Aprajafalván most nagy a sürgés-forgás és a nyugtalanság is! Egy ideig nyugalom volt, Hókuszpók nem zavarta a kedélyeket, de régebben volt olyan időszak is, amikor a félresikerült varázsló rákényszerítette a törpökre a vegyesházasságot, ettől tartanak sokan most is. Azután a törpöknek egyszeriben elegük lett belőle, az ármánykodásából! Elkergették, s elkezdtek hókuszpókuszok és vegyesség nélküli tiszta életet élni a Szövetségben, de ez igencsak rövid ideig tartott.
Persze a Hókuszpók-nélküliség nem minden törpnek kedvezett, visszasírták a kalandokkal átszőtt közelmúltat, pedig tudták jól, milyen sokat ártott nekik. Neki is hiányoztak a törpök, főleg a hatalmaskodás. Mindig is szeretett uralkodni felettük, ezért is fogadta meg, hogy amint lehet, visszatér.
A talpát nyalogató, megtévesztett törpök segítették őt, úgy fütyültek, ahogy kérte tőlük. A kertszomszédjai mondják, hogy kvázi visszavonulásának ideje alatt sokat dúdolgatta magában kedvenc dalát, a „visszatérek én, hiába űzöl el” kezdetűt. Kevesen hittek abban, hogy a legutóbbi politikai kudarca után teljes takarodót fúj, dehogy ilyen módon és ilyen gyorsan visszatérjen, arra még kevesebben gondoltak.
Még nincs ugyan közvetlenül az első vonalban, de oda tart. Egyelőre saját bevallása szerint csupán egy segítőkész óriásplakátarc, és ott lesz minden kilométerkőnél a kampányban is: a falugyűléseken, falunapokon, hídavatáskor és bontáskor, búcsúkban és focimeccseken, sátoros ünnepeken. Egyelőre, mint háttérpolitikus, de senki sem gondolja komolyan, hogy csak emiatt bújt ki a barlangjából, hogy csak ezért fújt indulót és nem másért. A háttérarcnál nagyobb arc ő, mindenki tudja!
Azután, mint aki jól végezte dolgát, felajánlotta további közreműködését is. Pedig már úgy tűnt, hogy Hókuszpóknak egyetlen társa maradt csak, egy öreg, kivénhedt macska – Sziamiaú, aki gazdájához hasonlóan egy megátalkodott törpfogó teremtés. De mégse!
Közben szépen bekékült Aprajafalva, ahogy kell, a piros-fehér-zöld színek eltűntek, Törpapa előbújt a rejtekhelyéről, gyorsan társra talált Hókuszpók személyében, akivel egyszer már közösen uralkodtak. A nagy visszatérő Törpapa célja elérése érdekében – szeretne újra megmondó ember lenni – még az ördöggel is képes lepaktálni, Hókuszpók pedig ettől nincs olyan messze, egymásra találtak rendesen. Csakhogy egykori varázserejüket már elvesztették mindketten, Törpapából nem lesz már soha király Aprajafalván, Hókuszpók pedig marad a falu bolondja.
Kellett ez nekik? De mire alapozta egyáltalán a két nyugdíjas varázsló, hogy együtt újra bűvészkedhetnek, hogy megszerezhetik maguknak Aprajafalva törpjeit is?
Hiszen nem rendelkeznek már azzal az átütő varázserővel, amivel 20 éve még sorra aratták a sikereket. Az emberek nem felejtik el a gorillákat Törpapának, Hókuszpóknak pedig a képmutatást, köpönyegforgatást és a cselszövéseket sem. Az kevés, hogy viszonylag jól ismerik a fekete mágia és az alkímia különféle fortélyait, rossz célokra való felhasználásukat a törpök ellen, mégiscsak vereségre vannak ítéltetve, mert az idejük lejárt, nevetséges próbálkozás az övék. Kössenek ketten egy vegyesházasságot, a törpöket pedig hagyják békében élni!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
