A legtöbb táplálkozási iskola hívei gondosan ügyelnek arra, hogy zöldségeket és gyümölcsöket ne vegyítsenek étrendjükben. Van-e ennek valóságalapja, illetve akad-e ez alól bármilyen kivétel?
Minden gyümölcs termés, de nem minden termés gyümölcs. A barackkal, almával, naranccsal nincsen probléma: egyértelműen gyümölcs névvel illetjük őket. A paradicsommal már nehezebb a helyzet, ezt egyesek a zöldségek, mások a gyümölcsök közé sorolják. Miért is? – írja a Házipatika.com.
A zöldség rendkívül tág gyűjtőfogalom: ide soroljuk a gyökereket (répafélék), gumókat (burgonya, csicsóka), szárakat (rebarbara, zellerszár), leveleket (paraj, fejes saláta), sőt, virágokat (karfiol, brokkoli) is, valamint a termések egy részét (tök, paradicsom). A zöldségek tápanyag-összetétele messze túlmutat azon, hogy egy kalap alá lehessen venni őket, mégis ezt tesszük. A vita, hogy gyümölcs-e vagy zöldség, a termésekkel szokott lenni: inkább aszerint mondjuk őket zöldségnek vagy gyümölcsnek, hogy milyen jellegű ételek elkészítéséhez használjuk őket.
Általában a gyümölcsöknek magasabb a cukortartalmuk, ezért ízük édesebb, az ember számára kívánatos. A zöldségfélék (főleg a gyökerek és termések) szintén tartalmaznak cukrokat, csak kisebb mennyiségben. Legtöbbünknek meg kell tanulni szeretni őket.
A bevezetőben jelzett, többnyire vélt és leginkább nem fennálló összeférhetetlenség oka főleg az eltérő cukortartalomban keresendő. A zöldségek és a gyümölcsök megemésztéséhez ugyanis különböző emésztési paraméterek szükségesek. Ez így igaz, de ha jobban belegondolunk, egy rántott sajt áfonyalekvárral és párolt rizzsel – ami bizony roppant egészségtelen étel -, sokkal összetettebb feladat elé állítja a gyomrunkat, mégsem aggódunk annyit miatta.
Nem kell tehát a zöldségek és gyümölcsök együttes fogyasztásától félni. Az alma például abszolút jolly joker: fogyasztható minden zöldséggel és gyümölccsel. A citromlé a salátaöntetek elkészítéséhez használható. Ezen felül az összes gyümölcs fogyasztható a levélzöldségekkel és a szárzöldségekkel is. Ezek a kombinációk bizton nem okoznak problémát. De lássuk, hogyan használhatjuk fel a legjobban őket a konyhában!
Érdemes salátánkat úgy összeállítani, hogy több növényi rész is legyen benne, és egy alkotóeleme mindenképpen leveles zöld legyen. Például nyáron római saláta, paradicsom, uborka, paprika, ősszel paraj, sütőtök, lilahagyma, télen kínai kel, sárgarépa, cékla, tavasszal fejes saláta, retek, újhagyma kombináció. A salátákhoz kevés citromlevet és némi hidegen sajtolt olajat, vagy utóbbi helyett olajos magvakat adhatunk, és zöldfűszerekkel, csírákkal dobhatjuk fel őket.
Főleg télen lehet változatossá tenni az univerzális almával salátáinkat: a Waldorf-saláta (zeller, dió, lilahagyma, alma), az almás répasaláta vagy a tormás-céklás almasaláta (nyers céklával!) a legismertebbek.
Ideálisan 2-3, max. 4 féle gyümölcsből, főleg idénygyümölcsből javasolt készíteni őket. A cukorszirupos öntetet felejtsük el, locsoljuk meg kevés citromlével a gyümölcsöket helyette. Így az ízek sokkal intenzívebbek lesznek!
Ha először egy kicsit idegennek tűnik, próbáljuk ki, hogy gyümölcssalátánkhoz frissen aprított bazsalikomot, mentát vagy citromfüvet teszünk. Ha ez ízlett (ízleni fog), kipróbálhatjuk, hogy pl. kockára vágott jégsalátával lazítjuk fel a gyümölcsöket. Az is nagyszerű, ha az egyik gyümölcsből turmixgéppel szószt készítünk, a másikat lereszeljük vagy felkockázzuk, és a csíkokra vágott zöldsalátával bekevert gyümölcsöt tálaljuk a szósszal. Innem már csak egy lépés a zöld turmixok világa, viszont ez már megérdemel egy külön cikket.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
