Ma már remélhetőleg senki nem vitatja, hogy szinte lábujjhegyen, halkan, „puhán” beléptünk a negyedik ipari forradalom, a kibertársadalom világkorszakába. Ennek minden szédületesen pozitív és negatív velejárójával és lehetséges súlyos következményével. Egyre több kutató és intézmény ismeri fel a buktatókat is.
Hosszú távon az AI, a mesterséges intelligencia veszélyeiről vannak, akik (például a dán filozófus testvérpár, Christine és Christian Korsgaard és mások) úgy prófétálnak, mint a láthatatlan digitális világbörtön megvalósíthatóságáról. Mások a veszélyek, csapdák mérlegelésének tudatában nemzetközi jogi garanciákat és kiberbiztonsági hálózat kiépítését sürgetik.
Az EU-ban idén tavasszal megszületett a Kiberbiztonsági Kompetenciaközpontról és -hálózatról szóló politikai megállapodás bukaresti székhellyel(!). Ma már egyetemeken képzik a kiberbiztonsági szakembereket, akik tanulmányaik során megismerik a kiberbiztonság elméleti és gyakorlati oldalát, biztonsági, környezeti, társadalmi és gazdasági aspektusait. Magyarországon valami még hiányzik. A kiberetikai alapismeretek tudatosítása, egyáltalán ennek a felvetése, illetve az egyházak ilyen irányú képzési és tudatosítási munkálatai.
És mihamarabb kiberetikai kurzusokat, előadásokat kellene indítani a fiataloknak a jövőnk szempontjából igen jelentős terület kiegyensúlyozott birtokbavétele érdekében. Legalább minima morália szinten. Hálás vagyok zürichi tudós ismerősömnek, a globethics.net alapítójának, Christoph Stückelberger református szociáletikusnak, hogy legutóbbi találkozásunkon felhívta figyelmemet erre az alapvető műre, melynek egyik kötetszerkesztője ő az indiai Új-Delhiben munkálkodó kiberjogásszal, Pavan Duggal professzorral együtt.
A kiberetika kérdései iránt annyira égetően nagy az érdeklődés, hogy Stückelberger vendégprofesszorként a világjárvány kitöréséig folyton úton volt. Előadások garmadáját tartotta Moszkvában, Pekingben és Nigériában. Szeretnék ennek a báziskötetnek a fontosabb megállapításaiból lapunk olvasóival, s reményeim szerint Kárpát-medencei érdeklődőkkel minél több alapinformációt megosztani.
Ezt a világ népeivel együtt kell megvívnia, amit a világméretű kibertársadalom szédületes lehetőségeinek a pozitív hasznosításáért, a jövőért kell sikeresen megvívnunk. A digitális jövő magyarsága védelmében mindenkinek tudatosabban kell élnie az információs lehetőségekkel, eszközökkel, adatokkal, személyi és közösségi kockázatokkal, illetve a kiberbiztonság alapkérdéseinek ismeretében etikusan, felelősen.
Ha megnézzük a számítástechnikai bűnözés növekedésének előrejelzett adatait, egyre egyértelműbb, hogy nagyon veszélyes időket élünk. A támadások 2020-ig megnégyszereződtek. 2018. január 1. és július 2. között 22 408 258 kibertámadás, adatsértés valósult meg az Identity Theft Resource Center jelentése szerint. Kiszámították, hogy egy adatsértés átlagos összköltsége 3,86 millió dollár, a jelzett időszakot követő 24 hónapban a szabálysértés globális esélye 27,9%. A biztonsági védelmet használó szervezetek átlagos sérelemköltsége 1,55 millió dollár a 2018-as Ponemon-jelentés szerint.
Ebben a számítógépes bűnözők folyamatosan fejlődő módszerei állandó védelmi korrekciókat igényelnek, ezek fejlesztése horribilis pénz emészt fel. A virtuális térben végrehajtott cselekmények a technikai rendszereken túl kiberjogi és tudatos etikai védelmet sürgetnek – mivel mindannyiunk biztonságát veszélyeztetik – hangsúlyozza az új-delhi Duggal professzor.
Tanuljunk meg néhány alapvetően szükséges fogalmat! Most hármat, majd a következőkben is párat. A cyber angol szó, aminek a magyar jelentése számítógépes, számítógépekkel kapcsolatos, virtuális. Magyarul elterjedt már kiber írásmódban történő használata.
A kibertér a láthatatlan, virtuális valóság teljes tere, a fizikai világgal párhuzamos világ, számtalan kapcsolódással a fizikai világhoz, az emberek, társadalmak, intézmények, személyesen használt számítógépek, mobiltelefonok, laptopok látható világához. Ez a kibertér jelentősen növekedett az elmúlt három évtizedben. Mindenhol és mindenkor jelen van, műholdakon keresztül, az információs technológiák, az internet, az időjárás-előrejelzések, a nagy adatgyűjtések, az élelmiszer-előállítás, az egészségügyi rendszerek, a bíróságok, az oktatás, az e-kormányzat, a kultúra, a zene és a vallás területén is. Ezért ma már kibernetikus társadalomról kell beszélnünk, amely minden szempontot magában foglal a kibertérhez kapcsolódva. A társadalom minden területe a világ minden táján része a számítógépes világnak. Óriási elvárások és lehetőségek vannak, ugyanakkor hatalmas félelmek és kihívások is tornyosulnak elénk.
Ma már kiberetika 4.0-ról beszélünk (Cyber Ethics 4.0), hiszen benne élünk a negyedik ipari forradalomban. Ennek technikai jellemzői az internetes és az adatalapú, hihetetlenül gyorsan közölt és változó adatalkalmazással új technológiák kifejlesztése, különös tekintettel a mesterséges intelligenciára (AI). Az etikai válaszokat az új helyzetekre párbeszéd folyamán dolgozzák ki a szakemberek, teológusok, etikusok, jogászok, filozófusok és technikai szakmérnökök.
Ha az ember lesz a láthatatlan valóság szolgája, alárendeltje, akkor fog a technikai világdiktatúra rémséges helyzete ránk törni.
Az ENSZ a fenntartható világról szóló fejlesztési céljaiban (SDG) kifejezi, hogy az új kibertársadalomban is tiszteletben kell tartani a magánélethez és a szabadsághoz való egyetemes emberi jogot. Ezzel együtt növelni kell az egyenlőséget és az életvédelmet. „Sem a nemzeti kormányok, sem a technológiai szektor, sem a civil társadalom, sem senki más nem tudja egyedül megoldani a technológiai fejlődés kihívásait” – jelentette ki Michael Møller, az ENSZ genfi főigazgatója 2017 novemberében Genfben. Csak együtt és csak párbeszéddel, és oktatással, a veszélyek és az esélyek tudatosításával.
A személyes adatok biztonsága éppúgy nélkülözhetetlen, mint az intézményi információk, adatok védelme. A svájci létesítésű, református gyökerekből világméretűvé kifejlesztett, ökumenikus és vallásközi etikai tartalmú és távlatú szerveződés, a Globethics.net Alapítvány (www.globethics.net) genfi irodája és kutatási központja mellett tíz regionális irodát és kutatási központot működtet az összes kontinensen. Világméretű célkitűzésük: a kiberetika témáit továbbvinni az egyetemek oktatási moduljai közé. „Kiberetika a felsőoktatásban”.
Így tölti be etikai elhívatását a genfi kálvini szociáletikai örökség szellemében, el egészen a kiberkormányzásig, a mesterséges intelligencia etikájáig, híven mélyen bibliai-egyetemes gyökereihez, a legpozitívabb életvédő radikalizmus szellemében.
„Vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” (Efézus 6,13-17).
(Folytatjuk)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
