A magyarság hőseinek és ártatlan áldozatainak
Énekelnék rólad tiszta szívből
de csak fájdalmasan térdre hullok és arcra borulok
mint egy mellbe lőtt baka a fronton
Képzeletben megérintem minden kis porcikádat
mint szerelmes fiú a lányét
Megízlelem zamatos gyümölcseidet
és szőlőhegyeid tüzes borát
Beszívom virágos rétjeid és sűrű erdőid illatát
Együtt röpülök dalos madaraiddal
és kergetőzöm fürge vadjaiddal
Versenyt futok a széllel
s elnyúlok a puha szénaboglyák tetején
Fölkapaszkodom a Kárpátok havas csúcsaira
Bejárom a szűk szurdokokat a tágas völgyeket
s a bőven termő alföldi szántóföldeket
Fölleltározom híres városaidat és eldugott falvaidat
Megnézem ritka műemlékeidet múzeumaidat és könyvtáraidat
Fölkutatom ódon temetőidet
és eltöprengek viharvert históriánkról porladó fejfáid között
A gémeskutaknál megitatom a hőségtől szomjazó
méneseidet marhacsordáidat és juhnyájaidat
Esténként megtelepszem messziről vonzó pásztortüzeidnél
s hallgatom az édes-bús furulyaszót
meg a kifogyhatatlan meséket és pusztai történeteket
Az ártéri mocsarakból elkergetem
a félelmetesen vijjogó éjféli lidérceket
Megmártózom frissítő folyóidban és tavaidban
s éjszakánként megpihenek csöndes elhagyott tanyáidban
Lelkemet felüdítem roskatag templomaidban
Urat játszom a fényes kastélyokban és kúriákban
s megvendégelem a rongyos nincstelen csavargókat
Kardot rántok romos várfalaidon
hogy tisztelegjek hős honvédőink előtt
Hálásan köszönjük Istenünk
hogy nekünk ajándékoztad Kárpát-hazánkat
mely nem csupán Európa közepe
hanem a világ legélhetőbb országa is
Nem véletlenül akarták annyian megszerezni tőlünk
és kiirtani bennünket erről a tájról
Tatár török német orosz zsidó
s még ki tudja hányféle hitvány náció vetett ránk szemet
Néhány ütközetet és háborút elvesztettünk ugyan
de végleg legyőzni senki sem tudott bennünket
mert mi túléltük valamennyi megszállónkat
és fölbomlasztottuk az összes vérszomjas birodalmat
Saját erőnkön túl védett bennünket
a Magyarok Istene és Boldogasszony Anyánk is
ezért nem tudtak bennünket soha letörölni a térképről
Legyünk rá büszkék hogy mi vagyunk a Földgolyó legősibb nemzete
a mi nyelvünk a legkifejezőbb minden nyelvek közt
a mi rovásunk a legősibb értelmes írás
s nálunk születnek a világlíra legpompásabb költeményei
A világ nagy tudósai és gondolkodói már régen megjövendölték
hogy az emberiség föltámadása és újjászületése ebből a mai káoszból
a Kárpátok közül a magyar népből indul majd el
Ezért ha a magyarság elvész akkor a világ is elvész
mert nélkülünk állati sorba züllik az egész emberiség
Imádkozzunk és dolgozzunk
fogjunk össze és harcoljunk
egy tisztább és boldogabb jövőért
mert ez jár nekünk
mivel már ezerszer kiérdemeltük
Vegyük vissza hazánk elrabolt testrészeit
Biztosítsuk örökös szabadságunkat s megmaradásunkat
Őrizzük meg közös értékeinket hagyományainkat és tudásunkat
amik nélkül csak lesajnált senkik lehetünk
Ne kössük magunkat ordas hatalmakhoz
jöjjenek akár Keletről vagy Nyugatról
Ne engedjük hogy mások kihasználjanak
s ne legyünk senki rabszolgája és kapcarongya
Verjük vissza ha bárki lebecsül rágalmaz vagy gyaláz bennünket
Ne vegyünk ócska példát senkiről
kizárólag saját múltunkban keressünk követhető eszményeket
Az érdemesekkel legyünk nagyvonalúak és bőkezűek
de óvakodjunk a mohó becstelen kufároktól
és ne szórjunk ingyen-gyöngyöt a moslékzabáló disznók elé
Tűzzünk ki magasztos célokat
s teljes erőnkkel törekedjünk megvalósításukra
Mutassuk meg szellemi-erkölcsi fölényünket
s legyünk ismét nagyok és élenjárók
mint az egykori szittya-hun időkben
Tanuljuk meg hogy csak önmagunkra számíthatunk
legföljebb az égiek segíthetnek rajtunk
ha el nem herdáljuk bizalmukat
Drága hazám én testemet-lelkemet
és mindenemet föláldoztam oltárodon
de semmi elismerést biztatást és bátorítást nem kaptam soha tőled
viszont rengeteg üldözést megalázást és mellőzést kellett elszenvednem miattad
Zokszó nélkül elviseltem minden csapást
amit kegyetlen sorsom rám mért
mert kimondhatatlanul szeretlek
bárkinél és bárminél inkább
Mindig hű voltam hozzád nem hagytalak el soha
pedig sokfelől kaptam csábító ajánlatokat
Utolsó pillanatomig érted dobog meggyötört szívem
s még halálomon túl is küzdeni fogok fölemelkedésedért
Epilógus
A mi hazánk gyönyörű
legszebb a világon
Vesszen az ki elveszi
fojtsa meg az álom
Kárpátország csupa kincs
nincs tündöklőbb nála
Aki fosztogatni jön
törjön keze-lába
Nem kell ide idegen
élősködő tapló
A hódítót kiverjük
mint a germánt anno
Édes hazánk megvédünk
minden ellenségtől
A barátot becsüljük
s kihúzzuk a vészből
Kegyes Isten jó Apánk
emelj égbe minket
Vagy ha ez tán túl nehéz
hozd közénk a mennyet
(2021. május)
Megjegyzés
Sajnálattal tapasztalom, hogy elvetemült, hazug és gyilkos korunkban, erkölcstelen, embertelen és istentelen világunkban a kortárs hazai és külföldi irodalmakból szinte teljesen kivesztek a nemzeti szellemű és hazafias tartalmú alkotások. Ez engem fölöttébb elszomorít, és a magam módján igyekszem is tenni ellene. A fönti verset a belső késztetésen túl azért is fogalmaztam, hogy szembeszálljak az uralkodó liberálglobalista fertővel, mely irodalmunkon túl egész életünket is megmérgezi. Másrészt azért is írtam, hogy az olvasókat is arra buzdítsam, hogy próbálkozzanak hasonlókkal, ha van bennük hazafias érzés, és kellő tehetség is ahhoz, hogy ezt napvilágra hozzák. Erre nagy szükség van „elkanászodott” irodalmunkban; mert a kiemelkedő művek egyben az egyetemes magyar kultúrát is árnyalják és gazdagítják.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
