1942 decemberében a második világháború kellős közepén voltunk, az egész glóbuszra kiterjedő konfliktust életre-halálra vívta két ideológia, az istentelen vadkapitalizmus és bolsevizmus vadházasságából született rombolás és az emberre, a nemzetre nagyobb hangsúlyt fektető nemzeti és szociális gondolat. Az előbbi által kreált világban élünk jelenleg, és arra gondoltam, hogy a karácsonyi feltöltődés közben kicsit szakadjunk ki ebből, és olvassunk el egy Magyar Futárban megjelent rövid ünnepi írást még az ezelőtti világból.
Érdemes megfigyelni, hogy annak ellenére, hogy kifejezetten kurta cikkről beszélünk, mégis túlszárnyalja minőségben a mai publikációk kilencven százalékát, az egyenes, nem kertelő, választékos megfogalmazásokról nem is beszélve. Elképesztő energia volt a magyarságban még 1942-ben is, annak ellenére, hogy a társadalom minden rétegéből igyekezték szabotálni ezt az élni akarást. A vérzivataros, háborús időszakban is a békéről álmodtunk, ahol a csatazajt felváltja a győzelem, egy igazságosabb békerendszer, majd a megnyugvás.
Múltbéli pillanatkép egy rég elfeledett világ, rég elfeledett karácsonyáról.
A megfogyatkozott gyertyákat
a negyedik háborús karácsonyfán gyújtja már ki a megpróbáltatások vasvesszejével vert világ, s felhorzsolt lélekkel ünnepli a Szeretet születését. Lángban áll a földgolyó és az ágyúk mély dördüléseitől nem hallják az öt kontinens lakói az angyali éneket se: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek …"
Kétségbe kellene esnünk, ha nem hinnénk, hogy az a mérhetetlen gyűlölet, kapzsiság s az igazságtalanságnak az az egekig csapkodó dühe, amely elborította keserű levében forgó csillagunkat s megmérgezte még a levegőt is, amit beszívtunk, a háború tisztító tüzében most pusztul el és a világ népeinek ez a történelemben páratlan mérkőzése olyan, mint a nyári orkánok, amelyek után termékeny idő következik, s a meggyalázott vetések, lehasogatott gyümölcsös ágak helyett a megmaradtak tízszeres áldást hoznak. Az emberiség mohósága, a birtokon belül lévők gőgje, a megtiport önérzetű, igazságtalan ítélettel elmarasztalt nemzetek ellentétei ütköztek itt össze és csatájukból csak az igazság, méltányosság kerülhet ki győztesen.
A langyos béke már-már elaljasította a népeket, a polgári jólétért való reszketés, a meglévő nyomorult javak féltése a mindenbe való belenyugvás halálos tespedését úgy terjesztette a lelkekben, mint ahogy a sivatag foglalja el lassan az oázis zöld szigetét, lépésről-lépésre.
Mi lett volna az emberiséggel, ha a bátor és becsületes nemzetek önérzete fel nem kel és pörbe nem hívja a jóllakottakat, kalmárkodókat, spekulánsokat. Tűzjeles nagy eszme született a mi számunkra is az idők méhéből és értelmét látjuk már életünknek, hiába ráncolják homlokukat az elmaradt világ utóvédjei, hiába intenek bennünket óvatosságra.
A karácsonyfán bátortalan fénnyel pislákolnak a háborús gyertyák, kalácsunk kisebb darab ezen az ünnepen, mint máskor volt, de a gyenge fénynél mégis egy szebb jövő körvonalait látjuk s a csaták égzengető zaján túl hallani véljük már a békesség énekét. Azét a békességét, amelyet az emberiség feláldozott férfiéletek százezreivel vásárol meg eljövendő nemzedékek számára végzetétől…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi Magyar Futár-lapszemlék:
– Az igazságnak tartozunk… – Magyar Futár-lapszemle (1943. október 27.)
– Mit várhat a magyar az ellenségeitől? – Magyar Futár-lapszemle (1943. június 2.)
– A levegő terroristái Budapest fölött – Magyar Futár-lapszemle (1944. április 12.)
– 1000 nap – Magyar Futár-lapszemle (1942. június 3.)
– A honvéd a csatatereken – Magyar Futár-lapszemle (1944. október 18.)
– Németh Szilárd figyelmébe: Döntő harc a magyar földért! – Magyar Futár-lapszemle
– Veszedelmes… – Magyar Futár-lapszemle (1944. január 5.)
– Egy király, Bukarestben… – Magyar Futár-lapszemle (1944. augusztus 30.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
