Írásunk első részében felvázoltuk az Őry Péter vezette Pro Civis társadalmi kutatásokat végző műhelynek az elmúlt évtizedek parlamenti választásait feldolgozó tanulmányának a legfontosabb magyar vonatkozású keretszámait. A tanulmány további ismertetése előtt, illetve a jobb megértés érdekében pár sorban összegezzük az eddigi legfőbb megállapításokat.
Az első benyomást nem lehet másodszorra megszerezni – tartja a mondás, így a döbbenetesnek is nevezhető következtetések előtt kezdjük az egykori fényes napok osztályon felülinek is nevezhető eredményeivel, amelyek közül a csúcsot a 2002-es parlamenti választás eredménye jelenti, amikor is még mintegy 400 ezerre volt tehető a szlovákiai magyar választók száma (az összlakosság arányában 9,6%), a magyar pártra (MKP) leadott szavazatok száma pedig 321 ezer volt. Ez országosan a szavazatok 11,2 százalékát jelentette.
A Szövetség mint egységpárt
A tanulmány megállapítja, hogy a legutóbbi, 2023 szeptemberi parlamenti választás kiemelten fontos kérdése az volt, hogy a Szövetség, amely a magyarság új egységpártjaként jeleníti meg magát, képes-e megszólítani a teljes magyar választói bázist? Ez gyakorlatilag a magyar érdekeltségű pártok, tehát az MKP, a Magyar Fórum, az Összefogás és a Most–Híd bázisának egységes szavazóbázissá változtatását jelentette volna.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a magyar választók 41,9 százaléka otthon maradt, 21,5 százaléka pedig szlovák pártra szavazott. Az elemzés leszögezi, hogy a Szövetség nem tudta az 1998-as pártegyesítés utáni egységpárti jelleget magára ölteni.
A tőketerebesi példa
Őry Péter szerint az egyik fontos mutató, hogy az eggyel korábbi, a 2020-ban Magyar Közösségi Összefogásként (MKÖ) induló magyar párt eredményéhez képest tudott-e növekedést elérni a Szövetség? A kérdést jól láthatóan válaszolja meg a déli járások választási eredményének változását mutató térképek. Minél sötétebb zöld az egyes járások színezése, annál nagyobb növekedést ért el a Szövetség az MKÖ szavazati arányához és szavazatszámához képest. A piros szín pedig az ellentétjét, a Szövetség pozícióvesztését mutatja.
Pár sorral feljebb jeleztük, hogy a legismertebb aktív hidas politikusok elhagyták a Szövetség pártot, s az így megüresedett helyeket a Szövetség párt vezetősége regionális hidas politikusokkal töltötte fel. A regionálisan ismert politikusok mérhető szavazatnövekedést hoztak a tanulmány szerint, hiszen ők a Szövetség választási listáján az első 30-ban szerepeltek, sőt az első 10-ben hárman is, és éppen a Tőketerebesi, a Nagymihályi, a Rimaszombati és a Komáromi járásból érkeztek!
A Tőketerebesi járásban a magyarok aránya 23,6 százalék a Szövetség azonban csak 17,2 százalékot kapott. Hogy pozitív gondolattal zárjuk, a tanulmány kiemeli, hogy a hidas és az MKP-s regionális politikusok egy listán maradása áthozta a Híd 2020-as tőketerebesi járási szavazóinak a 84 százalékát.
Egy gondolat erejéig meg kell említeni Pozsonyt és Kassát, amelyek szinte teljesen elvesztek a magyar politikai képviselet számára, hiszen a 14-15 ezer magyar szavazóból mindössze 10 százalék voksolt a magyar pártra.
Sodródás és a megoldás lehetőségei
A tanulmány azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy hova, mely pártok irányába sodródik a magyar választópolgár, mi lehet erre a megoldás, illetve merre mozdulhat el a felvidéki magyar politika?
A két párt léte egyben az etnikai – multietnikus, illetve a nemzeti konzervatív – polgári liberális törésvonalat is felszínre hozta, egyúttal felülírta a világnézetek feletti egységes magyar érdekképviseletet és politikát elsődlegesnek tartó megközelítést. A magyar választópolgár 2010 után már nemcsak a magyar egységre szavazott, hanem világnézetet is választott. Ennek az lett a következménye, hogy a vegyes párttól elforduló magyar szavazók már szlovák pártokban keresték az ideológiai meggyőződésük szerinti szavazás lehetőségét, emeli ki a kutatás. A szlovák pártokra való tömeges átszavazás 2020-ban történt, amikor az MKÖ és a Most–Híd együttesen 165 ezer magyar szavazatot gyűjtött be, ami az akkori magyar szavazóbázis 46 százaléka volt. (2023-ban pedig már csak a 36,6 százalék szavazott a magyar egységre.)
A tanulmány készítői az alábbi lehetséges alternatívákat vázolták fel:
Őry Péter nem felejti el megjegyezni, hogy a műhely nem próféciákat akar megfogalmazni, hiszen mindig jöhet egy olyan impulzus, amely új irányba tereli a megoldási lehetőségeket.
A Pro Civis társadalomkutató műhely tanulmányának ajánlásában olvasható, hogy „elsődlegesen meg kell vizsgálni azokat a folyamatokat, amelyeket a parlamenti választási elemzés megfogalmazott. Az elmúlt évtizedek pontosan mutatják a hibákat és a lehetőségeket is, azaz azt, hogy mi lehet az irány a honi magyar közösségnek.”
Ebben a folyamatban a tisztánlátás, az ok-okozati összefüggések megértése a legfontosabb. Ehhez kívántunk ismertetőnk közlésével hozzájárulni mi is.
Megjelent a Magyar7 2024/17. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
