Ha a férfi bemegy, valószínűleg elviszik. Ha nem megy be, teljesen pénz nélkül maradnak mind, és amúgy is bármikor elkaphatják az utcán.
Rendszeresen eljut hozzám egy beszámoló, pontosabban imakérés Kárpátaljáról. Ezt, ahogy mondják, anonim formában meg kell osztani mindazokkal, akik hisznek a nemzeti összetartozásban, s akik képesek nemcsak a kárpátaljai magyarok, hanem az ott élő minden ember érdekében fohászkodni.
A háború mindannyiunk életére hatással van, de ez a hatás nagyon közvetett. Élvezzük a védőernyőt, amellyel a politika csökkenti a ránk eső terheket. Éljük a megszokott életünket. Nyugat-Ukrajna, a front és a pusztulás messze van, és nem szembesülünk azokkal a szenvedésekkel, amelyek Budapesttől alig három-négyszáz kilométerre reménytelenségbe taszítják az embereket.
Íme egy részlet a tegnap érkezett levélből:
„
Ma legfőképpen azért kérlek Titeket, hogy imádkozzatok reményért.
Mostanában sokszor szembesülök azzal, hogy amikor valaki beszél a helyzetéről, vagy a családja helyzetéről, nem tudom, mit válaszoljak. Mit mondjak például annak a régi lelkibeszélgető-társamnak, aki egyedül neveli a kislányát, és akinek az egyetlen támasza a világban a bátyja, akinek most a munkahelyén azt mondták, hogy nem tudják így tovább alkalmazni, muszáj (mert a cégeket kényszerítik erre) jelentkeznie a katonai parancsnokságon. Ha bemegy, valószínűleg elviszik. Ha nem megy be, teljesen pénz nélkül maradnak mind, és amúgy is bármikor elkaphatják az utcán.
Rengetegen vannak ez elé a választás elé állítva. Pár hetük maradt az embereknek, hogy jelentkezzenek, aki nem, annak ellehetetlenítik az életét. Mit lehet ezekben a helyzetekben mondani? Túlságosan is ‘olcsó’ dolog lenne Isten szeretetéről és az örök életről beszélni ilyenkor… Talán csak meghallgatni lehet. De mégis, annyira fontos lenne, hogy legyen valami remény; hogy a perspektívát felfelé meg tudjuk jeleníteni valamilyen módon! Imádkozzatok ezért, kérlek!”
Végezetül álljon itt egy ima, ami átfogóan az Úristen elé viszi a legfájóbb dolgokat:
Urunk és Istenünk! Kárpátaljai testvéreinket hozzuk most eléd. Hálát adunk azért, hogy meg akarnak maradni a Veled való közösségben. Kérjük, add meg nekik a reménység ajándékát, hogy minden lehetetlennek látszó helyzetben felismerjék azt, ami békességükre szolgál.
Védelmezd, Urunk, azokat a férfiakat, akiket katonának vittek. Te védd meg testük és lelkük épségét, és vezéreld haza őket a családjukhoz.
Azokért a családokért kérünk, akik a behívástól való félelemben élnek. Őrizd meg szívüket és értelmüket a Te békédben!
Kérünk, Urunk, a külföldre kényszerült kárpátaljai fiatalokért! Ne engedd, hogy elvesszenek a világban! Segíts nekik, hogy értelmes tevékenységre és közösségre találjanak – és add meg nekik is a békét!
A szétszakadt kárpátaljai családokért kérünk Téged, Urunk! A távolság ellenére is tartsd meg a házastársak egységét, és segítsd őket a mihamarabbi találkozás felé!
A Kárpátalján egyedül maradt idősekért kérünk Téged, Urunk! Te legyél társuk a magányban, és küldj hozzájuk jólelkű segítőket!
Kérünk a háborúban elhunytakért – vedd lelküket magadhoz, hogy a Te végtelen szeretetedben mindörökre a Te békédben örvendezzenek!
Segíts, Urunk, hogy a kárpátaljai nemzetiségek között megmaradjon a békesség.
Add, Uram, hogy a sötétségbe a Feltámadt Krisztus fényét vihessük, mindenhová, ahová küldesz minket! Segíts felismernünk ezeket a helyzeteket, és add meg az erőt és a bátorságot, a Te Szentlelkedet, hogy a Te képviseletedben cselekedjünk!
Az imaközösség, ahová a kérések érkeznek, minden kedden, lehetőleg hét órakor fohászkodik a kárpátaljai kérések teljesüléséért. De az időpont kevésbé fontos, mint az, hogy minél többen kérjék az Úristen segítségét. Pünkösd közeleg. Kérjük a Szentlélek kiáradását, hogy mutasson kiutat kárpátaljai testvéreinknek.
Surján László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
