A liberális elhülyítés kultúrprogramjának sokáig leghatékonyabb része a tv-műsorok voltak. Ma már nem működik ez olyan jól, aminek oka az a szerencsés körülmény, hogy a mai fiatalok – 30 éven aluliak – zöme egyáltalán nem néz tv-t
Sokszor tapasztalom nálam egy nemzedékkel fiatalabbaknál vendégeskedve: a nappaliban a tv egyetlen szerepe, hogy azon YT-zenét és a netről letöltött filmeket nézzenek, esetleg előfizessenek valamelyik netes filmes szolgáltatóra, de normál tv-műsort egyáltalán nem néznek, jellemzően nincs se antennájuk, se kábeltévés hozzáférésük.
Alapvetően az emberrontás tv-s alkalmazásának 5 fő típusa:
- a reggeli vidám műsor: itt a senkit se érdeklő vendég pl. elmondja, ő hogyan készít főtt tojást,
- a tehetségkutató: itt felvonulnak tehetségtelen emberek, köztük pár előre kiválasztott – a szponzorokal egyeztetve – tehetséges, akik aztán megnyerik a „versenyt”,
- a műveletlenségi vetélkedő: röhögő szereplők érdektelen kérdéseket tesznek fel, pl. 1804. január 21-jén milyen színű cipőt viselt Napoleon felesége,
- a valóságsó: emberek nem csinálnak semmi érdekeset, de ezt a kamerák előtt csinálják,
- s a legfrissebb: a kalandpróba, erről részletesebben.
A műfaj lényege: előre megírt forgatókönyv alapján a „játékosok” – valójában statiszták – különböző „megpróbáltatásokon” mennek keresztül, úgy csinálva, mintha mindez életveszélyes lenne, pedig a valóságban minden többszörösen biztosítva van.
Sajnos ez már kicsiben is létezik, az úgynevezett szabadulószobás izé.
Balszerencsém egyszer oda vezetett, hogy részt vettem ilyenben. Bár 17 éve dolgozom multiknál, ügyesen lavíroztam mindig – ezt a kommunizmusban tanultam meg, hogyan lehet trükkösen kibújni a hülyeségek alól -, így alig kétszer vettem részt „csapatépítésben”.
Az egyik 2-napos volt, itt sikerült eltűnnöm a „vidám” buliról este fél 10 körül, míg a kevésbé szerencsések hajnali 5-ig „vígadtak” – s mivel ez az egész egy wellness-szállóban volt, én kora reggel 6-kor felkeltem, s mivel mindenki aludt, tök egyedül használtam a szálló szaunáját. Szóval nem is volt olyan rossz.
A másik alig 2-órás program volt. A részlegünk befizetett egy szabadulószobás játékra. A közvetlen főnököm egy egyébként szimpatikus 30 év körüli csaj már szinte kétségbeesetten nézett rám, legalább egyszer menjek el valamilyen céges eseményre, szóval elmentem.
Itt valami labirintusszerű izébe lettünk bezárva, majd 20 akadályt kellett leküzdenünk, hogy ezeken végig mehessünk. Sértetlenül kibírtam, az ilyen helyzetekre kidolgoztam jól működő magatartást: hátul állok, enyhén mosolyogva úgy téve mintha figyelnék, s az óránként elmondott mondataim számát 3-ra maximalizálom.
A kalandpróba mindennek a nagyképernyős, színes verziója. Szerencsétlenek – jellemzően csak a nyertesnek járó magas díj reményében – részt vesznek ökörségekben. Pl. üvöltve futnak a tengerparton, szmokingban fára másznak, delfinekkel beszélgetnek. Jó esetben van valami szofterotikus elem: pl. fiatal lányok a sárban állva letépik egymás ruháját.
Az egész középkorúakra van kalibrálva: „nekünk ilyen nem volt, de szépen élnek ezek a mai fiatalok”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
