A Szent Ignác-i pedagógia kortárs eszközeiről, jezsuita iskolák történetéről, hazai és nemzetközi oktatási tapasztalatairól, a következő évtizedek prioritásairól kérdezték Holczinger Ferencet, a Jézus Társasága miskolci iskolaközpontjának (Jezsu) vezetőjét, aki a közelmúltban a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozatának kitüntetését vehette át. Végh Dániel interjújából részleteket közlünk.
– Hogyan tekintenek ma Magyarországon az ignáci pedagógiára, egyfajta egyházi iskolai nevelési szemléletmódként, konkrét elméleti és szakmódszertani keretrendszerként vagy alternatív pedagógiaként?
– Az ignáci pedagógiának az a legfontosabb sajátossága, hogy egy lelkiségi tradícióból, Szent Ignác lelkigyakorlatos hagyományából merít. Használ reformpedagógiai módszereket is, de nem azért, hogy alternatív legyen, hanem mert adaptív, a kor igényeit, szükségleteit figyelemmel kísérő nevelési szemléletet követ. A jezsuita iskola több évtizedes pedagógai reflexió eredménye, amely 1599-re, a Ratio Studiorum (a jezsuita iskolai életre vonatkozó szabálykönyv – a szerk.) közreadása idejére kiforrott, letisztult szervezettel, tantervvel és módszertannal rendelkezett. A tanulókat fejlettségük és teljesítményük alapján rendezték osztályokba, évfolyamokba. A jezsuita pedagógusok átlátható mérési és értékelési rendszert követtek, külön figyelmet szenteltek az iskolában a diákok egyéniségének, miközben érzékenyek voltak a szociális tanulás erejére is. Híres volt az iskoladráma pedagógiai alkalmazása, valamint a rekreáció; kötelező volt a fizikai mozgás és a játékra szánt idő. Számos országban máig érezhető hatást gyakorolt a jezsuiták pedagógiája és iskolakultúrája. Másokkal együtt alapot teremtettek a modern iskolarendszer, a minőségi oktatás számára. Magyarországon Mária Terézia idején a császári és királyi oktatási törvények és tantervek kidolgozásában is részt vettek jezsuita szakemberek. A társaság feloszlatását követően hazánk területén az egyházi és világi elöljárók igényt tartottak elismert jezsuita pedagógus atyák munkájára, így más minőségben, de megmaradtak a születendő közoktatás szolgálatában. (…)
– A jezsuiták mindenkori jelenlétén túl a miskolci gimnázium mitől jezsuita?
– Alapvetően attól, hogy az éves munkatervünket jelentős mértékben lelkiségi programok köré szervezzük. Megvan a lelkigyakorlatos naptárunk, a nagy ünnepek köré épülő alkalmak rendszere, és ezek prioritást élveznek. Minden tanítási nap hasonlóképpen strukturált: meg kell hogy legyen a reggeli indító ima, délben az exámen (…)
– Hogyan lesz egy pályakezdőből vagy frissen átigazolt tanerőből ignáci lelkiségű, de legalábbis szellemiségű pedagógus?
– Minden új kollégának általában kétéves kísérést biztosítunk. Az egész folyamat egy úgynevezett indukciós időszakkal kezdődik, amikor bevezetjük az illetőt a rendtörténetbe, az iskola történetébe, a pedagógiai hagyományunkba; megismeri az aktuális nevelési alapdokumentumokat, az intézmény pedagógiai kultúráját, működését a gyakorlatban: mik a prioritásaink, mit várunk el, hová tesszük a hangsúlyokat a tanítás során. (…) mindenki részt vesz havonta egy lelkiségi időnek nevezett alkalmon, ami részben továbbképzés, részben gyakorlati imaidő.
– Sok iskolában a szülők által „kötelezően önkéntes” alapon befizetendő alapítványi díjakból fedezik a külön programokat. (…) Ignác annak idején megengedte, hogy a gazdagabb szülők tandíjat fizessenek.
– A jezsuiták évszádokon át a közjó szolgálatába vetett hittel hatékonyan keresték fel azokat, akik anyagi forrásokkal rendelkeztek, és meggyőzték őket, hogy a gazdagság felelősségvállalásra is kötelez a jövő, illetve a társadalom fejlődése érdekében. Az angolszász kultúrkörben ma is természetes a felelősségvállalásnak az a formája, amelyet a korábbi századokban a jezsuiták világszinten kultiváltak. (…) hazánkban a jezsuita iskola működési feltételei teljesen megváltoztak. Iskoláink a közoktatási rendszer részeként állami támogatással, közpénzből működnek, ennek megfelelően kötött, de sok tekintetben korszerű tantervet követünk. Különlegességünk, hogy jelentős szabadsággal rendelkezünk keresztény elvek szerinti nevelési programok tervezése és kivitelezése tekintetében. A nevelési programok viszont költségesek, és a szolgáltatási kategóriába kerülnek. Szerencsés esetben pályázatok segítik a nevelői munkánkat. A Jezsuita Nevelésért Alapítvány a másik forrásunk (…) a társadalom jólléte nagyban függ attól, hogy milyen közösségi környezetben fejlődnek a gyermekek, a tizenévesek.
(…) a szülőket is bátorítanunk kell, hogy lehetőségükhöz mérten támogassák nevelői munkánkat, amelyet partnerekként végzünk. A szülők számára viszont nincs hozzájárulási kötelezettség, „kötelezően önkéntes” alapon sem (…) Az anyagi nehézségek, illetve az elkötelezettségünk a keresztény iskola értékei mellett megváltoztathatják az iskola, a pedagógusok és a szülők együttműködését. Sok szülő kész szakértelemmel, felelősségvállalással, szabadidővel, társadalmi tőke mozgósításával szolgálatot vállani, és ez kölcsönösen gazdagító kapcsolatot eredményez…
– …az idén harmincéves iskola következő három évtizedét mi fogja meghatározni?
– Négy különlegesen fontos területet emelnék ki, amelyet kitüntetett figyelemmel érdemes tovább erősítenünk. Az első az imént említett keresztény ifjúsági vezetőképző rendszerünk és az iskolalelkészség. (…) arra is jó volna törekednünk, hogy minél több példaképként szolgáló tanáregyéniség tudjon kiemelkedni a munkatársaink sorából, nemcsak a hagyományosan alapos és elmélyült kollégákat vonzó humán területen, hanem a természettudományok terén is. A harmadik annak a növekvő fontossága, hogy megtanítsuk a diákjainkat a mélység, az elmélyülés, a reflektív gondolkodás értékeire – és ez egyre több időt és energiát fog igényelni. Ehhez kapcsolódik, hogy az iskolánkban legyen minden feltétel adott, hogy a gyerekek mentális egészségét támogatni tudjuk. Szétesett környezetben élünk, a családok helyzete megváltozott, sem a hagyományos fogódzókat, sem a kontrollt, sem a támogatást nem igazán tudják már biztosítani. Nekünk kell szakemberekkel együttműködve olyan feltételeket kialakítanunk, ami a diákok lelki egészségét szolgálja.
A teljes interjú ITT olvasható.
Forrás: Jezsuita Kiadó
Fotó: Pásztor Péter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
