Aggódunk, mert gyermekeinkről, mindannyiunk jövőjéről van szó, és nem látjuk a fényt az alagút végén. Nem hiszünk a sok ígéretben, és nem bízunk abban, hogy azok, akik arra hivatottak, hogy kivezessék az oktatás szekerét a jelenlegi mély gödörből, valóban ezt tennék. Nem bízunk, mert miközben több ezer szakember bevonásával öt és fél évig dolgoztak a Képzett Románia oktatási reformterv összeállításán, az a két törvénytervezet, amely említett program elveit összesíti, a csupán negyvenhárom napig tartó közvitán megbukott. Egyes előírásai átgondolatlanok, egyenesen kivitelezhetetlenek, és főként nem vezetnek a gondolkodtató, kreativitást segítő és készségeket, képességeket számonkérő oktatás irányába – fogalmazta meg első körben hazai értelmiségiek egy csoportja, majd tízezrek csatlakoztak a kezdeti száz véleménynyilvánítóhoz. Abban sem bízunk, hogy figyelembe veszik a módosító javaslatokat, pedig igencsak komolyan kellene venni, milyen formában véglegesítik a két jogszabályt, hisz az államfő szerint legalább a következő száz évre befolyásolja a nagyszabású reformterv az ország jövőjét. Korábban Klaus Iohannis kijelentette, a Képzett Románia projekt és az országos helyreállítási terv révén érkező uniós források történelmi esélyt jelentenek a romániai oktatás radikális megváltoztatására. Ha így van, akkor jó lenne élni ezzel az eséllyel.
De nem csak az oktatási törvények sorsa miatt aggódunk, hisz ezek nem holnaptól fejtik ki hatásukat, hanem a hiányzó tankönyvekért, a sok pedagógusi versenyvizsga és kihelyezés után is lefödetlenül maradt órákért, a megállíthatatlan iskolaelhagyásért, és legfőképpen azért, mert az oktatás tartalmának megreformálása továbbra is csak szándék szintjén létezik. Nem hiszünk az ígéretekben, nem hiszünk egy olyan rendszerben, amelyben a diákok 60 százaléka eléri az évi 8,50-es átlagot, miközben a vizsgákon halomra buknak, a PISA nemzetközi teljesítménymérő adatai szerint pedig a tanulók 45 százaléka funkcionális analfabéta. Valamint abban sem hiszünk, hogy a tanév szerkezetének módosítása, az évközi számonkérés változtatása, a dolgozatírás eltörlése, a gimnáziumi évek eredményének leértékelése – azáltal, hogy a középiskolai felvételin nem veszik figyelembe – önmagában jobbá tenné az oktatást. Lehet, hogy szükség van ezekre a lépésekre, de arra még inkább, hogy legyen végre stabilitás a rendszerben, a diákok, a pedagógusok és a szülők ne tanévkezdés előtt néhány nappal vagy éppen tanév közben szembesüljenek a módosításokkal.
Ezernyi hiányosság és gond ellenére minden tanévkezdés ünnep, örömmel, sok virággal és legfőképpen reménységgel. Reménykedés abban, hogy minden kezdet hozhat jobbat. Éltessen mindenkit ez a remény ezen a becsengetésen is.
Borítókép: Index / Kaszás Tamás
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
