Maja egy hároméves, tündéri drótszőrű tacskó kislány. Volt. Egészen múlt vasárnap délelőttig, amikor valaki agyonlőtte. Csak úgy. Nyilván, mert megtehette, s mert volt hozzá fegyvere is. S ami nem másodlagos: volt mindehhez illő lelkülete is; az a gátlások nélküli attitűd, ami főként azokat jellemzi, akik érdemtelenül jutottak valamiféle pozícióba, s pillanatnyi helyzetüket arra használják, hogy mások felett hatalmaskodjanak, másokat bántsanak. Na meg időnként gyilkoljanak.***
Hogy mennyire lehet gyilkosságnak nevezni egy házikedvenc agyonlövését, az megítélés kérdése. Mármint azok esetében, akiknek nincs házikedvencük. Mert aki az otthonában háziállatot tart, az pontosan tudja, hogy az állat családtag. Nem „olyan, mintha”, nem „szinte”, hanem valóságosan.
Ezért amikor megláttam a „Balassagyarmat és környéke” Facebook-csoportban Zsanett írását, első megdöbbenésemet dühös indulat követte, majd egy abbéli elhatározás, hogy utánajárok a dolognak.
*
„Hogy mások ne járjanak így!
Szécsényben tegnap délelőtt 11 órakor apukám sétálni vitte a három éves gyönyörű kutyámat, lakóparktól mindössze 200 méterre, ahol sok kisgyerekes és kutyasétáltató mozog, a vadászok kilőtték a kutyámat, majd a testét kocsiba dobták és elhajtottak!!! Természetesen nyomozás folyik, h következmények nélkül szimplán passzióból ne lehessen állatot ölni!!!
Mennyit ér egy élőlény élete, ki lehet egyáltalán vadász!! „
*
***
Amint az látható, a Facebook-poszt hatalmas felháborodást keltett nemcsak a város, hanem a megye lakóinak körében is.
Elsőként felhívtam az „IPOLY” Vadász-és Természetvédő Egyesület elnökét, Petrás Lászlót, aki ugyan nem tudott az esetről, de készségesen válaszolt kérdéseimre. Elmondta többek között, hogy egy vadász nem lövi ki a kutyát a gazda mellől, vagy akkor, ha a gazda látótávolságon belül van. S ha később, a kilövés után veszi észre a gazdát, semmiképp nem teszi a tetemet a kocsijába addig, amíg a gazda oda nem ér. Petrás László elmondta még, hogy az eset azért is érthetetlen, mert egyrészt a vadászszezon még meg sem kezdődött, másrészt a vadászterület az említett helytől jó 2 kilométernyire kezdődik, Balassagyarmat felé, a Káprások aljában.
Hozzátette még, hogy a falkákba verődött, gazdátlan, kóbor kutyák igen nagy károkat tesznek a vadállományban országszerte, ami különösen veszélyes lehet párzási, ellési időszakban. Egy drótszőrű tacskó azonban, még ha kifejlett kankutyáról van is szó, kotorékebként legfeljebb nyúlban, rókában tehet kárt, amik viszont nem védett állatok.
Többet sajnos nem tudott közölni velem, ellenben megkért, hogy további információkért keressem Rácz Beatrixet, a vadásztársaság alelnökét.
*
Az alelnök asszonynak szintén nem volt tudomása az esetről, viszont megdöbbenésének adott hangot; véleménye szerint az ilyen drasztikus eljárás egyáltalán nem vadászhoz méltó. Megjegyezte, hogy ő maga is kutyatenyésztő (magyar vizslákat tenyészt), ezért kifejezetten szolidáris a vadászebekkel, így a tacskókkal is. Nyomatékosan közölte, hogy igazi vadász nem lő ki csak úgy egy vadászkutyát, még akkor sem, ha a kilövés feltételei megfelelnek a jogszabályokban írtaknak, tehát a vadászterületen a kutya vadat űz, vagy vadat ejt. Sokszor akad gondjuk a kutyatartókkal, de majd minden esetben tudnak rájuk hatni. A nagytestű juhászkutyák tulajdonosainak például azt javasolják, hogy ha a kutyák szabadon vannak, kössenek a lábukra koloncot, ami nagy sebességű futáskor a kutya lábaira tekeredik, és megakadályozza a vad űzését, elejtését.
Rácz Beatrix közölte még, hogy vadásznak ilyesfajta tevékenységet vadászterületen kívül folytatni tilos, abban – tudtával – az önkormányzat kompetens.
***
Próbáltam az ügyben megkeresni a Szécsényi Rendőrkapitányságot, ahol a megyei kapitányság sajtóosztályához irányítottak.
A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Sajtóosztályát telefonon megkeresve Nágel Tamás r. századoshoz irányítottak, aki megkért arra, hogy kérdésemet hivatalos formában, elektronikus levélben tegyem fel.
A következőt írtam:
„Tisztelt Százados Úr!
A következő kéréssel fordulok Önhöz: kérem, hogy számomra egy nyomozati ügyben tájékoztatást adni szíveskedjék!
Az eset 2021. március 20-án, délelőtt 11 óra tájban történt, Szécsény, Liget utca környékén, a sértett elmondása szerint az utcától mintegy 200 méterre.
Egy úr sétálni vitte lánya 3 éves drótszőrű tacskó kutyáját, amit egy illető a vélhetően lakóövezetben agyonlőtt, majd a tetemet kocsijába rakta és azzal elhajtott.
Értesüléseim szerint a rendőrség az ügyben a nyomozást megindította.
Tisztelettel kérem Önt arra, hogy a tárgyban bővebb felvilágosítás adni szíveskedjék, különös tekintettel arra, hogy a kutyát kilövő illető vadász volt-e, s ha igen, mely vadásztársaság tagja?
Tisztelettel:
Varga-Bíró Tamás – Pesti Srácok Hírportál”
(Megjegyzés: Az időpontban tévedtem, valójában 2021. március 21-én, vasárnap történt.)
*
„Levelemre egy napon belül a következő választ kaptam:
Tisztelt Varga-Bíró Tamás!
Korábbi megkeresésére tekintettel mellékelten megküldöm hatóságunk választervezetét.
Tisztelettel:
Nágel Tamás r. százados
sajtóreferens”
*
*
“Tisztelt Varga-Bíró Tamás
A 2021. március 23-án elektronikusan megküldött megkeresésére tekintettel tájékoztatom, hogy a Szécsényi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya állatkínzás vétség gyanúja miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen.
A nyomozás érdekeire való tekintettel további információt nem áll módunkban adni.
Salgótarján, 2021. március 24.
Nágel Tamás r. százados
Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense”
***
Mindezen információk birtokában felhívtam Maja gazdáját, Zsanettet.
*
Ha jól tudom, az ön kutyáját az apukája sétáltatta, amikor az eset történt.
Igen. Gyakran van náluk a kiskutyám, mivel én Balassagyarmaton egy olyan családi házban élek, aminek hatalmas kertje van, körülkeríteni lehetetlen. És pontosan azért töltött a kutyus sok időt édesapámnál Szécsényben, mert az ő házuk udvarán szabadon lehetett. De Maja amolyan családi kutya volt.
Mi történt pontosan aznap délelőtt?
Édesapám – ahogyan azelőtt is sokszor – levitte Maját sétálni Szécsényben, a Liget utca mögötti részre. Ez amolyan nyílt tér, az utcától mintegy 150-200 méter távolságra.
Tehát belterület.
Igen, abszolút. Hozzáteszem, az a rész, ahol aznap Maja szaladgált, egy szécsényi férfi birtoka, aki nem mellesleg maga is vadászember. Azon a területen jelenleg nincs semmi, mások is szoktak ott kutyát futtatni, valamint az utcabeli gyerekek is lejárnak oda játszani. Az utcában rengeteg kisgyerek van. És rengeteg kutyatartó. A környékbelieknek évtizedek óta kedvenc helye ez a rész. Pláne most, amikor a karantén miatt minden be van zárva, és az embereknek már csak a természetben van egy kis szabadságuk.
Szóval az édesapja itt sétáltatta a kiskutyát.
Odáig pórázon vezette, és amikor odaért, a pórázt leoldotta Majáról, a kutyus pedig vidáman szaladgált a mezőn. Édesapám meg nézte, ahogy a kutya önfeledten rohangászik. Egy drótszőrű tacskóról van szó, ez a kutyafajta kifejezetten nagy mozgásigényű, életvidám örömgombóc. Majába ráadásul nulla agresszió szorult, mert bár a tacskó vadászkutya, de szegénykémnél még egy vadnyúl is nagyobb.
Voltak ott akkor mások is?
Nem. Csak apu és Maja. Aztán amikor már ott voltak néhány perce, apu arra lett figyelmes, hogy egy terepjáró kanyarodik arra a közeli földútról, de ahhoz képest nagyon gyorsan, hogy arrafelé azért nem nagyon lehet száguldozni. Apu épp egy fa takarásában állt. És abban a pillanatban, ahogy kilépett, hatalmas dörrenést hallott, amitől szinte sokkot kapott. Amikor kilépett a fa mögül, csak annyit látott, hogy tőle olyan 100 méterre áll a terepjáró, az ablaka le van húzva, Maja pedig a földön fekszik, a kocsitól is és tőle is olyan 100 méterre. De mondom, apukám megmozdulni nem tudott, annyira megijedt.
*
A helyszín – Az édesapa a távolabb látszó fa takarásában állt, ami elsőre nagy távolságnak tűnhet, de nem akkor, ha a gyilkos lövést leadó puskára távcső van szerelve.
*
Mi történt ezután?
A kocsi odahajtott Maja testéhez, a sofőr kinyitotta az ajtót, kis se szállt, csak úgy lenyúlt a földre a testért, bedobta őt maga mellé a kocsiba, aztán elhajtott a főút felé. Apukám, aki addigra úgy, ahogy magához tért, azonnal hívta a rendőrséget. Fél órán belül kijött egy rendőrjárőr, majd azt követően még két rendőr, elképzelhető, hogy nyomozók. Este 7 óráig tartott a helyszínelés.
Ahogyan a rendőrség sajtóosztályától értesültem, ismeretlen tettes ellen folyik a nyomozás, állatkínzás vétsége miatt.
Gondolom, ők csak ennyit mondhatnak. De számunkra, a családunk számára, ahol Maja családtag volt, ez nem kínzás és nem vétség, hanem hidegvérű gyilkosság. És nagyon jól tudjuk, hogy ki követte el.
Tudják, hogy ki lőtt?
Igen, tudjuk. Ugyanis van egy szemtanúnk, aki látta őt azokban a percekben a terepjárójával kikanyarodni arról a részről, ahol Maját agyonlőtték. Apukám elmondta ezt a rendőröknek, akik egy órán belül megtalálták a férfit. Mondanám, hogy vadász az illető. De egy ilyen embert biztosan nem fogok vadásznak nevezni. A vadászt nem a puska meg a zöld ruha teszi, hanem például az, hogy sose vetemedne ekkora aljasságra. Csak gondoljon bele! Úgy lőtte le Maját lakott területen belül, egy magánbirtok kellős közepén, hogy egyrészt apám is a tűzvonalban állt, másrészt egyáltalán nincs is vadászszezon.
Ha elárulná a nevét az illetőnek, esetleg őt is meg tudnám kérdezni az esetről.
Sajnos azt nem tehetem. Egyrészt a nyomozás érdekében, másrészt pedig azért, mert nem akarom, hogy az esetből valamiféle önbíráskodás legyen.
Értem. Mit vár a nyomozástól?
Őszintén? Azt, hogy komoly és elrettentő ítélet szülessen. Az a minimum, hogy egy ilyen ember soha többé ne kaphasson fegyvertartási engedélyt, és soha ne lehessen egyetlen vadásztársaság tagja!
Végezetül: megnyugodott már? Hogy viseli, ami Majával történt?
Még egy hete sincs, hogy Maja elment. Még mindig azt hiszem, hogy ez csak egy rossz álom. És néha azt képzelem, hogy a tappancsai kopogását hallom, ahogy odafut hozzám a nappaliban. Nálunk Maja tényleg családtag volt, mindenki szerette, és ő is szeretett mindenkit.
Az édesapja feldolgozta már a traumát?
Sajnos még nem. Azóta is álmatlanság gyötri, sokat szomorkodik, és egyszerűen nem tudja túltenni magát azon, ami történt. Nagyon sajnálja Maját, de ami emellett még bántja, hogy az a lövés akár őt is érhette volna.
*
Maja már kölyökkorában is kifejezetten bújós, barátságos kutyus volt.
*
Minden állattal megtalálta a hangot, sosem közeledett agreszíven mások felé.***
Maja egy 3 éves drótszőrű tacskó kislány. Volt. Valaki a gazdája jelenlétében -őt is veszélyeztetve – agyonlőtte egy olyan belterületen, ahol évtizedek óta kutyasétáltatás, túrázás folyik. Fényes nappal, vadászterületen kívül, vadászszezonon kívül lőtte agyon. Más magánbirtokán.
Nincs tudomásom arról, hogy jelenleg hol tart a nyomozás. Azonban nehéz lesz az elkövetőnek megmagyarázni egy ilyen esetet, amely beláthatatlan károkat okozott elsősorban a a kiskutyának, másodsorban a kutya gazdájának, harmadsorban pedig a vadászok általános megítélésének – hogy a kutyasétáltató édesapát ért pszichés traumát már ne is említsük.
Karanténban, korlátozások közepette felfokozódnak az érzelmek. A jók még jobbá, a rosszak még rosszabbá válnak. S már magam sem tudom, hogy Maja családjának arányos igazságszolgáltatást, vagy méltányos jogszolgáltatást kívánjak-e? Jó esetben a kettő kéz a kézben jár. Rossz esetben az igazságot bármelyik pillanatban kilőhetik a jog mellől egy törvényi kiskapuval.
() VBT ()
The post Egy kutyagyilkosság margójára – Avagy: Megölni Maját nem kell félnetek? appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
