Meghalt Gonzalo Lira amerikai-chilei kettős állampolgárságú újságíró, akit az ukrán hatóságok több mint nyolc hónapig tartottak fogva. Halálát az okozta, hogy a börtönben fittyet hánytak kétoldalú és kezeletlenül hagyott tüdőgyulladására és tüdőödémájára, szervezete pedig január 11-én feladta a harcot. A liberális mainstream legfeljebb rövidhírként foglalkozott az újságíró halálával, az emberi jogok önjelölt bírái, fennhéjázó és arrogáns sajtókatonái most csendben maradtak. Épp azok, akik Ján Kuciak halálán élősködve sajátították ki az „igazság tálalásának jogát”, hogy azt saját céljaik szerint használják fel. Most céljaikhoz nem passzol Lira halála, így elsiklanak felette. Veszélyes precedens ez, mert a liberális mainstream ezzel azt üzeni, hogy vannak jó újságírók, akiket meg kell védeni, és vannak rosszak, akikért nem kár.
Hiába volt Gonzalo Lira ellentmondásos személyiség, az ukrán börtönbe nem azért került, mert elejtett néhány nőgyűlölő megjegyzést a közösségi médiában. Hanem azért, mert kétségbe vonta az amerikai külpolitikát, az ukrajnai háború értelmét, ráadásul ki merte mondani már 2022-ben, hogy Volodimir Zelenszkij uralma egyre inkább diktatúrára hasonlít. Azt is kimondta, hogy az ukrajnai háború egy amerikai-orosz proxiháború. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy az amerikai külügy a kisujját sem mozdította saját állampolgára kimentéséért.
Bezzeg Joe Biden amerikai elnök fia, Hunter Biden viselt dolgainak elkenése érdekében nem kíméltek időt és fáradtságot, hogy olyan főügyészeket és nyomozókat mozdítsanak el, akik hajlandók voltak bolygatni a Biden-család ukrán üzleti érdekei körüli jogsértéseket.
Az igazán nagy tragédia az, hogy azok a fenti kijelentések, amelyekért Lirát őrizetbe vették 2023 tavaszán, később a nyugati sajtóban is megjelentek. Cikkeket olvashattunk a The New York Times hasábjain arról, hogy Zelenszkij autokrata rendszert épít ki és hogy békeidőben nem épp őrá lenne szükség. Még maga Kijev főpolgármestere, Vitalij Klicsko is elmondta, hogy egyre jobban hasonlít Ukrajna Oroszországhoz. Lira valószínűleg egyetértene vele.
Ám még ennél is nagyobb tragédia az a csend, amivel a liberális mainstream sajtó reagált Lira halálára. Vagy, ami rosszabb, már a címben leszögezték, hogy egy oroszpárti újságíróról volt szó. Persze, ahhoz már gyávák voltak, hogy saját cikként írjanak így róla – inkább a központilag irányított ukrán sajtóra hivatkoztak.
Ám a felháborodás minden esetben elmaradt. Az emberi jogokért harcoló, vádlóként, bíróként és hóhérként egyszermélyben viselkedő nyugati sajtó most nem emelte fel szavát a kieszközölt újságíróhalál miatt. Hallgatnak, mert ami történt, az nem egyeztethető össze azzal, amit az amerikai külpolitika zászlóvivőiként a dolguk lenne: Ukrajna betolása az EU-ba, támogatásának fenntartása, az oroszok megtörése, az amerikai gazdasági érdekek érvényesítése, és így tovább.
És ez egy nagyon veszélyes körülményre hívja fel a figyelmet, amit már sejtettünk egy ideje, de most bizonyítékot is kaptunk róla.
A mainstream szemében vannak jó újságírók, akikért fejeknek kell hullania, kormányoknak kell megbuknia, akikért fel kell égetni a világot és emlékükből szivárványszínben pompázó intézményeknek kell kinőnie. És vannak a rossz újságírók, akik nem sorakoztak be a mainstream mögé, és ezért nem érdemlik meg az állítólagosan egyetemes emberi jogok adta védelmet. Ők azok, akik eltiporhatók, meggyalázhatók, meggyilkolhatók, mint a középkori egyház által kiátkozott szerencsétlenek.
Ezek azok az újságírók, akik feltették a kérdést, van-e értelme az orosz ukrán háborúnak, akik nem adtak hitelt kapásból annak, hogy az oroszok önmagukat bombázzák az zaporizzsjai atomerőműben, annak, hogy Ukrajnában nincs korrupció, hogy az ukránok 600 nyugati harckocsival kapitulációra kényszerítik az oroszokat, vagy annak, hogy itt szó sincs a nagy nyugati fegyvergyárak és energiacégek nyerészkedéséről.
Lira esete számunkra is figyelmeztető jelzés kell, hogy legyen. Főleg azért, mert Szlovákiában is történtek és történnek érdekes és aggodalmat keltő dolgok. Nevezték már a békepártiakat a hatóságok „oroszbérenceknek”, mondták már liberális kommentátorok, hogy a konzervatív újságírókat is meg kéne kínálni ólommal.
A szlovák külügyminisztérium Korčok és Káčer idején négy felvidéki magyar hírportál (köztük a Körkép.sk) minden egyes cikkét lefordíttatta és archiváltatta egy céggel. Nem úgy, ahogy azt szokás, hogy kulcsszavakat keresnek (pl. „külügyminisztérium”), hanem általánosan, mindenestül.
És itt van a szlovák atlantista agytrösztökkel igen szoros kapcsolatot ápoló magyarországi, egyértelműen ellenzéki Political Capital elemzése, amely az egész Kárpát-medencei külhoni magyar sajtót kielemezve nevezte meg azokat a hírportálokat (köztük a Körkép.sk-t is), akik szerinte „a magyar dezinformáció” terjesztésében vesznek részt. Mondom magyarul: a megnevezett portálok nem a nyugati mainstream narratíváját követik, ezért felkerültek egy listára.
Munkánk miatt tehát legalább két listán is szerepelünk, amelyekből az egyik kifejezetten a dezinformátornak akar minket beállítani, tehát tudatosan célkeresztet rajzol a hátunkra, hiszen fenyegetésként mutat be minket eltérő véleményünk miatt. És a listákat azok állították össze, akik a leginkább aggódnak a magyar és szlovák jogállamiságért, de simán felvennék már holnap az EU-ba Ukrajnát, ahol az ellenzéket betiltották, központilag ellenőrzik és engedélyezik a sajtó cikkeit, és ahol legalább egy külföldi, kritikát megfogalmazó újságíró életét vesztette a hatóságok mulasztása vagy kifejezett szándéka miatt.
Belegondolni sem akarok, hogy csak az elmúlt két évben megírt, Ukrajnával és a háborúval foglalkozó véleményírásaim miatt milyen sorsot szánna nekem Ukrajna mindenható ura.
Azt viszont mindannyiunknak figyelembe kell venni, hogy a liberális kettős mérce már nem csak a hírekben és narratívákban van jelen, hanem az emberéletek értékének megítélésénél is.
Vannak akik azzal érvelnek, hogy háború idején az emberi jogokat és a szólásszabadságot „értelemszerűen” korlátozni kell, és ezzel együtt kell tudni élni. Ez nagyon veszedelmes narratíva.
Ha igaz volna, az azt jelentené, hogy egy legitimitását vesztett, megbukott politikai vezetésnek elég háborúba sodornia az országát, hogy hatalmon maradhasson. Azt jelentené, hogy az újságírás többé nem az igazság feltárásáról és az emberek tájékoztatásáról szól, hanem narratívák diadalra vezetéséről, a kiválasztott oldal céljainak támogatásáról, a „kiválasztott igazság” mindenáron történő kierőszakolásáról.
Lira halála tehát mérföldkő a média világa számára. Ma már nem véleménybuborékok vannak, nem csak elbeszélünk egymás mellett, hanem egyértelmű frontvonal húzódik liberális mainstream és konzervatív sajtó között, és a mainstream az ellentmondást nem tűrő agresszor. Agresszor, aki egyesek halála felett szemet huny, ha épp az illik bele a világképébe…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
