Buda felszabadításának 336. évfordulóján, szeptember 2-án hagyományteremtő céllal, katonai tiszteletadással egybekötött ünnepi hálaadó szentmisét tartottak Berta Tibor püspök főcelebrálásával a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban.
A Honvédelmi Minisztérium és a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében a Buda felszabadításának emlékére, „Szűz Mária, az új asszony” tiszteletére megtartott fogadalmi szentmisén történelmi főúri családok leszármazottai, a Szent Sír Lovagrend, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség elöljárói, valamint közjogi méltóságok képviseltették magukat.
Az „új teremtés zsengéje”, Szűz Mária tiszteletére bemutatott szentmise előtt ünnepi beszédet mondott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes.
336 évvel ezelőtt „az elszántság és az áldozatkészség győzött”, százötven év oszmán uralom után sem tűnt el a magyarság szabadságvágya. Ezért „nem félünk a holnaptól, mert ismerjük a múltat, s szeretjük a mát” – fogalmazott Vargha Tamás.
Berta Tibor püspök, Magyarország katonai ordináriusa homíliája kezdetén a hagyományteremtés szándékáról beszélt: „nem pusztán egy győztes csatát és egy sikeres ostromot szeretnék megünnepelni mostantól évről évre, hanem hálatelt szívvel – a mai és a jövőbeni katonai tiszteletadással bemutatott szentmisék kegyelmei által, és azoktól ösztönözve – újra és újra meg szeretnénk köszönni a gondviselő és mindenható Istennek, valamint rávilágítani annak jelentőségére, hogy országunk megmaradhatott magyarnak, megmaradhatott kereszténynek.”
Az 1683. szeptember 12-i bécsi győzelem után 1686. szeptember 2-án Budán nagyot fordult a sok éve tartó háború menete a katolikus szövetségesek javára, amely nyitánya lett azoknak a küzdelmeknek, amelyek végleg eldöntötték az Oszmán Birodalom európai területeinek sorsát – emlékeztetett a püspök a 336 évvel ezelőtti történelmi eseményekre.
Buda szeptember 2-ai visszafoglalása szimbolikus jelentőségű, mind a kortársak, mind az utódok szemében.
Hálás szívvel emlékezzünk meg Buda visszavételéről, a királyi székváros 145 keserves éven át tartó oszmán megszállásának végéről. Kiemelkedő diadal, de még inkább életbevágóan értékes sorsforduló volt ez fővárosunknak, nemzetünknek, hazánknak, de az egész keresztény Európának is – tette hozzá Berta Tibor.
A püspök kifejtette: 1526-ban Mohácsnál a magyar egyház szinte teljes vezetése – köztük hat püspök – odaveszett. 1535-ig Magyarországon mindössze három fölszentelt püspök volt, a megszállt területeken levő egyházmegyék kiábrándító hanyatlásnak indultak.
A katolikus klérust üldözték, sok száz plébánia betöltetlen volt, a szerzetesrendek kolostorai kiürültek, nagy részben elpusztultak, betiltották a harangozást, az énekes szertartásokat, a körmeneteket, amelyekről a megszálló oszmánok azt mondták: „a dőre hit értelmetlen szokásai”.
A magyarság kivérzett a háborúkban, a néprablásban, nélkülözésben. Mindezek az előzmények a dicsőséges, 336 évvel ezelőtti nap jelentőségét mutatják: Buda visszavételének értékét.
Nagy hálával tartozunk a gondviselő Istennek, és az őt minduntalan dicsőítő Katolikus Egyháznak, amiért Péter apostol szentéletű utóda, Boldog XI. Ince pápa megszervezte és finanszírozta a nemzetközi összefogást, a szinte állandóan torzsalkodó és a vallásháborúkban kiábrándult uralkodók, fejedelmek között megteremtette az egyetértést és az elhatározást, amely alapja tudott lenni Európa egészséges védekezésének az Oszmán Birodalom áfiuma ellen – fogalmazott a katonai ordinariátus vezetője.
Buda fölszabadítása nagy visszhangot keltett Európa-szerte, szinte mindenütt úgy értékeltek, mint a legyőzhetetlennek tűnő Oszmán Birodalom visszaszorításának látványos jelét.
XI. Ince pápának – aki a Budai Vár helyreállítási munkálataira is nagy összeget biztosított – Lotaringiai Károly, a Szent Liga hadvezére szeptember 14-i levelében ezt írta: „Ennek az ostromnak szerencsés kimenetelét különösen annak az atyai szeretetnek tulajdonítom, amivel Szentséged ezt a hadjáratot buzdította”.
Nem feledkezhetünk meg hálaadásunkban arról sem, hogy az isteni gondviselés XI. Ince pápának pótolhatatlan segítőtársat adott Francesco Buonvisi bíboros, bécsi nuncius személyében, aki szívvel-lélekkel, fáradhatatlan erővel végezte főpapi és diplomáciai szolgálatát nemcsak Magyarország, hanem az keresztény Európa védelmében.
A püspök megemlékezett Aviánói Boldog Márk kapucinus tábori lelkészről is, aki az ostromlók nagy részével egyetértésben a győzelem egyik jelének tartotta, hogy az akkor nagymecsetként működő Nagyboldogasszony-templom egyik fala a lőporraktár július 22-ei fölrobbanásakor leomlott, és egy befalazott fülkéből előkerült a Szűzanya szobra, karján a Gyermekjézussal.
Szeptember 3-án Aviánói Márk körmenetben vitette végig a szobrot, valamint Te Deumos, hálaadó szentmisét mutatott be.
Boldog XI. Ince pápa és Boldog Aviánói Márk a Szentséges Istenszülő, Magyarország Nagyasszonya közbenjárásának tulajdonította a nehezen megszerzett, de annál fényesebb diadalt – mondta Berta Tibor, majd hálaadó fohásszal fejezte be szentbeszédét:
Égi Patrónánk, Hazánk Védasszonya hathatós közbenjárásában bízva fordulunk most Szent Fia legszentebb áldozatának bemutatásával a gondviselés Istenéhez, Mennyei Atyánkhoz, amikor azt imádkozzuk majd a liturgia végén: Urunk, te új szívet adtál a Boldogságos Szűznek. Add, hogy ennek a szentségnek erejével mi is készséges szívvel engedelmeskedjünk a Szentlélek sugallatainak, és napról napra Krisztushoz, az új emberhez váljunk hasonlóvá.
Szerző: Körössy László
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
