Azzal a céllal, hogy a magyarság számára legtragikusabb történelmi eseményhez párosuljon valami bíztató is, a magyar Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét.
Hogy ne csak a nemzeti gyász okozta fájdalom uralkodjék ezen a napon, hanem legyen okunk a reménykedésre is, kifejezve az erőszakkal elszakított nemzetrészek összetartozását az anyaországgal és önmagukkal is. Tanúbizonyság született arról, hogy a múltban itt, a Kárpát-medencében szinte minden a magyarságról szólt, és szóljon a jövőben is. Az erről szóló Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot Kövér László és Semjén Zsolt kezdeményezte. Az indítványt a Magyar Országgyűlésben támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást arra hivatkozva, hogy a javaslat „rontja Magyarország jó szomszédi kapcsolatait és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit.” Az eltúlzott odafigyelés, a korčoki értelemben vett elszakított nemzetrészek szókapcsolat miatti felháborodás begyöpösödött hívei ezt már csak tudják! Az MSZP-ből 55-en a nem gombot nyomták meg, az LMP-ből 12-en tartózkodtak. Ennyien gondolták a proletár internacionalizmus jegyében, hogy másra nézve sértő lehet ez a tanúságtétel az összetartozásunk mellett. Nem volt igazuk! Arra persze nem gondoltak sem 2010-ben, de 2004. december 5-én a Gyurcsányék által meghiúsított népszavazás alkalmával sem, hogy hogyan éreznek az elszakított országrészekben élő magyarok. Az kevésbé fontos szerintük, inkább a jószomszédság. Amikor saját magunkat fogalmazzuk meg, nem szükséges tekintettel lenni mások érzékenységére! Ugyanúgy, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, ez az országgyűlési határozat is nemes, értünk szóló gesztus volt! A Felvidék is minden évben ezen a napon lélekben visszatér az anyaországhoz!
Hol összetartozás van, ott létezik együttműködés, összefogás, szövetségre lépés, összetartás és kooperáció is. Legalábbis a szinonima szótár szerint. A valóságban viszont nem minden ilyen egyértelmű, főleg az összefogás lóg ki mifelénk a szinonimasorból.
Mert hiába kínálja nekünk tálcán az anyaország a határokat lélekben lebontó jelképes összetartozást, ha mi ezt nem tudjuk meghálálni egy konkrét belső összefogással. Amíg magyar pártviszálykodás uralta a Felvidéket, valahol érthető is volt az összefogás hiánya. De most, hogy az elődpártok egyesülésével létrejött a Szövetség, utólag felvéve neve mellé a magyar jelzőt is, a szlovákiai politikai porondon egyedüli magyar pártként maradt. Vajon mi gátolja az egységes kiállást mellette? Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy a magyarok körében miért lettek a Magyar Szövetség ellenében annyira vonzóak a szlovák pártok? Mennyivel lettek egyszeriben demokratikusabbak, európaibbak, haladóbbak a magyar etnikai pártnál? Vajon többet tudnak nyújtani a felvidéki magyaroknak a szlovák, illetve az európai parlamentben? Kötve hiszem! Vagy egyre kevesebb felvidéki embert érdekel már a nemzeti hovatartozás szerinti politizálás? Mivel Európában vagyunk, nem pedig az anyaországban! Hamarabb ez a nemzetietlen, progresszív gondolkodás homályosít el több embert. Úgy tűnik, minél kedvezőbben alakulnak a magyar-szlovák államközi kapcsolatok, annál kevesebb teret kap a felvidéki magyar szavazóktól az etnikai párt. Mintha a liberális felvidéki magyar párt hiányát most egy szlovákkal szeretnék pótolni.
Nemzeti összetartozás napja van ma! Ne hagyjuk, hogy erőt vegyen rajtunk újfent a nemzeti széthúzás! Kellene végre egy jó nagy ébresztőt fújni, leporolni magunkról az önmarcangolás, félrevezetés és kételkedés porát, elhinni azt, hogy a Magyar Szövetség politikája nem csupán magyar érdekvédelmet jelent, hanem olyan konzervatív európai értékek őrzését is, mint a nemzet, a család, a hit és a béke!
Az összefogás tehát egyáltalán nem jelent arcvesztést, valami olyasmit, hogy aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére. Az összefogást az élet és a megmaradási vágy diktálja.
A nemzeti összetartozás napjának közelsége az EP választások napjához jelenthet-e motivációt számunkra a választásokon? Szokták volt mondani, ha összejövünk, mint az emléknap tiszteletére szervezett megemlékezéseken szerte a Felvidéken, az a kezdet, ha összetartunk, az a haladás, és ha összefogunk, az már siker! Fogjunk össze június 8-án, menjünk el mindnyájan szavazni, rajtunk múlik a siker!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
