Őszi merengés

Őszi merengés

A Keselyű három napja filmkockái villantak be nagy hirtelen, amikor a norvég John Kåre Raake Jég című krimijével végeztem. Fordulat és halott legalább ugyanannyi mindkettőben, s mint a végén kiderült, még a gyilkosok köre is azonos volt. Csak most globális világmártással leöntve.

Először azt hittem, zöld – értsd: környezetvédő – könyvet olvasok, s a („katonás”) múltjuk elől menekülő svéd éghajlatkutatók északi sarki hangyamunkája hoz majd valami érdekeset, különlegeset; elárul valamit arról az olvadozó világról, amelyért manapság kötelezően sokat aggódunk. De csak különféle nemzetiségű expedíciók kutatgattak, a kínaiak meg már bányászgatták is a jég alá bújt tengerfenékről a ritkaföldfémeket.

Mindaddig, amíg tragikus körülmények között – egy fényes robbanásban – el nem pusztultak. A „jóságos” svédek látszólag menteni akarták őket, az egyikük valóban, mert a másik nem is éghajlatkutató, hanem igazi CIA-ügynök volt, küldetéssel. Ahogy a túlélő kínai „bányász” is, aki maga nyírta ki társait azt követően, hogy búvárkamerájuk monitorán megjelent a mélytengeri valóság: egy ronccsá lőtt orosz tengeralattjáró és az azt elpusztító, de megfeneklett amerikai romboló képe. 

A „küldetéses kutatók” egyetlen feladata az volt, hogy kerül, amibe kerül, erre soha ne derülhessen fény…

S végül a kimentésükre érkező CIA-helikopter legénysége őket is „járulékos veszteséglistára” tette. (Mint Pollack filmjében az irodalmi művekben „érdekességeket” vadászó műelemzőket…) Mert kinek kell egy nemzetközi konfliktus pont az oroszokkal meg a kínaiakkal? 

Áthallásos a történet a terrormerénylettel üzemképtelenné tett Északi Áramlat gázvezeték – meg most már a tönkretett Balti gáz- és egyéb vezetékek – körüli mendemondák ismeretében, amikor azt szeretnék lenyomni a torkunkon, mindez talán az ügyeletes főgonosz oroszok műve, akik annyira le akarják igázni Ukrajnát és/majd Európát és a világot, hogy nem átallják érte önmagukat is felrobbantani… Szóval előre borítékolható, hogy a nagy és szakszerű nyomozati-vizsgálati eredmények a klasszikus talányhoz vezetnek majd: ki ölte meg Kennedyt?. 

Hírdetés

Emlékezetes: Lee Harvey Oswald is szovjet/orosz ügynök volt. Kétosztatú világ és hidegháború volt, mindig az ellenpólus volt a főgonosz. Hazudtak itt és ott is. Néhai jóapám ’56 után a Szabad Európát pletykarádiónak hívta (azért hallgattuk, fenntartásokkal, meg az Amerika Hangját is); soha nem bocsátotta meg, hogy a nyugati segítség ígéretével bolondították a vérző magyarokat, akiket az ő legfőbb ellenségük tankokkal taposott és lőtt. Uszítanak, aztán cserben hagynak, ezt is tanította nekünk.

Azért, hogy a saját fejünkre, a józan paraszti eszünkre hallgatva mérlegeljünk. És magunkra támaszkodva-számítva akarjunk élni és megmaradni annak, akik vagyunk; a jég hátán is. 

Az ő élete kemény élet volt és következetes. Belefért minden. Két háború, korai anyátlanság (spanyol-járvány), komor apa hat apró gyerekkel, a paraszti lét minden nehézségével és szépségével. 

A saját ház megszerzésével, elkobzásával, deportálással, hazatéréssel, a ház visszaszerzésével. Az autonóm paraszti lét elvesztésével. Nehezen viselte az emberbutító színlelt világokat, a hazugságokat. Kesergett néha, szokta volt mondogatni, hogy mire az ember megvénül, a saját ellenségeit is fel kell nevelnie. (Ezek mi lettünk volna, a gyermekei.) Korán ment el, nem érhette meg, hogy tényleg életelvei ellenségeit szabadította-e rá a világra. Minősíteni sem tudta felnőtt létünket.

Jelképes talán, hogy március idusán született és október 23-a lett az égi születésnapja.

Megjelent a Magyar7 2023/43.számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »