A magyar jégkorong-válogatott meglepetésre 2-1-re kikapott a nagyrészt székelyekből álló román válogatottól.
Mindkét csapat álmosan kezdte a mérkőzést, amolyan ismerkedős játék zajlott a jégen, a felek kóstolgatták egymást. Akadtak veszélyes helyzetek magyar oldalon, de Sárpátki Tamás, majd Stipsicz Bence lövését is hárítani tudta Tőke Zoltán. A harmad közepén a kritikus pillanatokban szükség volt Bálizs Bence bravúrjaira is, mert Roberto Gliga veszélyes lövése csaknem a magyar kapuban landolt. A romániaik aktivitása emberelőnyt eredményezett. Terbócs István ült ki két percre.
Az emberelőnyt szerencsére nem használták ki a romániaik, még ha közel is voltak a gólszerzéshez.
A kiegészülésünk után aztán ébredezett a magyar válogatott és a szurkolótábor is, de hiába birtokoltuk többet a korongot és vezethettünk több támadást, a harmad gól nélküli döntetlennel zárult.
A középső játékrészben sem tört meg a gólcsend. A harmad elejét és a végét a romániaik hozták jobban, de egyébként mi domináltunk. Hiába az aktivitás, ha az akciókat végül nem sikerül gólra váltani, sokkal egyszerűbb játékra van szükség. A lehetőség erre megvolt, hiszen kétszer is emberelőnybe kerültünk, ám egyiket sem tudtuk kihasználni. Sárpátki Tamás, majd Erdély Csanád lövését is fogta az egyébként kiválóan védő Tőke Zoltán.
A harmad utolsó percében forró pillanatok voltak Bálizs Bence kapuja előtt, szerencsére Roberto Gliga nem tudta belőne az üresen hagyott kapu bal sarkába a korongot.
Örülhettünk annak, hogy nem kapunk gólt az öltözőbe indulás előtt.
A harmadik harmadra már lendületesebben korcsolyázott ki a magyar válogatott. Továbbra is mi domináltunk, de a játékszert nem tudtuk bejuttatni a román kapuba. Nagyon közel álltunk a nyitó gólhoz, amikor Németh Kristóf lövése majdnem átcsorgott Tőke Zoltán lábai között, de a székely hálóőr az utolsó pillanatban menteni tudott. A magyar helyzetek kimaradása megbosszulta magát.
A 10-ik percben Mihály Ákos korongot veszített, azzal pedig Balázs Péter lódult meg, kicselezte védőjét és bődületesen kilőtte a jobbfelső sarkot, 1:0-ra vezettek a románok.
Már lassan kezdtünk izgulni, hogy az utolsó öt percben nem történik semmi, és egy hatalmas pofon lesz a vége, de a 16-ik percben Hadobás Zétény kékről ellőtt korongjába ért bele Hári János, így sikerült az egyenlítés. Kellett, mint egy falat kenyér. Az utolsó magyar támadások, és hamarosan az utolsó perc is megkezdődött, amikor a románok részéről Sándor-Székely Ottó tört kapura, akit Hári János nem tudott feltartózttani, a korong pedig Bálizs Bence válla mögött átvánszorgott a magyar kapuba. Az utolsó fél percben kapuslehozatallal próbáltuk menteni a menthetőt, de késő bánat, a románok megérdemelten behúzták ezt a meccset.
Összességében véve egy nagy pofon lett a vége, amelybe beleszaladt a magyar jégkorong-válogatott. Nagyképűen és flegmán álltunk bele ebbe a mérkőzésbe, az eredmény pedig magáért beszél. Papíron sokkal erősebbek vagyunk a románoknál és tudunk jobban is játszani, de ezt most a jégen nem sikerült bebizonyítani, hiányzott a szív és a lélek jelenléte is. Így pedig nem lehet játszani, mert ez nem méltó a magyar jégkoronghoz és a szurkolókhoz sem. Jól fog jönni a szünnap, hogy aztán tiszta fejjel szálljunk harcba pénteken az olaszok, szombaton pedig a szlovénok ellen.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
