A wolsfburgi márka nagyon korán beszállt a szabadidő-autók bizniszébe: a Touareg 2002-ben jelent meg a piacon, majd 5 év múlva követte őt az egy számmal kisebb Tiguan. Akkorra viszont már az alacsonyabb kategóriákban is komoly igény mutatkozott az ilyen autókra, amire a gyár – igen rugalmasan – két újabb modellel reagált. 2017-ben mutatkozott be a T-Roc, majd 2 évvel később ennek kisebb testvére, a T-Cross.
Ezt az autót kaptuk meg tesztelésre, a magasabbik Style szereltség, az erősebb motor és a hozzá kizárólagosan járó hétfokozatú DSG automata váltó kombinációjában.
Alaktan
Az egyre légiesebbre szabott divatos crossoverekkel ellentétben ez az autó masszív, férfias vonalvezetésű. A nagyobb testvér T-Roc-tól 12 cm-rel rövidebb, ennek köszönhetően rendkívül kompakt benyomást kelt. Nincs túldíszítve, mint például a francia rokonai (Peugeot 2008, Renault Captur), külalakja éppen ezért jóval időtállóbbnak ígérkezik.
Ezzel együtt némi attraktivitást sem nélkülöz, lásd az ízléses (és dinamikus) maszkot, a mutatós ködlámpákkal és a lökhárító platinaszürke betétjével. Az oldalfelületek megnyugtatóan egyszerűek, mondhatni puritán vonalvezetésűek: egy-egy éles perem a kilincsek magasságában és a küszöbök felett, semmi egyéb cicó. A farrészen viszont megint csak bravúrosan oldották meg a lámpák belső tagolását, közéjük pedig a hátsó ajtó teljes szélességében végigfutó prizmabetétet építettek be.
A hátsó szélvédő szintén szép dizájnelem, beleértve a föléje kifutó légterelőt is. Talán csak a botantenna rontja kissé az összképet: egy cápauszony sokkal jobban mutatna…
A beltérben
…mi tagadás, a kemény műanyagok vannak túlsúlyban. Mindössze az ajtók könyöktáji részén és az elülső ülések közötti (tárolóként is funkcionáló) kartámla tetején találunk puhább borítást. Viszont legalább igyekeztek dekoratívvá tenni a kopogós felületeket, lásd például a frontpanel szép mintázatát.
A nyolchüvelykes központi monitor beépítése is formatervezői bravúr: szó sincs holmi odatámasztott táblagépről, ami éppen a kisautóknál gyakori kényszermegoldás. A vezető előtti digitális műszeregység pedig maga a tömény praktikum. Mellőz minden parasztvakító trükközést, adatai egyetlen futó rápillantással leolvashatók, középső ablakában pedig számos hasznos információ jeleníthető meg.
Dicséretet érdemelnek az autó ülései is: szép a kárpitozásuk, az elülsők masszív oldaltámlái pedig kitűnően tartják a testet. További piros pont az elöl-hátul 2-2 USB-csatlakozó, már az új C kivitelben. Ja és persze van még egy remekül variálható koffer, amelynek alapméretét egyrészt az előre-hátra huzigálható hátsó ülésekkel, másrészt a kétszintes fenéklappal lehet szabályozni. Bővítése után pedig a lehajtható támlájú anyósüléssel, amikor egy 2,4 méter hosszú karnist is belerámolhatunk…
Végezetül pár szó a szereltségről: sávtartó automatika, koccanásgátló, kétfunkciós, távolságszabályozó tempomat. A kétzónás légkondi, az elülső/hátsó parkolóradar, a tolatókamera és az elülső ülésfűtés már feláras holmi volt a tesztautóban.
Az országúton
Ezt a fejezetet indítsuk azzal, hogy a T-Cross kizárólag fronthajtással kapható, de ebben a kategóriában nem igazán hiányolható a 4×4-es technika. Az autó 1.5 TSI benzines turbómotorjáról pedig ugyanazt mondhatjuk el, amit pár hete a Scala Monte Carlo esetében: a VW konszern egyik legjobb terméke, amely az arany középutat testesíti meg az erőpotenciál és a takarékosság között. Utóbbiról főleg a hengerlekapcsolás lehetősége gondoskodik: kisebb terhelésnél ugyanis az vezérlő automatika megszünteti 2 henger üzemanyag-ellátását. Az aggregát másik nagy előnye az elképesztő rugalmasság, mivel a csúcsnyomaték már 1500-as fordulaton megjelenik.
A hétgangos DSG váltónak tehát nem gond a fokozatok okos beosztása, de sportrezsime is van, ahol hagyja egy kicsit vidámkodni a motort. Meg persze a sofőrt is, hiszen ekkor – kb. ötezer fordulatnál – jön meg a komplett 150 lóerő… Ilyenkor igazi örömautózásban lehet részünk, pláne, hogy a motorhoz kizárólagosan járó hétgangos DSG automata váltó a volán mögötti fülekkel, kvázi F1-es stílusban is kapcsolgatható.
Ha pedig megelégeltük a vagánykodást, újra normál automata üzemmódra váltunk, finomítjuk a lábmunkát a gázpedálon, és a fogyasztás máris a gyári 6 literre csökken. Ám még a szórakozással együtt is simán 6,5 alatt tartható, lásd tesztünk eredményét…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
