1994. január 8-án mintegy 3500 szlovákiai magyar polgármester, önkormányzati és parlamenti képviselő gyűlt össze a komáromi sportcsarnokban, ahol a felvidéki magyarság jogállásával és önkormányzatával kapcsolatos törekvéseit fogalmazták meg. A komáromi önkormányzati nagygyűlés a társnemzeti viszony elérését tűzte ki célul. Ennek lényege az volt, hogy az összefüggő területeken helyi többséget alkotó magyar közösségek területi autonómiát kapnának, míg a helyi szinten is kisebbségben, illetve szórványban lévő nemzettársaik részére személyi elvű autonómiát alakítanának ki.
A célkitűzések nagy része nem teljesült, de elmondható, hogy ez a nagygyűlés volt a felvidéki magyarság 1990 utáni történetének egyik legmeghatározóbb eseménye. Napjaink közéletét aktívan formáló politikusokat kérdeztünk, harminc év elteltével milyen tanulságokkal szolgál a komáromi nagygyűlés.
Forró Krisztián: A legfőbb tanulságot abban látom, nem hagyhatjuk, hogy megosszák a sorainkat
„A komáromi nagygyűlés történelmi esemény volt, amelyre a hazai és a külföldi sajtó is felfigyelt” – emelte ki Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke. Forró emlékeztetett, „a hatalom részéről mindent megtettek azért, hogy elszabotálják a rendezvényt, akár elérjék annak elhalasztását”.
A nagygyűlésen számos olyan felvetés fogalmazódott meg, amely a közösségünk megmaradását szolgálta, ezek nagy része a mai napig nem teljesült. Azon kell dolgoznunk, hogy az akkori vállalások ne merüljenek feledésbe”
– húzta alá a pártelnök.
„Nagyon sajnálom, hogy Duray Miklós már nincs velünk a harmincadik évfordulón – utalt Forró Krisztián az egy éve elhunyt politikus kimagasló érdemeire a komáromi nagygyűlés eszmei, politikai célkitűzései kapcsán.
A nagygyűlés legfőbb tanulságát abban látom, nem hagyhatjuk, hogy megosszák a sorainkat. Ha sikereket akarunk elérni, akkor azt csakis egységes fellépéssel érhetjük el
– szögezte le a Magyar Szövetség elnöke.
Berényi József: A nagygyűlés komoly erődemonstráció volt, de a célkitűzések elfogadása máig várat magára
„Az önálló Szlovákia megalakulása utáni időszakban a komáromi nagygyűlés a felvidéki magyarság részéről egy komoly erődemonstráció volt” – emelte ki Berényi József, a Magyar Szövetség Országos Elnökségének tagja.
A rendezvényen megfogalmazódott, mit kellene tenni a közösség megmaradása érdekében. Viszont tény, mintha a szervezők is tartottak volna a hatalom erőszakos beavatkozásától, ezért a közösség választott tisztviselőit tömörítő Magyar Nemzeti Tanács létrehozása elmaradt
– hangsúlyozta Berényi, hozzátéve, hogy „az ott elfogadott dokumentumok megvalósítása is máig várat magára”.
Őry Péter: A felvidéki politikatörténet legnagyobb eseménye az elmúlt harminc év legnagyobb kudarca is lett
„1994. január 8-a sorsdöntő nap lehetett volna közösségünk életében, azonban a felvidéki politikatörténet legnagyobb eseménye az elmúlt harminc év tükrében egyúttal a legnagyobb kudarca is lett” – értékelte a komáromi nagygyűlés utólagos tanulságait Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke. Őry hangsúlyozta, az elmúlt harminc évben „a szlovákiai társadalom kényelmesen belepuhult a kialakult helyzetbe, és ez a magyar közösségre is érvényes”.
„Azok a célok, amelyek a nagygyűlésen elfogadott állásfoglalásban megfogalmazódtak, gyakorlatilag ma is helytállóak” – húzta alá a Pro Civis PT elnöke.
Ma már sokan ódzkodnak attól, hogy a komáromi nagygyűlés célkitűzéseit végiggondolják, milyen irányban kellene elindulni az önkormányzatiság, a nyelvhasználat, illetve a regionális fejlesztéspolitika területén. A komáromi nagygyűlés óta eltelt harminc évben 145 ezer magyarral lett kevesebb Szlovákiában, ez pontosan érzékelteti, milyen úton haladunk”
– szögezte le Őry.
„A Csallóközi Falvak és Városok Társulása, a Szövetség a Közös Célokért és a Pro Civis Polgári Társulás január 8-án, a komáromi Tiszti Pavilonban 14 órai kezdettel emlékkonferenciát és önkormányzati találkozót szervez az 1994-es komáromi nagygyűlés 30. évfordulója alkalmából” – emlékeztetett Őry Péter.
Portálunkon és a Magyar7 aktuális számában egyaránt foglalkozunk a nagygyűléssel.
Zachariaš István, Szabó Olga és Pázmány Péter visszaemlékezését itt olvashatják.
Papp Sándor és Csáky Pál az alábbi írásban idézte fel a történteket.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
