Mi áll a gyerekek fejlődési sajátosságainak hátterében? Genetikailag örökölt dolgokról van szó vagy a környezeti hatások a felelősek? Hatékony lehet-e a gyógyszeres kezelés az ADHD, az autizmus vagy a ticek esetében? Mi a különbség a zavar és a sajátosság között? Hiánypótló beszélgetés nem csak szülőknek!
A Csak ha érdekel podcast legújabb adásából. Vendég: Dr. Tárnok Zsanett neuropszichológus, hazánk egyik vezető szakembere.
Dr. Tárnok Zsanett neuropszichológus, a Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért munkatársa és a Mindennapi Pszichológia Magazin főszerkesztője, Magyarország egyik vezető szakembere a gyermekeket és serdülőket érintő fejlődési sajátosságok és zavarok területén, a figyelemzavar, hiperaktivitás és tic zavarok komplex terápiájában, a magatartászavarok és szorongásos problémák kezelésében.
Nagyon sok az ADHD-s, figyelemzavaros, hiperaktív gyerek; halljuk lépten-nyomon már a bölcsődei pedagógusoktól is. Dr. Tárnok Zsanett szerint egyáltalán nem tévednek, sőt, az ADHD még alul is diagnosztizált, különösen a lányok tekintetében.
De mi áll a fejlődési sajátosságok hátterében? A genetika vagy inkább környezeti tényezők?
– A gyerekkori fejlődési problémák általában genetikailag, biológiailag meghatározott sajátosságok. Azért sajátosságok, mert nem feltétlenül okoznak zavart – mondja bevezetőként Dr. Tárnok Zsanett, aki a Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért munkatársaként számtalan esettel találkozott már. – Ezek a fejlődési sajátosságok elég gyakoriak egyébként. A leggyakoribb az ADHD, ami a figyelemzavar és a hiperaktivitás tünetegyüttese, de az autizmus spektrumzavar, a tic zavarok vagy az ehhez kapcsolódó kényszeres viselkedések is jelentős számot adnak ki a populációban.
– A sajátosság nem minden esetben funkciórontó! Ha már funkciórontó, akkor nem kérdés, hogy foglalkozni kell vele! Akkor mikroszkóp alá rakjuk és megnézzük, hogy mennyi benne az objektivitás és mennyi az a szubjektív rész, ami mondjuk a család felől jön.
Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, van-e ezekre a sajátosságokra, vagy súlyosabb esetben zavarokra gyógyszer?
– Egy sajátosság nem olyan, mint egy baktérium, ami antibiotikummal kezelhető.
Vannak olyan kezelések, technikák, amikre nagyon sokszor az egyének maguk jönnek rá, s amivel normalizálják az adott atipikussággal való együttélést. Nyilván vannak gyógyszerek is, amik nem meggyógyítanak, hanem segítenek abban, hogy az adott idősáv alatt, amíg a gyógyszerek hatnak, az egyén megtapasztalja, hogy mit és hogyan kell csinálni, s ezt el tudja sajátítani. Vagyis lehetőséget adnak arra, hogy az ember a saját erőforrásait megfelelően tudja használni!
De ha nem a gyógyszer a megoldás, s a sajátosság már funkciórontó, szenvedésnyomást okoz, akkor hogyan lehet javítani a helyzeten?
– Mind az ADHD, az autizmus és a Tourette esetében is az a legfontosabb és az első lépés, hogy az egészet egy másik keretbe kell helyezni – mondja Dr. Tárnok Zsanett. – Vagyis egy pszichoedukatív attitűdre van szükség.
Szándékosan nem pszichoterápiát mondtam, mert az a fajta pszichoterápia, ami a köztudatban él, az ezeknél a sajátosságoknál nem feltétlenül működik, mert nagyon sokszor nincsen pszichológiai probléma a háttérben. Van egy speciális terápiás keret, aminek a lényege a viselkedés modulálása. Meg kell tanítani a környezetet is arra, hogy hogyan reagáljon!
Főleg kicsiknél viselkedésterápiát, szülőtréninget alkalmazunk, de ezek nagyon hosszú folyamatok. S mivel ez egy genetikai dolog, ezért sokszor a családban is jelen vannak hasonló tünetek. A cél egy tudatos, következetes, pozitív megerősítésen alapuló rendszer elsajátítása. Ha például szülőként minden figyelmemet és szorongásomat ráfókuszálom egy tünetre, azzal csak megerősítem, hiszen lehet, hogy önkéntelenül, de előnyben részesítem a gyereket, aki szegény tikkel. Ez egy természetes szülői attitűd, de ha a gyereknek előnye származik, például nem kell iskolába mennie, akkor a tünet funkcionálissá válhat. Ez egyszerű, de egyben bonyolult is, mert meg kell tanulni jól reagálni!
A teljes beszélgetés megtekinthető itt:
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
