A Szapáry-fürdőben eltöltött nap után még egy könnyed séta a Rezső-udvar környékén, aztán a jól megérdemelt pihenés a nyaralóban. 1914-et írtak, semmi sem utalt arra, hogy pár év, és Herkulesfürdő sem lesz többé az, ami évtizedekig volt. Azóta eltelt száz év, és az egykori villák, gyógycsarnokok, patinás szállodák romokban hevernek.
Ettől még Herkulesfürdő ma is nagy népszerűségnek örvend. Ilyenkor nyáron sorra megtelnek a gyógyvízforrásos medencék; a sátor mellett sül a mics, a daciából szól a zene, még a parabolaantennák is előkerülnek, hogy este lehessen nézni a román x-faktort. Valami egészen elképesztő, ahogyan megelevenedik a Balkán a Monarchia egykori legnépszerűbb fürdőhelyén, és amilyen kontrasztban áll egymással 1914 és 2014 Herkulesfürdője.
Herkulesfürdőt még a rómaiak tették virágzó gyógyfürdővé, és „Ad aquis Herculi sacerdos” (Herkules szent vizeihez) vagy „Thermae Hercului ad Mehadiam” (Herkules mehádiai hévizei) néven emlegették. A II. Században Traianus parancsára fürdőket építettek, és Herkules tiszteletére szobrot emeltek. A fürdőtelep a népvándorlás évszázadaiban szinte teljesen elpusztult. 1734-ben Hamilton osztrák altábornagy kezdeményezésére figyeltek fel újra a hajdani gyógyfürdő adottságaira. III. Károly rendeletére megkezdődött az építkezés, és a római romok alapjára több más épülettel együtt felépítették a Herkules-fürdőházat. 1737-ben a török mindezt lerombolta, ezután csak 1817-ben sikerült a fürdőtelepet ismét helyreállítani. Ekkor vette fel hivatalosan a Herkulesfürdő nevet, az addig viselt Mehádiai fürdők név helyett.
A fürdőhely virágkorát 1852 után élte, ekkor épült fel a gyógycsarnok, a Rezső-, a Ferenc József-udvar és a Szapáry-fürdő. Szintén ebben az időben készültek a fürdőhely díszes villái és nyaralói, ahová Ferenc József és Sissi is gyakran ellátogatott. Mint említettük, ennek ma csak a romjait láthatjuk, amiről önként is az jut az ember eszébe, hogyan fejlődhetett vissza ennyire kétezer év alatt egy olyan kultúra, mint a dákoromán. Legalábbis azt itt sem felejti el megemlíteni a hivatalos propaganda, hogy Traianus korában itt már románok használták a Cserna-völgy gyógyvizeit.
Azt még nem említettük, hogy Herkulesfürdő tulajdonképpen a Cserna-Domogled Nemzeti Park fővárosa. A Cserna jobb partján a Cserna-havas, bal partján a Domogled és a Mehádia-hegység kíséri a folyót a dunai torkolat felé. A sok látványosság közül a Csernán tett raftingtúrán túl mi a Szelek-vízesést, az ezeréves határt hordozó Cesna-völgyet, és a Herkulesfürdő feletti Fehér-keresztet kerestük fel. A fürdést szebb időkre hagytuk, és inkább elkísértük a Csernát az Al-Dunáig.
Hajóval általában Orsováról szokás indulni a Kazán-szoros felfedezésére, innen fél óra alatt elviszik az embert a legszebb helyekre. Mi a szokatlanabb megoldást választottuk, és szerb hajót bérelve jártuk be azt a vidéket, ahol a Duna elköszön történelmi hazánktól. Nem is akármilyen búcsú ez: egy vadregényes sziklakapun tör magának utat a Déli-Kárpátok Almás-hegysége és a balkáni hegylánc Mirocs vonulata között.
A Kárpátok és a Balkán között természetes határt képező, az ókortól a legutóbbi időkig szinte áttörhetetlen, közel 120 km-es szorost az itt élő népek mindig is Vaskapunak nevezték. Az elmúlt két évszázadban a hajózási érdekek, a megfontolt építkezések utáni szabályozások sokat pusztítottak az Al-Duna vidékén: regényes végvárak, egzotikus szigetek, ősi magyar települések vesztek oda, és a Kazán-szoros üstjében sem fortyog már úgy a víz, mint régen.
Mindjárt itt van Galambóc vára, amelyről a törökök azt tartották, hogy kilenc eleven ördög építette a magyarok számára, és amelyért folytonos küzdelem zajlott a magyarok, a szerbek és a törökök között. Aztán amikor a török már Szerbiát dúlta és a Magyar Királyság déli határait fenyegette, 1426-ban Zsigmond királyunk kénytelen-kelletlen csak megegyezett Lazarevics István szerb despotával. Nándorfehérvár és Galambóc a királyé lett, cserébe Zsigmond elismerte Brankovics György szerb királyságát. Ám Brankovics, felrúgva a szerződést, Zsigmond helyett a törökök kezére juttatta a várat, ami miatt Zsigmond a szemközti Lászlóvárból ostromot vezetett Galambócért. A csata főhőse végül Rozgonyi István temesi főispán felesége, Cecília lett, aki hajókkal mentette ki a halálból saját férjét és a királyt.
Kissé lejjebb, az Almás-hegység egyik Dunába nyúló sziklafalában a Baross-emléktábla hirdeti a Vaskapu magyar szabályozóinak emlékét. A középkorban az al-dunai hajózás igen veszélyes volt, így alig-alig járt át néhány hajó a zátonyokkal tarkított mederben. Ám Széchenyi István mert nagyot álmodni, és 1833-ban Vásárhelyi Pál tervei alapján elkezdte megvalósítani az Al-Duna szabályozásának a gondolatát. A fő cél az volt, hogy a magyar termékek eljuthassanak a Balkánra és a Fekete-tenger vidékére.
Elsőként 1837-re elkészült a Duna mentén sziklába vájt 122 km hosszú Széchenyi-út, amely egyszerre szolgálta a hajóvontatást és a szárazföldi közlekedést. Hosszú évtizedek gigászi munkája után a Duna szabályozott szakaszát végül 1896-ban adták át. Az 1970-es években a szörényvári duzzasztómű megépülése miatt a folyó vízszintje jó 30 métert megemelkedett, így számos sziget és település került víz alá. A Széchenyi-út mellett így került hullámsírba a középkori magyar királyság déli végvárrendszerének erőssége, Drankó vára és a Tiszafa és Szinice közötti Háromtorony várának tornyai fölött is átcsaptak már a történelem hullámai.
Jó négyórányi hajózás után végre elérünk az Al-Duna leglátványosabb szakaszához, a 150 méter széles és több mint 70 méter mély vizű Nagy Kazán-szoroshoz. A Kazánok között a Duna egy rövid szakaszon kiszélesedik, és éppen itt, a Dunatölgyes melletti öbölben van a Vaskapu legmélyebb pontja közel 80 méter mélységgel. Aztán újra közelebb hajolnak egymáshoz a sziklafalak, és már hömpölyög is tovább a folyam a következő szűkületen, a nem kevésbé látványos Kis-Kazán-szoroson.
A szoros után, ahol a Cserna a Dunába ömlik, ott van Orsova. De ez már nem az az Orsova. Hol van már a rómaiak ősi Dierna castruma, a középkori magyar királyság végvára, az osztrákok határsáncai, a magyar és német többségű nyüzsgő határváros? Már csak az emléke él itt a magyar világnak, illetve az 1976-ban épült katolikus templomban a Szent Korona Szövetség 2004-ben állított emléktáblája, amely a Szent Korona orsovai „száműzetésének” állít emléket.
Orsova után a Duna elköszön a Déli-Kárpátoktól, és a síkra érve szélesen elterülve folyik tovább. Itt épült meg 1972-ben Tito és Ceaușescu faluromboló szörnyetege, a Vaskapu-vízerőmű. Ezt a stratégiai átkelőt őrizte egykor Szörényvár. A római időkben Traianus császár hidat építtetett itt, ami elpusztult a népvándorlás forgatagában. Aztán az Árpád-házi uralkodók idején az erőd ismét felértékelődött, olyannyira, hogy IV. Béla király 1227-ben létrehozta a szörényi bánságot. Itt búcsúzunk el az Al-Dunától Jókai Aranyemberéből kölcsönzött idézettel: „Ez a mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.”
Megjelent a Magyar7 2021/35.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
