklődését felkelti majd.
A szokatlanul fogalmazó címet se bánjuk: egyrészt dallamosan kéredzkedik a fülünkbe (ha versben találkoznánk vele, ambroziánus sornak mondanánk), másrészt többértelműsége megéri a retorikai árat – hiszen nemcsak a betlehemi gyermek után kutató katonákra utal, de a Jézust (avagy Istent) keresők is magukra ismerhetnek benne.
Nógrádi Gábor, Akit keresnek: Jesua, Móra Könyvkiadó, Budapest, 2024.
Fotó: Móra Könyvkiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. március 24-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
