H. G. Wells 1904-ben írt novellája paradox módon nyitja fel az ember szemét.
Ha azt hinnénk, vakok között a félszemű a király, nagyot tévedünk. A novella főhőse ebben a hiszemben keveredik látóként egy vakok által lakott zárt közösségbe. Idővel arra kell ráébrednie, hogy a vakok világában az ő képessége nem a hatalomhoz, hanem a számkivetettséghez vezet.
Abban a világban, ahol a szem nem látja az ég madarait, a madárdal angyali, éteri harsona lesz. A látó pedig fogyatékos, mert angyalok helyett madarakat lát.
A gazdag fantáziájú, műveivel gyakran a jövőt is megsejtő Wells „paradoxona” nélkülözhetetlen sorvezető a társadalmak lélektanának megértéséhez. A hatalom nem szupererő, éppenséggel a közösséggel való azonosulásból, annak ismeretéből ered.
Megjelent a Magyar7 2022/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
