Számít-e Nektek bevásárláskor, hogy mennyit utazott az élelmiszer, hogy helyi legyen s emiatt a lehető legkisebb legyen ételünk kilométer-lábnyoma? Vagy bőven elég nagy macera a bevásárlás enélkül is – ezt firtattuk októberi #gyorskörünk. A Tudatos Vásárlók közösségéből több mint 500-an mondtátok el véleményeteket.
Nem telhet el hónap a véleményetek nélkül! Legutóbbi októberi #gyorskör kérdésünkre több mint 500 visszajelzést kaptunk tőletek, szavazni ezúttal is a Facebook oldalunkon tudtatok. A reakciókat összefoglalva egyértelmű, hogy fontos Nektek mennyit utazott, ami a kosárba kerül, de csak a kommentekből látszik igazán, mennyire szívügyetek a helyi élelmiszer.
Mégis minden tizedik reakció szerint nehéz az ételek kilométer-lábnyomára odafigyelni. És milyen igazuk van! Mivel a kereskedelmi láncokban vásárolva a raktározással és országos elosztással járó szállítással is számolnunk kellene – amiről jóformán semmit sem tudunk – a gyakorlatban legtöbbször tényleg nehéz döntéseinknél az élelmiszerek kilométer-lábnyomát figyelembe venni.
Bár a fenti példa jól érzékelteti a feldolgozóipar és a kereskedelmi láncok súlyát az egyenletben, fogyasztóként azért nem vagyunk ennyire tehetetlenek. Még ha kilométerben nem is tudjuk pontosan kiszámolni, hogy mennyi az annyi, a józan paraszti eszünkre hagyatkozva, néhány huszárvágással leegyszerűsíthető a képlet.
Egyszerű a matek: Keresd a hazait!
Ha pontosabban akarjuk összefoglalni a kommenteket, azt mondhatjuk, hogy keresd a szezonális, helyi élelmiszert – ami a távolról importált kedvenceket is képes kitúrni a kosárból!
Azért ennél tovább is mehetünk!
Ahogy kommentelőink is írták, friss áru esetén (zöldség-gyümölcs, tejtermékek, tojás, hús) aligha tehetünk jobbat, mint hogy a közelből, közvetlenül a termelőktől próbáljuk beszerezni. Más a helyzet a tartós és feldolgozott élelmiszerek esetén, melyek vásárlásánál a kereskedelmi láncok nehezebben megkerülhetőek.
Rászoktunk az örök-szezon élményére
Nem vitás, hogy egykor hazánkban is a szezonális „termékek” fogyasztása volt az alap, vagyis azt ettük, amit a természet épp adott, és valamilyen módon házilag tartósítottuk azt, amit bőkezűen mért az évben. Úgy tűnik, mára a szupermarketek végtelen kínálata rászoktatott minket a különleges ízekre, az örök-szezon élményére. Az el-elcsábuló kommentelőink főként a banánt, mangót, avokádót és fügét – azaz a gyümölcsöket – tudják nehezen helyettesíteni más hazaival, de akad olyan is, aki a pisztáciára nem tud nemet mondani. Változatos a menü, hát még a „tálalás”!
Előnyben a vegánok és vegák?
Bár a kérdésünk nem firtatta az élelmiszerek előállításának és megtermelésének szén-dioxid lábnyomát, csak a szállításét, nem mehetünk el a tény mellett, hogy a húsfogyasztásra épülő ipar nagyságrendekkel jobban megterheli környezetünket, mint a vega vagy vegán étrendhez szükséges alapanyagok előállítása.
Számít egyáltalán, ha te itt kevesebb húst eszel? – térképen a világ húsevői
Mégis, miközben vegának vagy vegánnak lenni jó döntésnek tűnik, a termékek – adott esetben globális – szállításával többet veszthetünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven. Persze az egészség mindenekelőtt! Bárki „kényszerülhet” arra, hogy valamilyen egészségügyi probléma miatt egy távoli alapanyagot használjon.
Ám ahogy arra másik kommentelőnk is rávilágított, egy-egy ilyen kivétellel együtt is törekedhetünk a helyi élelmiszerek vásárlására. Vagy épp megtermelésére:
akár fairtrade banánról, akár kókuszzsírról, akár az avokádó-quinoa-chia mag „szentháromságról” van szó, a hazai terményeket és termékeket fogyasztva biztosan kisebb lesz ételünk környezetterhelése.
A legjobb megoldás: Közvetlenül a gazdától
Mit tehetünk mi, fogyasztók, ha csökkenteni szeretnénk táplálkozásunk lábnyomát? Amikor csak lehet, kerüljük ki a köztes szereplőket, és forduljunk közvetlenül a gazdához.
Kukkants bele, milyen egy közösségi gazdaság tagjának lenni:
Rövid élelmiszerlánc=kevesebb szállítás?
„A kilométer-lábnyom nagyon béna név, majdnem ilyen jó lenne a figyelsz-e az élelmiszer ellátási láncod hosszára kérdés” – jegyezte meg olvasónk, aki szintén elkötelezett a helyi élelmiszer és a kevés szállítás mellett.
Valóban, minél rövidebb az ún. élelmiszerlánc, annál kevesebb szereplő vesz részt az értékesítés folyamatában. Azaz annál kevesebb piaci szereplő között kell a terméket mozgatni. Mégis, extrém esetben az is előfordulhat, hogy egy külföldi termelőtől közvetlenül rendelt termék többet utazik, mint egy hazai termék, klasszikus kereskedelmi láncokban értékesítve.
window.addEventListener(„message”, function(event) {if(event.data && event.data.type && event.data.type==”resize”) {document.getElementById(„my-iframe-resize”).style.height = event.data.height + „px”;}});
A szállítással járó környezetterhelés garantált csökkentéséhez nem feltétlenül elegendő az értékesítési lánc lerövidítése. A garanciát a piac fizikai lehatárolása jelenti, azaz a közvetlen, helyi értékesítés. A közösségi mezőgazdálkodás a rövid élelmiszerláncok olyan speciális formája, melyben a termelő kizárólag a közösségének termel. Ebben a rendszerben tehát a fogyasztók hosszútávú elköteleződése teszi lehetővé, hogy a termékek eljuttatása a gazdától az asztalig minimális szállítással járó környezetterhelést jelentsen.
Akárhogy is nézzük, a döntés végső soron mégiscsak a fogyasztók, azaz a mi kezünkben van.
Ez a tartalom az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült a #GoEAThical -OurFood.OurFuture projekt keretében. A Légy a részese! hírlevelet a Tudatos Vásárlók Food & More projektje keretében küldi. A hírlevél elkészítését az Európai Bizottság Erasmus+ programja támogatta, az semmiképp sem tükrözi az Európai Bizottság álláspontját.
Ez a poszt “Kedveseim, ez csak álom!” – mennyire könnyű helyi élelmiszert találni? először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
