Nagyjából a dunaszerdahelyi vásár idején figyeltem fel a nagyestélyi ruhában a zebrán átcikázó embertömegre. Hova mehetnek ilyenkor? Még nincs is báli szezon… Aztán kiderült, hogy bizony szalagavatóra igyekeztek. Elővigyázatosságból, az esetleges iskolabezárásokat is szem előtt tartva dönthettek az iskolák a kora őszi zöldszalag-feltűzés mellett. S az is benne lehet a pakliban, hogy a jó helyeket már egy-két évre előre le kell foglalni.
Az utóbbi két évben vagy egyáltalán nem voltak, vagy pedig csak kamara jellegűen tartották meg ezt a végzős középiskolások számára fontos eseményt. Bár az is lehet, hogy a jövőben ismét csak a fapados változatra telik, kevésbé puccosra, hiszen az árak az egekbe szöknek. Nem minden család engedheti meg magának a több száz eurós kiadásokat ilyen ínséges időkben. Vannak egyébként olyan középiskolák is, amelyek a szokásos novemberi-decemberi időpontra szervezték e jeles eseményt, hiszen az oktatási tárca semmi olyasmit nem jelzett előre, hogy bármi is korlátozva lenne a téli hónapokban… Reméljük, hogy a fűtés miatt sem zárnak be az iskolák…
Sátoros lagzit tartottak ismerőseim a covid első hullámának lecsengése után. Egy szép tavaszi napon nagy sátor alatt terítettek meg a korlátozott számú vendégseregnek.
A nagyestélyi egyáltalán nem volt kötelező, és az ételek is sokkal egyszerűbbek, háziasabbak és letisztultabbak voltak, mint az éttermiek. De élvezeti értékükből, finomságukból ez semmit nem vont le! Esküvőszervezőre sem költötték a drága pénzt, önerőből és saját fantáziából oldották meg a díszítést és az ültetési rendet. Hasonlóan, mint hajdanán, amikor még szüleink esküdtek és a sátor alatt cigánybanda húzta a talpalávalót, miközben a vőfély „gondoskodott” a násznép jókedvéről. Ki tudja, még az is lehet, hogy ez lesz a jövő? Amilyen rossz világot jósolnak, ha van egy kis eszünk, ott takarékoskodunk majd, ahol csak tudunk.
A modern fűtési rendszer mellé kandallót is beépít készülő új házába egy ismerős fiatalember. Már kötelező az alternatív fűtés is.
Még ha meg is növeli az építkezés árát, hosszú távon nem ördögtől való, hogy az ember mindenre is felkészüljön. Ha nem lesz áram, majd fűtenek fával, vagy fordítva. A gázt már be sem vezetik az új utcába… Harminc éve meg hogy ujjongtunk, amikor a szénkazánokat végre gázkazánokra cserélhettük. Egy másik építkező a magas költségek miatt jóval kisebb házat épít, mint amilyet szeretett volna. De, mint mondja, szükség szerint tágítható, tovább építhető lesz az épület… Nem akar teljesen eladósodni, ezért éri be kevesebbel.
Az idős emberek pedig most annak örülnek igazán, hogy a régi sparhelteket, péterkályhákat nem száműzték.
Kitisztítatták a kéményeket, és legalább a konyhában, ahol napközben amúgy is tartózkodnak, fűthetnek fával, sőt főzhetnek is és csak este kell bepislantani a lakás többi részében. Két paplan, vagy dunyha alatt biztosan nem fognak megfagyni.
Csak néhány példa az emberi találékonyságra. Hiába, a túlélésre vagyunk berendezkedve. Gyakorlatilag mindent kibírunk, elviselünk. Át tudjuk szervezni az életünket úgy, hogy átvészeljük a nehéz időszakokat. Ilyenek mindig is voltak és lesznek az emberiség történelmében. A mostaninál sokkal rosszabb helyzetekben is voltak már elődeink, de a túlélési ösztön erősen munkált bennük. Valójában nincs is más választásunk. Idomulnunk kell a korhoz, a körülményekhez, ha úgy tetszik, változni kell velük együtt, mert nincs más alternatívánk. Csak mindig hallgassunk józan paraszti eszünkre! Az sosem hagy cserben bennünket.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
