Ha az ellenzék oldalán a PS szatellitpártjaként működő KDH-t álkonzervatívnak nevezzük, akkor ettől a héttől a Smert nyugodtan nevezhetjük álszociáldemokratának. A kedden bejelentett brutális méretű, 2,7 milliárd eurós konszolidációs csomag ugyanis épp azokat taszítja anyagi problémákba, akiket egy stratégiába gondolkozó kormánynak védenie kellene. Csakhogy itt nem stratégiáról van szó.
A kormány ugyanis épp gyermekes családok kárára akar több százmillió eurót megtakarítani, a családi bónusz csökkentésével és az áfa emelésével. A megkárosítottak körébe fog tartozni minden fogyasztó, de leginkább a családok és a középréteg – amely elvileg gazdasági gerincét adná, ha tudná. Ezek után ezt a szerepet látszólag sem fogja tudni betölteni.
A választások idején 500 millió eurós konszolidációról volt szó. Nemrég Ladislav Kamenický (Smer) pénzügyminiszter már 1,5 milliárd euróról beszélt. Nem véletlenül. A kormány ugyan a szülői bónuszt (a dolgozó gyerekek járulékából közvetlenül a szüleik nyugdíjához adott plusz) kvázi felszámolják, de lesz 13 nyugdíj.
Méghozzá teljes értékű tizenharmadik nyugdíj, ami az államkasszának 1 milliárd többeletkiadást jelent majd. Ezért hízott az eredetileg ígért félmilliárdos megtakarítás másfélmilliárdosra.
Elvileg a Smer megtehette volna, hogy finomhangolja az intézkedést, és a nagyösszegű, pl. 800 vagy 1000 euró feletti nyugdíjakat szedő idősek esetében csökkentett összeget fogadhatott volna el 13. életjáradékként. Nem ez történt, helyette általánosan minden nyugdíjas számára teljes értékű 13. életjáradék jár majd. Miért?
A válasz prózai: a Smer választóinak zöme és és a HLAS választóinak döntő része a nyugdíjasok közül kerül ki. Velük megfizettetni a konszolidáció egy részét politikai öngyilkosság lett volna. Így maradt a mindenkit sújtó, de nem mindenkit ugyanolyan keményen sújtó áfaemelés, amivel a fogyasztást büntetik. Megjegyezzük, csak az áfaemelésből 1 milliárd eurónyi pluszbevételt vár a kormány.
Azt sem felejtsük el, hogy a kormány mostani csomagja végül nem is csak 1,5 milliárd eurós konszolidációt jelent, hanem 2,7 milliárd eurósat.
Az intézkedéseket és azok kárvallottjainak listáját látva joggal merül fel bennünk a gondolat, hogy bizony Robert Fico kormánya Ódor Lajos kormányának nyomdokain jár.
A Čaputová volt államfő által kinevezett és összeválogatott kabinet ugyanis nagyon hasonló logikával építette fel saját konszolidációs intézkedését. Annak célpontja ugyanúgy a családosok voltak – igaz, Ódorék is eltörölték volna a szülői bónuszt, nyugdíjakat is visszavágtak volna és teljesen eltörölték volna a családi bónuszt.
A fenti összefüggés pedig arra utal, hogy Szlovákiában ismét olyan korszakot élünk, amikor teljesen mindegy, a barikád melyik oldaláról kerülnek ki a kormányzat fejesei, a bajban a családosokat és a középréteget fogják először lehúzni.
Tegyük azonban hozzá, hogy nyilvánvaló volt, hogy konszolidáció lesz. A politikai vita valójában nem is arról szólt, hogy legyen-e megszorítás. Az ellenzék és a kormánypártok között legfeljebb annak kapcsán volt nézeteltérés, hogy mely csoportok legyenek kevésbé és melyek jobban megadóztatva.
Robert Fico kormánya pedig azt a megoldást választotta, ami nem államférfihez, hanem csak pártelnökhöz volt méltó: pártja választóit megmentette a súlyos következményektől, mindenki más kárára.
A Smer újabb jelét adta, hogy legfeljebb csak szavakban szociáldemokrata, szuverenista, békepárti és nemzeti. Ha eltüntetjük a retorikai cukormázat, akkor egy olyan kormányt találunk, amely támogatta Ursula von der Leyen Bizottságát, fejet hajtott Ukrajna finanszírozásáról szóló nyugati parancs előtt, és úgy konszolidál, ahogy a progresszívek is tennék, ha hatalomra kerülnének.
Lényegében két pozitívum marad a fentiek után: a jelenlegi szlovák kormány támogatja Magyarországot békemisszió terén és Brüsszellel szemben, illetve legalább retorikában hangoztatja a béke fontosságát, ami a mai Európában tényleg nem könnyű.
Sajnos azonban a megszorításokat látva nem nyugodhatunk meg. Már csak azért sem, mert ez csak az első hullám, és a kulisszák mögött már arról beszélnek, hogy a kormány hamarosan újabb csomagot jelent be, ami a jelenlegi 2,7 milliárdos konszolidációt 4 milliárd fölé fogja bővíteni.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az energiaárak államilag támogatott alacsony szinten tartását is el fogják törölni annak tarthatatlansága miatt. Többek között azért is, mert Ukrajna valószínűleg nem fogja meghosszabbítani a gáztranzit szerződést az oroszokkal, és sokan már arra készülnek, hogy nem lesz több vezeték, amelyen orosz gáz jöhetne. Ha ez bekövetkezik az év végén, jövő év elején, akkor Szlovákia drágább norvég, olasz és közel-keleti gázra fog szorulni – a különbözetet természetesen nem Brüsszelben fogják megfizetni, hanem itt.
Egyelőre kérdés, hogy a 2,7 milliárd konszolidációból 1,2 milliárd eurónyi megtakaritás hova fog kerülni. Erről még nincsenek információk. Nem kizárt azonban, hogy fegyverkezésre. Ha így lesz, onnantól Ficóék már csak részben varrhatják a Heger-kormány nyakába a felelősséget – a felelősség másik része az övéké lesz.
Azt azért érdemes leszögezni, hogy a Fico-kormány sok olyan nehéz döntést kénytelen meghozni, amelyeket kisrészt Igor Matovič, nagyobb részt Eduard Heger és Ódor Lajos kormányai alapoztak meg politikájukkal. Nagy szerepe volt még Zuzana Čaputová volt államfőnek és Richard Sulíknak. Ők voltak azok, akik az előző ciklus káoszkormányzása idején szolgalelkűségből és ideológiai okokból lehúzták az országot, kiszolgáltatták a háborús fősodornak, nem tiltakoztak a súlyos gazdasági következményekkel járó brüsszeli döntéseknél.
Csakhogy Heger ma már a parlamentben sincs, Igor Matovič a perifériára szorult, Zuzana Čaputová már nem elnök és (természetesen) az USA-ban kapott jólfizető állást, Richard Sulík pedig politikai nyugdíjba vonult.
Azok, akik felelősek voltak a meghozott döntésekért, ma már nem részei a mindennapi politikának, így nem lehet rájuk terelni a figyelmet. De, ahogy azt látjuk, Robert Fico már nem is akarja. A „progresszívek elleni védőgát” (amelynek emelését a kormány célul tűzte ki) helyett kaptunk egy álszociáldemokrata, a nemzetközi mainstreamnek megfelelni akaró kormányt, amely csak pár kérdésben mer valóban szuverénnek mutatkozni.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
