A Nemzeti Együttműködés Rendszerét csak belülről lehet megérteni. A NER célja a nemzeti integráció konszenzusának kialakítása.
2010 óta Magyarországot új szellemiség járja be, amit már a kezdet kezdetén ki lehetett jelenteni, főleg, hogy maga a politikai rendszer is erre utal önelnevezésében és intézményeivel (Alaptörvény, Nemzeti Együttműködés Rendszere, Nemzeti hitvallás, nemzeti konzultáció). A nyolc éven belül a harmadik kétharmados parlamenti felhatalmazással végződő 2018-as országgyűlési választást követően egyre többször esett szó arról, hogy az Orbán-rendszer már középtávon is önálló jelentéssel bíró, a liberális demokráciától szerkezetileg markánsan eltérő, sőt társadalmi értelemben is megragadható regime-et jelent.
Ezt ellenfelei is észrevették és önkéntelen beismerés gyanánt sokféleképpen meg is próbálták leírni (féldiktatúra, hibrid rezsim, kompetitív autoriter rendszer, maffiaállam, versengő autokrácia), ám ezek mindegyike kudarcot vallott, hiszen nem értették meg, hogy a Nyugatról megkésve importált tranzitológia szókészletével nem ragadható meg az az endogén, azaz belső fejlődésű rendszer, amely ráadásul nagy társadalmi támogatottsággal rendelkezik. Nem csoda, ha nem értik, hogy a jobboldali kormánypártok miért bírnak konszenzusos hegemóniával.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
