Meglepődtem, amikor az év első napjaiban azt olvastam, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Németországnak vissza kell térnie a Nyugat és a Kelet, valamint a nagy és a kis államok közötti közvetítő szerephez.
Ahogy azt tette Helmut Kohl egykori kereszténydemokrata német kancellár, és most teszi Emmanuel Macron francia államfő. A basáskodás helyett a partneri viszonyt szorgalmazná a minőségi újságírás képviselőjének tartott német lap?
Meglepődtem, de nem az idézett mondaton, hanem azon, hogy ilyen gyorsan, pár hét leforgása alatt érzékelhetővé vált, hogy nincs vezetője Európának. Angela Merkel elment, Olaf Scholz pedig még nem érkezett meg.
S mivel a politikában nincs, nem lehet hatalmi vákuum, a megüresedett helyre máris nyomul be a második, aki első akar lenni: Emmanuel Macron. A francia elnöknek most sok minden a kezére játszik.
Láthatóan zavart okozott a német kormányváltás, amit azonnal megpróbál kihasználni az újraválasztására készülő Macron. Országa és a világ is láthatja, ő készen áll Európa vezetőjének megüresedett helyére állni! Sőt, rajta aztán nem fog múlni Franciaország hajdani dicsőségének visszaszerzése, vagy legalábbis egy kísérlet arra, hogy kiüsse a nyeregből a németeket, és visszaálljon a régi rend, amikor évszázadokon keresztül megfellebezhetetlenül Franciaország volt Európa vezető hatalma.
Erőt mutat a választóknak és külpolitikai lépéseivel meg az integrátor szerepében tűnik fel. Elfogadta a V4 budapesti meghívóját és sikeresen megszerezte az atomenergia zöldenergiává nyilvánításához a visegrádiak beleegyezését is.
Nem mintha ez olyan nehéz lett volna, ebben a kérdésben nem igazán kellett győzködni Budapestet, Pozsonyt, Varsót és Prágát. Az egyébként gazdaságilag egyértelműen a német tőkéhez kötődő országaink nem akarnak lemondani atomerőműveikről, mint a németek. S a jó szimatú F.A.Z. rögtön megérezte a veszélyt, mert mi van, ha a visegrádiak és Franciaország más kérdésekben is megtalálják a közös hangot?
Ezt elkerülendő olyan mondatokat írt le a lap, amelyekre évek óta nem volt példa, idézem: mérgezően hatott az unió belső kohéziójára a Lengyelország és Magyarország ellen folytatott küzdelem.
Hát, az biztos, hogy nem tett jót az európai egységnek! Aztán azt írja a lap, hogy a bírálatok megfogalmazásakor az értékekre szokás hivatkozni, de az értékek meghatározása nem egységes! Valóban, az unióban mindenki mást ért szolidaritás, család, emberi méltóság, biztonság alatt, de így van ez a többi európai értékkel is.
Macron ismerte fel, hogy egység nélkül az európai integráció kudarcra van ítélve, írja a lap, bár szerintem a legkevésbé az európai egység miatt kereste fel Budapestet, hanem azért, mert ez volt a francia érdek.
De ez nem is baj, így működik a politika, csak ne ócska mesékkel akarjanak etetni minket, európai polgárokat az „egységes európai értékekről”. Őszintébb és hála istennek politikailag egyáltalán nem korrekt, hogy a lap szerint
nem az európai identitások és értékek összeolvasztására jött létre az Európai Unió, hanem azért, hogy a kölcsönös – hangsúlyozom, kölcsönös – előnyök érdekében együttműködjenek egymással a tagállamok. Ennyi és nem több.
Mi itt Kelet-Közép-Európában elég sokan és elég régóta mondjuk ezt, de valahogy nem akarták meghallani és megérteni az uniós hatalmi centrumokban. Most sem fogják, hacsak nem erősödik meg Franciaország, mert akkor Németország pontosan ezekkel a gondolatokkal próbálja majd meg visszaszerezni gyengülő befolyását.
Megjelent a Magyar7 2022/2. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
