Zabola után Kézdivásárhelyen is indított időscsoportot a Gyulafehérvári Caritas, amelyet a szeretetszolgálat háromszéki munkatársai azzal a céllal hoztak létre, hogy programjaik és tevékenységeik révén támogatni tudják a felső-háromszéki szépkorúakat – az új kezdeményezésről Tibodi Ferenc írt riportot. A Gyulafehérvári Caritas honlapján megjelent írásból részleteket olvashatnak.
A több mint hat hónapja létrehozott időscsoport tagjai roppant lelkesek a kezdeményezés kapcsán, és mindannyian egyetértenek abban, hogy a találkozásoknak megvan a saját dinamikájuk, fontosságuk, és közösségépítő jellegükből kiindulva minden egyes alkalommal erőt adnak a folytatáshoz, a kitartáshoz. (…)
A Gyulafehérvári Caritas Kézdivásárhelyi Közösségi Központjának szakemberei eleinte a városi Vigadó Művelődési Központ kistermében várták az érdeklődőket, ám miután megújult a helyi karitász székháza, már oda hívták az időseket az érdekesebbnél érdekesebb foglalkozásokra. Időközben megindult az önkéntesek toborzása is. (…)
A központvezető, Hubbes Kinga elmondta: Zabolán eredetileg a hátrányos helyzetű közösségekben tevékenykedtek a karitász szakemberei, akik eleinte gyerekekkel, fiatalokkal, családokkal dolgoztak – és dolgoznak most is. Miközben egyre jobban megismerték a települést, látták, hogy nagy igény lenne időseknek szóló szolgáltatásokra. Elsősorban olyan idősekre gondoltak, akiknek nincs szükségük otthoni ápolásra, szellemileg és fizikailag még aktívak, de egyre jobban fenyegeti őket az elszigetelődés és az elmagányosodás. „Ugyanezt tapasztaltuk Kézdivásárhelyen is, ahol, bár több más lehetőség van, mégis nagyon hamar megalakult a csoport. Kimondottan örülök annak, hogy több lehetőség, tevékenység áll az idősek rendelkezésére ott, mert ezek kiegészítik egymást. Mindegyiknek más a célja, más szempontból járulnak hozzá ahhoz, hogy az idősek aktívak maradjanak, jól érezzék magukat, és javuljon az életminőségük” – fogalmazott Hubbes Kinga.
„Célunk megszólítani azokat az időseket, akik semmilyen tevékenységre sem jutnak el az elszigetelődés, a távolság vagy a korlátozott mozgási lehetőségek miatt. Az idősek számára nyújtott szolgáltatások közé tartoznak a társadalmi elszigetelődés megelőzését célzó csoportos tevékenységek, az egészségnevelés, az önálló életvezetési készségek fejlesztését célzó oktatás. Ezek a tevékenységek hozzájárulnak a fizikai, mentális és érzelmi egészség megőrzéséhez, lehetőséget biztosítanak a szocializációra, az egész életen át tartó tanulásra és az aktív közösségi részvételre” – tette hozzá a központ vezetője.
Bálint Szende, a Kézdivásárhelyi Közösségi Központ pszichológusa kifejtette, hogy az idősek által leggyakrabban megfogalmazott problémák között a leghangsúlyosabb talán az elmagányosodás. Ennek oka, hogy a gyerekek és az unokák külföldön élnek, így ritkán találkoznak, és csak telefonon vagy videochaten tartják a kapcsolatot. „Félnek az időskori demenciától, a fizikai és mentális leépüléstől, szeretnék minél tovább késleltetni ezt a folyamatot, és nem akarnak kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Vannak, akik szembesülnek olyan gondokkal is, mint a feledékenység, az alvásritmus felborulása, emésztési zavarok, korlátozott mozgásképesség. Ezek megijesztik őket, és nehezen fogadják el, hogy az öregedés folyamatában ezek teljesen természetes változások. Az általam megismert idősek aktívan keresik a megoldásokat, szeretnék lassítani ezt a folyamatot” – mondta a segítő szakember.
A kéthetente sorra kerülő találkozások vezetője Bódi Rozália, akinek szociálpedagógusként már van tapasztalata az idősekkel való munkában, hiszen többek között ő felel a zabolai szépkorúakért is. „A csoportos tevékenységek megtervezésekor legfőbb célom az aktív és egészséges élet előmozdítása, a lelki és mentális egészségre való összpontosítás. Személyiségemből adódóan eléggé könnyen ráérzek arra, hogy mi a csoport igénye, ezt mindig szem előtt is tartom, és ennek függvényében tervezem meg ezeket a találkozókat. »Ide gyógyulni jövök« – mondja az egyik bácsikám, és szavai elárulják, hogy milyen hatással van az idősekre ez a kezdeményezés.” (…)
Mit jelent segíteni az időseken? – tettük fel a kérdést Bálint Szendének. (…). „Jobban alszik-e már? Felébred-e hajnalok hajnalán? Valószínűleg. Ugyanúgy aggódik-e a több ezer kilométerre lévő gyereke vagy unokája miatt? Biztosan. Megtörténik még mindig, hogy elfelejt valamit megvenni a boltban? Igen. Azonban bízom, és szeretnék hinni abban, hogy azon a napon, amikor találkoztunk, egy kicsivel jobban érezte magát az a személy. Hogy azon az estén úgy hajtotta álomra a fejét, hogy azt érezte, volt ma valaki, aki végighallgatta, aki nem nézte hóbortos öregnek. Aki azt mondta, mindez, ami vele történik, természetes. Aki nem bámulta a tévét, és nem pillantgatott ki az ablakon, hanem türelmesen és figyelemmel végighallgatta őt. Aki kíváncsi volt arra, hogyan gondolkodik a világról. Nem tudom, ez mérhető-e valamilyen segítségmércén, de ha az arcán megjelenő mosoly is számít, akkor a válaszom: igen” – felelte a pszichológus. (…)
A kézdivásárhelyi időscsoportról szóló írás teljes terjedelmében IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás és fotó: Gyulafehérvári Caritas
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
