Az 1943-as Magyarság Évkönyvegyik tanulmánya a parasztság helyzetével foglalkozik. Egy olyan réteggel, amely mindig Magyarország boldogulásának egyik kulcsszereplője volt az évszázadok során.
A vesztes első világháborúból kievickélt, megcsonkított országunk helyzete egyáltalán nem volt könnyű, a már dualizmusban is elmaradott vidék felzárkóztatása pedig rengeteg pénzt és élőerőt igényelt. Az infrastruktúra javítása, az ivóvíz bevezetése, az egészségügyi lehetőségek javítása, merészebb célkitűzésként a villamosítás, stb. mind-mind a Horthy-korszak tervei között szerepelt, melyeket csak több, sokszor inkább kevesebb sikerrel tudtak véghez vinni. A második világháború pokla persze sok addigi célkitűzést felemésztett, a kommunisták pedig jó szokásukhoz híven fűt-fát megígértek a parasztságnak, akik közül sokan (főleg a szegényebb rétegekből) támogatták a kezdeti vörös uralmat. Az 1945 utáni politikai paletta pártjai közül mind a Nemzeti Parasztpárt, mind pedig a Független Kisgazdapárt kooperált a kommunistákkal, hogy a „háborús bűnösöket” népbíróság elé rángassák, az említett pártokban amúgy is rengeteg kettős párttagsággal felszerelkezett látens kommunista tevékenykedett, a hasznos idiótákat pedig Rákosiék könnyen leszalámizták, inkább előbb mint utóbb. Magyarország történelmi rétegének sorsa így kiszolgáltatva hullott a vörösök ölébe, akik pár év alatt sikeresen szét is verték azt a kulákosítással, padlássöprésekkel, beszolgáltatásokkal, munkatáborokkal. A parasztság erejét és presztízsét azóta sem sikerült visszaállítani, de őszintén, a rendszerváltoztatás után sem nagyon igyekeztek, hogy ez így legyen.
Miért volt minden nemzetellenes rendszer egyik elsőszámú ellensége a magyar parasztság? Hát pontosan ugyanazért, amiért a jobboldaliak, nemzetiszocialisták szemében az egyik legfontosabb, legkiemeltebb, legbecsülendőbb. Az alábbi gondolatokat Baky László vetette papírra az 1943-as Magyarság Évkönyvben, ennyi év távlatából is megszívlelendő sorokat olvashatunk.
Baky László 1898. szeptember 13-án született Budapesten. Pécsen járt hadapródiskolába, katonai pályára lépett, majd katonatisztként harcolt az első világháborúban, a „szegedi gondolat” egyik vezéralakja. 1925-ben belépett a csendőrség kötelékébe, ahonnan 1938-ban nyugdíjazását kérte, hogy politikai pályára léphessen. Az 1939. évi országgyűlési választások során pártonkívüli nyilaskeresztes programmal képviselőként mandátumot szerzett, az évek során több nemzetiszocialista pártnál is politizált. A Sztójay-kormány alatt a Belügyminisztérium politikai államtitkára lett, 1944 szeptemberében Horthy leváltatta pozíciójából. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után a Nemzetbiztonsági Iroda vezetésével bízza meg Szálasi Ferenc nemzetvezető, majd a szovjet megszállás elől Nyugatra menekült. Az amerikaiak védőszárnya alatt működő, zsidó származású Himler Márton és bandája elfogta, majd hazaszállította Magyarországra, hogy kiszolgáltassa a kommunisták részére. Kirakatperét Endre Lászlóéval együtt tartották, a népbíróság mindkettőjüket kötél általi halálra ítélte, melyet 1946. március 29-én hajtottak végre Budapesten.
Az utóbbi évek folyamán hazánk politikai élete is magán viselte az ellenállhatatlan erejü új koreszme hatásának bélyegét. Ennek természetszerü következménye, hogy még olyan politikusok és pártok is, melyek célkitüzései távol állottak a nép érdekeitől, mindinkább hangoztatták népi elveiket. Igy fedezték fel sokan; – Isten tudja hányadszor, – a magyar parasztságot mint nemzetfenntartó elemet. A legutóbbi időben nemcsak az országgyűlés két házában, de a sajtóban, irodalmi müvekben, valamint szónoki beszédekben mind gyakrabban látjuk a parasztság megoldandó kérdéseinek vitatását.
Sajnos, elöljáróban meg kell állapítanom, hiába tolódnak mindinkább a magyar parasztság életfontosságú kérdései előtérbe, ezek gyakorlati megoldására még kevés intézkedés tétetett.
Jelen írásom keretén belül nem kívánok részletesen foglalkozni a földkérdéssel, mert ezen téma irodalma – pro és kontra – részletesen és bőségesen foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel. Kétségtelen azonban, hogy parasztságunk megerősítése egy egészséges és radikális földreform nélkül el sem képzelhető. Az egyetemes magyar nemzet létérdeke, hogy minél több önálló, független tagja legyen, mert minél több ilyennel rendelkezik, annál erősebb a nemzet. Jól tudom, hogy nemzetgazdasági szempontból egészséges és jólvezetett, nagy- és középbirtokokra feltétlenül szükség van, mégis főcélunk az, hogy minél több magyar paraszt gyökerezhessen a magyar földbe. Nem demagógia ez részünkről, hanem felelősségünk teljes tudatában lévő meggyőződés.
Sok szó hangzott el a kis- és nagybirtokok hozamának kapacitásáról. Nekem meggyőződésem, hogy például Cegléd város határa a maga negyvenezer holdjával, melyen kétszáz holdnál nagyobb birtok nem igen van, – nemzetgazdasági szempontból is hasznothajtóbb, mint egy negyvenezer holdas nagybirtok. Nem beszélve arról, ha figyelembe veszem, hogy a ceglédi negyvenezer holdon negyvenezer lakos él, adózik, ad katonát, tart el iparosokat, kereskedőket, tisztviselőket, stb. ezáltal összehasonlíthatatlan előnybe kerül egy negyvenezer holdas nagybirtokkal szemben.
Az is bizonyos, hogy Ceglédeket nem lehet egy-két év alatt telepíteni és létesíteni, hanem hosszú-hosszú évek sora kell hozzá. Nem kétséges tehát, hogy a magyar parasztság megerősítésének alapja a földhöz juttatás, olymódon, hogy megélhetést nyujtson és módot adjon családalapításra.
Sok szó hangzott el már nálunk a fajvédelemről is, sőt ezt az elnevezést annyira lejáratták, hogy egyik legutóbbi beszédében még Bajcsy-Zsilinszky Endre is fajvédőnek címezte magát. A fajvédelem alapja volna a fajilag legtisztább és legegészségesebb magyar népréteg, a parasztság alátámasztása.
Ezt figyelembe véve, a magyar tanyavilág tanyai központok által való megszervezése, iskolákkal, kultúr- és egészségházakkal való ellátása, utak kiépítése, vízszabályozás rendszerbe foglalása, mind megoldásra váró sürgős feladatok.
A falvak portalanítása, bekötő útjainak kiépítése, egészséges ivóvízzel való ellátása, napközi otthonok, egészségházak létesítése még csak hiányokat pótol. A házhely-akciók volnának hivatva a lakáskérdés megoldására. Fenti hiányosságok kiküszöbölése részben folyamatban van, nagyrészt ezt a célt szolgálja az Országos Nép- és Családvédelmi Alap és reméljük, hogy a háború győzelmes befejezése után teljes erővel fogunk ezen teendők maradéktalan elvégzéséhez, mely mind-mind a falusi magyarság alátámasztását és megerősítését szolgálja.
Mindezeken felül nagy súly helyezendő a magyar nép kulturális nevelésére is, amelynek egyik főfeladata volna egy magyar közösségi szellem kialakítása. Az államvezetésnek kell megadni a módját, hogy a tehetséges, szegénysorsú gyermekek tovább képezhessék és iskoláztathassák magukat, egyrészt, mert nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak tehetségeink tömeges elkallódását; másrészt mert ily módon táplálható és frissíthető fel egészségesen a magyar népből középosztályunk.
Fenti célok elérése végett több osztályalapokon nyugvó szervezkedés indult meg, melyet csak helyteleníteni tudok. Hiszen a nemzet egyetemének létérdeke a magyar parasztság megerősítése, mégpedig egy válaszfalakat lerombolt, magyar társadalmon belül. Mindezen kérdések végleges és célravezető megoldását csak egy megújúlt magyar társadalom keretén belül tartjuk lehetségesnek és pedig magyar nemzetiszocialista alapon. Ezért vagyunk magyar nemzetiszocialisták, ezért szervezünk magyar népi mozgalmat, amelynek célja az a magyar népi állam, mely minden rendelkezésre álló erőt a magyar nép és ezen belül a parasztság megerősítésére és gyarapítására fordít.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
