Szép jubileumot, hetvenedik születésnapját ünnepelte február 4-én a felsőszeli Oros László. A Bibliotheca Pro Patria magánkönyvtár alapítója, gondozója, író és műgyűjtő napjainkban is aktív, lefoglalja az írás, az olvasás, és felbecsülhetetlen értékű könyvtárának a gondozása. Oros László a könyvek varázslatos világában él és alkot.
Oros Lászlót, Laci bácsit jó barátként tartom számon. Ritka, hogy egy harmincas és egy hetvenes korosztályba tartozó ember közös hangot és témát talál. Nálunk ez a könyvek és az irodalom világának mérhetetlen szeretete. Laci bátyámnak nincs mobiltelefonja, nem szereti, ha a világ apró-cseprő problémái, felesleges zajai utolérik. Úgy tartja, aki akarja, úgyis könnyen megtalálja a felsőszeli „vecsei” házban, a szükséges elektronikus kapcsolattartást vezetékes telefonon vagy e-mailen intézi.
Amikor megjelenünk nála digitális „kütyüjeinkkel”, kameráinkkal, állandóan csörömpölő telefonjainkkal, diktafonjainkkal, csendes, rá jellemző visszafogott mosollyal nyugtázza, hogy ideig-óráig zajos lesz a könyvtár, az élet. Szívesen szelfizik, megadóan hagyja, hogy „feltegyük” őt a Facebookra, de tudvalevő, hogy az ő világa a Bibliotheca Pro Patria csendes magánya, írói múzsákkal megtelt tér. Laci bácsi egyszemélyes intézmény. A visszafogott, ám jó humorral megáldott öregúrról keveseknek jutna az eszébe, hogy olyan életművet hozott létre, amelynek nincs párja a széles Kárpát-medencében.
Bibliotheca Pro Patria
Az Oros László háza melletti kettős garázs épületében berendezett Bibliotheca Pro Patria könyvtárban több mint kilencezer kiadvány pihen a polcokon. Értékes kéziratok, dokumentumok, levelek, (cseh)szlovákiai magyar kiadványok, dedikációval vagy ajánlással ellátott könyvek. Több múzeum, intézet szerette volna már birtokába venni a felsőszeli könyvtár egyes darabjait, de a műgyűjtő tulajdonos álma az, hogy a gyűjtemény örökre egyben maradjon.
Lanz Roland, az Oros László munkáját patronáló Pannónia Polgári Társulás elnöke korábban kifejtette, a könyvtárat és annak rendkívül értékes állományát mindenképpen teljes egészében kell megőrizni az utókornak, éppen ezért építenének egy kulturális központot a jelenlegi könyvtárépület közvetlen közelében, ahová majd idővel az egyre szűkösebbé váló Bibliotheca Pro Patria könyv- és kiadványállománya is átkerülhet.
Katonaemberből a könyvek birodalmának őre
Oros László 1952. február 4-én született Felsőszeliben, gyermekkorát is itt töltötte.
Szerettem itt lenni, mert ugye a pajtások megvoltak, játszási lehetőség, a szép környezet szintén. Később a sors mégis hosszú időre elvezényelt innen
– vallja az ünnepelt.
Édesapja, Oros János villanyszerelő volt, az ő hatására választott szakmát. Középiskolai tanulmányait a komáromi gépipariban fejezte be 1971-ben, bár saját bevallása szerint a gépek nem nagyon érdekelték, úgy gondolta azonban, mégiscsak kell, hogy legyen valamilyen szakma az ember kezében, ami aztán tovább viheti az életútján.
Ezután mindjárt behívtak katonának. Javasolták, hogy lépjek be a tisztikarba, így jobb eredményeket érhetek el a hadseregben. Nekem tetszett az egyenruha, és láttam is fantáziát a katonaságban. Holešovban elvégeztem az egyéves tiszti főiskolát.
Katonai pályáját a Galánta melletti Szeredben kezdte alhadnagyi rangban, majd a Turócszentmártoni Katonai Főiskolán mérnöki oklevelet szerzett. A Prága melletti Kostelecből a brünni katonai akadémiára került, Brünnben teljesfokú képesítést nyert, a hidászoknál szerzett minősítést.
Laci bácsi roppant érdekesnek tartotta a katonai munkát, szerette a nyári hidász gyakorlatokat a Dunánál, amelybe mindig bekapcsolódott a magyar hadsereg is. Csehszlovákia szétválásakor dönteni kellett, marad-e Csehországban, vagy hazatér Szlovákiába? Az utóbbi mellett döntött, érezte azonban, hogy a helyi kollégák nem fogadják szívesen az áthelyezett tisztet.
Megvolt már 22 év leszolgált időm, és úgy döntöttem, nyugdíjaztatom magam. 1993-ban ez meg is történt, azóta lényegében a könyvtárnak, az alkotásnak, a gyűjtésnek élek
– folytatja a történetét Oros László.
Dobos László látogatása
1977 nyarán személyesen találkozott felsőszeli otthonában Fonód Zoltánnal és Dobos Lászlóval.
– Ez a könyvtár már megvolt, pontosabban még csak az egyik fele. Dobos megkérdezte, mennyre ismerem az itteni magyar irodalmat. Szégyenkezve mondtam neki, hogy alig. Visszakérdezett, hogy van-e tőle valamilyen könyvem. Persze, nem volt. Egy másik alkalommal, amikor ismét ellátogatott hozzánk, magával hozta Az egy szál ingben könyvét. Ez volt az első dedikált példány a könyvtárban. Dobos László javaslatára Oros László 1977-től, katonaemberként, gyűjteni kezdte a csehszlovákiai magyar irodalmárok munkáit. Levelezésbe kezdett velük, ajánlásokat, autogramokat, köteteket szerzett az irodalom képviselőitől. Mindegyik író örömmel válaszolt, szinte postafordultával. A mostani fiatal szerzőkkel már nem ilyen gördülékeny a kapcsolat.
– A mai fiatalság inkább az interneten él.
Régen könnyebb volt, filléres dolog volt levelezni, könyvet venni, kapni. A fiatal írókat már nem igazán ismerem, annak ellenére sem, hogy én is tagja vagyok a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, sőt a Magyar Nemzeti Írószövetségnek is – vallja a szerző, aki Lanz Rolanddal karöltve minden márciusban, a könyv hónapjában iskolákat invitál a könyvtárába. A gyerekek örömmel járnak a könyvtárba, látnak fantáziát az irodalomban, tapasztalatot szereznek a csehszlovákiai könyvkiadással, gyűjtéssel kapcsolatban.
A fiatal írók alkotnak, születnek új művek, adnak ki könyveket. Szerintem nincs veszve semmi, minden működni fog továbbra is. Bár úgy tűnik, minden, ami nyomtatott, így a sajtó, a könyv, kicsit háttérbe szorult, pedig a könyv illatát, lapjainak sercegését semmi nem pótolhatja
– zárja le beszélgetésünket Oros László, akinek sok erőt, egészséget kívánunk jubileuma alkalmából.
Megjelent a Magyar7 2022/6. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
