Nagyon nagy a feszültség Ukrajnában, különösen a határmenti területeken. Az olasz SIR hírügynökség elérte telefonon Makszim Rjabuhát, a donyecki görögkatolikus exarchátus segédpüspökét, aki elmondta: világossá vált a területen élők számára, hogy az orosz megszállás nem ismer határokat, nem lehet tudni, meddig képesek elmenni. De az is világos, hogy tovább kell élni és reménykedni.
„Reménykedni akarunk, és nemcsak gondolatainkban, hanem tetteinkben is. Szeretnénk érezni, hogy az élet vár ránk, hogy nem értünk a végállomásra, hogy előre tekinthetünk. Isten számára semmi sem lehetetlen.”
Az ország egyik legnehezebb szituációban lévő területéről, Zaporizzsjából a háborús fronton kialakult rendkívül nehéz helyzetről nyilatkozott telefonon a Donyecki Görögkatolikus Exarchátus segédpüspöke. Szavai tele vannak élettel és tervekkel, az orosz területre való ukrán betörések, az orosz fenyegetések, az atomerőmű fölött szálló fekete füst ellenére.
„Számunkra most már világossá vált, hogy ez az őrület, az orosz megszállás nem ismer határokat. Nem lehet tudni, meddig képesek elmenni. De az is világos, hogy nem ragadhatunk le ott, hogy megdöbbenünk az eseményeken. Tovább kell élnünk. Nyilvánvalóan aggódunk, hogyan fog alakulni a helyzet. De a remény az egyetlen fegyver a civilek kezében.
Rjabuha püsök éppen két olasz tanárnak tolmácsolt, akik Lombardiából érkeztek Ukrajnába, hogy képzést tartsanak az elektromos berendezések helyreállításáról. Ez a tevékenység is annak a jele, hogy van jövő. „Mivel a rakétatámadások által sújtott házaknak nemcsak a falait kell újjáépíteni, hanem gyakran az elektromos rendszereket is újra működésbe kell hozni, szükség van olyan emberekre, akik tudják, hogyan kell ezt csinálni.”
A 44 éves szalézi püspök nemrég tért vissza egy különleges utazásról Marco Rodarival, akit a háború sújtotta országokban Pimpa bohóc néven ismernek: piros orrával és vicces propelleres sapkájával képes a háború gyötrelmeiből, a félelemből kiragadni a kicsiket néhány pillanatra olyan helyeken is, ahol bombázások zajlanak, a romba dőlt házak között is. „Marco Rodarival – mesélte a püspök – a donyecki exarchátus területén lévő településeket látogattuk meg Zaporizzsjától Novodonyeckig, Dnyipróig,
Rodari Harkivban folytatja körútját és elmegy Kijevbe is, ahol meglátogatja a nemrég bombatámadás sújtotta gyermekkórházat. „Egy bohóc mosolyának megvan az ereje, hogy enyhítse a fájdalmat és a félelmet. A gyerekek a felnőttekkel ellentétben könnyebben feldolgozzák a traumát, és készek nyitottnak lenni az életre. És ez reményt ad, mert minden nehézség ellenére biztosak vagyunk benne, hogy ezek a gyerekek képesek lesznek kikerülni a romok közül és továbblépni. Várja őket az élet.”
Igaz, az élet – még az országnak ebben a szegletében is – a fenyegetések ellenére is erős és zajlik. Rjabuha beszámolt arról is, hogy az ukrán görögkatolikus egyház donyecki exarchátusában augusztus 10-én, szombaton tartották az imádkozó anyák közösségeinek találkozóját Novodonyeckben, az Úr Színeváltozása-plébánián. Ők folyamatosan imádkoznak gyermekeik, az ukrán családok, az országot védő fiúk és lányok védelméért, az igazságos és nagyon várt békért.
A jó hírek között a szalézi püspök megemlítette Ruszlan Butenko diakónussá szentelését is, aki idén végzett a kijevi teológiai szemináriumban. A szentelés augusztus 6-án volt az ország legkeletibb részén fekvő Kamjanszkéban. „Ezek mind nagy remény jelei. Arról szólnak számunkra, hogy az egyház nem hal meg, sőt, vannak új hivatások – magyarázta a püspök. – Azt is elárulják nekünk, hogy
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Agensir
Fotó: Agensir; Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
