Egy ilyen esemény után a már sokat látott politikusok is meghökkennek kissé, mert egy ország vezető diplomatája a szomszédos országát a legritkább esetben vádolja meg azzal, hogy területi igényei lehetnek – mindezt teszi mosolyogva – hírszerzési aktákra hivatkozva, amelyet trezorjában tárol.
Káčer újra Orbánozott – Vastag hírszerzési aktáról beszél Magyarországról, melyet trezorjában rejteget
Mert miért is tárol ilyen anyagot egy külügyér? Milyen alapon? Hogy jutott hozzá? Milyen apropóból? És ha mégis van tudomása bármi ilyenről, miért nem hozta azt nyilvánosságra? Mert indokolatlanul megvádolni egy szomszédos országot egy ilyen súlyos indítékkal, mindennek mondható, csak nem diplomatikusnak.
Ez van annyira hajmeresztő, hogy talán el kellett volna hallatszania egészen a magyar külügyminisztériumig. Még talán az is fejtörést okozhatott volna, hogy vajon kinek kellene ez ügyben megszólalnia. Esetleg be kell-e kéretni ilyen esetben a szlovák nagykövetet? Ezek a dilemmák azért fordulnak meg az ember fejében, mert ha komolyan vesszük a nemzeti összetartozást, akkor a felvidéki magyarok bizony békésen szeretnének együtt élni a szlovákokkal. Nyilván úgy érezték, hogy van mit kikérni maguknak.
Persze, érezhették volna ugyanezt azok a szlovákiai magyar politikusok is, akik épp a felvidéki magyarságot akarják megmenteni, és őket majd a parlamentben képviselni. De nem érezték! A Szövetség politikusai egészen egy szlovák párt sajtótájékoztatójáig nem tudtak róla. Nem volt elég erre 24 óra? Vagy nem sikerült megegyezni a platformokon belül, hogy mi a közös vélemény erről, mert túl sok az ellentét? Ebben is?! Az egységes ellentét közepette talán Rigó felhívhatta volna barátját, Káčert, és megkérdezhette volna, hogy megleshetnék-e a trezor tartalmát. Mondhatta volna, hogy nekik is jól jönne a Most-Hídban. Ahelyett, hogy nemzetárulással felérő Facebook bejegyzést produkál.
Simon Zsolt is már a választási lista első 10 helyére kapott meghívót a spanoktól, de neki sem jutott eszébe. (Jó, hát Őt ilyen összefüggésben megemlíteni véletlen reklám, mert nem létező pártról úgysem kellene beszélni.) De azok, akik az első 10-20 helyet szeretnék elfoglalni a júliusi listaállításkor, ma és tegnap vajon mit csináltak? Mit csináltak egészen délutánig? És minek kell ahhoz történnie, hogy egyetlen legényen kívül megszólaljanak? Mert a „Petőfi 200 éves lenne” story nem elég!
Robert Fico legújabban már a magyar médiában nyilatkozik, a parlamentben Kossuthot idéz, Szijjártóval kezelget – még neki is kézenfekvő lett volna egy öt percre felháborodni. Mármint kampányosan… Nem igazából, mert ugye azért a jó szlovák-magyar viszony építése nehezen magyarázható a Malina Hedvig ügy és a szurkolóverés, vagy állampolgárságunk elvételének ködén keresztül. És higgyék el, egészen sokan vannak, akik ezt nem felejtik! Nem azért, mert vaskalapos, melldöngető magyarok, hanem mert tisztességes emberek, akiket megérint az a fajta igazságtalanság és meghurcolás!
Hát, maradt a Matovič a Gyimesivel… Úgyhogy az első magyar, aki ezzel a bődülettel szemben nyilvánosan megszólalt, az Gyimesi György volt, a második „magyar” meg Igor Matovič.
Gyimesi és Matovič bocsánatkérésre szólították fel Káčert az Orbánozós hergelése miatt
Itt tartunk jelenleg. Egyszerűen nincs más, nincsenek mások, akik felelős magyar politikai vezetőként kiállnának a felvidéki magyarság érdekei mellett.
Szeptemberben választások…
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
