Az elmúlt húsz évben számos gazdasági nehézséggel kellett szembenéznie Szlovákiának, amelyeket az Európai Unió tagjaként egyszerűbb volt átvészelni. Ez az állítás akkor is igaz, ha tudatosítjuk, hogy az EU nemcsak lehetőségeket, hanem új szabályokat és korlátozásokat is jelentett piacaink számára, így a csatlakozásnak bőven akadtak vesztesei is.
Húsz évvel ezelőtt nagy várakozásokkal vágtunk bele a közös európai történetbe. Közel egy évtizedig dolgozott az ország azért, hogy az Európai Unió tagja lehessen. A hivatalos tagfelvételi kérelmet még 1995-ben küldte el a szlovák kormány Brüsszelbe. Azokban az években rendkívül vegyes volt Szlovákia nemzetközi megítélése, ám a kemény munkának és nem utolsósorban a felvidéki magyar politikai elitnek is köszönhetően a közösség 2004-es nagy bővítésének részesei tudtunk lenni.
Mivel az EU akkoriban kevésbé politikai, inkább gazdasági közösség volt (vagy legalábbis mi, kelet-közép-európaiak azt gondoltuk), így nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok számára is az volt a legnagyobb kérdés, mennyire sikerül majd valódi gazdasági előnyt kovácsolni abból, hogy a nagy közös piac részesei lehetünk.
Nem csupán a jóra
Az elmúlt két évtizedet értékelve nyilvánvaló, hogy az uniós tagsággal kapcsolatos várakozások nem minden esetben jöttek be, de az emberek többsége elégedett az EU-s jelenlétünkkel. Az Eurobarometer 2023. decemberi felmérése szerint tízből hét ember nem tudja elképzelni az ország jövőjét az Európai Unión kívül. A Szlovákiában élők 64 százaléka számára pedig az uniós tagság főként azt jelenti, hogy az EU-n belül szabadon utazhat, tanulhat és dolgozhat. A felmérés szerint a lakosok számára az Európai Unió a békét testesíti meg leginkább, ezt követi az emberi jogok és a demokrácia.
Kezdeti lendület
Matej Horňák, az egyik vezető szlovákiai bank szakértője szerint Szlovákia gazdasága számára jelentős fejlődést hozott az EU-s csatlakozás. Sőt, már a megelőző, felkészülési években is kedvezően alakultak a gazdasági mutatók, s a bruttó hazai termék, vagyis a GDP növekedése 2003 után kapott igazi lendületet.
Ezen a téren nincs vita a szakértők között, hiszen a közös európai piac jelentős lehetőségeket tartogatott a vállalatok számára. Abban azonban vitáznak, hogy milyen hatással volt a szlovák gazdaságra a tény, hogy nemcsak számunkra vált elérhetővé a nyugati üzleti tér, hanem fordítva is.
Mennyit kaptunk?
Ha a nettó kifizetések irányából közelítjük meg a tagságunkat, elmondható, hogy Szlovákia a 2004-es csatlakozástól több mint 24 milliárd eurót kapott. Egy főre számítva ez közel 4500 eurót, vagyis havi 20 eurót jelent.
Tekintsünk vissza az EU-s kezdeteinkre, amikor az egykulcsos adó bevezetése, és több pozitív gazdasági döntés eredményeként Európában tátrai tigrisként beszéltek az országról. Ekkor több komoly beruházás is érkezett Szlovákiába, és nem mellesleg az Európai Unió is jó kondícióban volt. Az évszázad első évtizedének végén bekövetkezett gazdasági válság azonban megakasztotta ezt a kedvező irányú fejlődést itthon és az Unióban egyaránt.
A szakember úgy véli, ezért is tartunk ott, hogy innovációs teljesítményünk az uniós átlag 70 százalékát sem éri el, vagyis nem tudunk a fejlesztések területén erősebbek lenni.
Munkapiacon
A lakosság számára ugyanakkor az uniós tagság egyik leglátványosabb hozadéka az volt, hogy a határok átjárhatóvá váltak. Ennek csak az egyik része, hogy kirándulunk Nyugatra, a jelentősebb a külföldi munkavállalás lehetősége volt. Ebben az időszakban – a jelenlegi helyzettel ellentétben – még megfelelő mennyiségű munkavállaló állt rendelkezésre, így a hazai vállalatokat nem sújtotta érzékenyen, hogy nagyon sokan Ausztriában, Németországban vagy az akkor még EU-s Nagy-Britanniában vállaltak munkát.
Az elmúlt két évtizedben ugyanakkor ezen a területen is teljesen letisztult a kép. Látjuk, hogy nemcsak tőlünk nyugatra van szükség az Európán kívülről érkező munkaerőre, hanem már a térségünkben is. Másképp fogalmazva az EU belső munkaerőpiaca óriási problémákkal küzd, szükség van minden munkáskézre, s ha nincs német, holland, magyar vagy szlovák, akkor hoznak Bangladesből vagy a Fülöp-szigetekről.
A kezdeti félelmek tehát a régi tagállamok részéről megalapozatlanok voltak. Nyilvánvaló azonban, hogy a tőlünk kivándoroltak ma már nagyon hiányoznak, főleg a több százezer fiatal értelmiségi.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
