A stigmatizáció 800. évfordulójára emlékeztek a budapest-vízivárosi Szent Ferenc sebei templomban szeptember 16-án. A Ferences Család közös ünnepe zsolozsmával kezdődött, amelyet az alvernai közösség hagyománya szerinti szertartás követett, majd Berhidai Piusz OFM provinciális mutatott be szentmisét.
A ferences jubileumok sorában idén a stigmatizáció áll a középpontban; az évforduló központi üzenete:
A stigmatizáció jubileuma kapcsán két központi megemlékezésre került sor szeptember közepén: Székely János püspökkel keresztutat jártak a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az óbudai kiscelli kálvárián, illetve a stigmákról elnevezett budapesti templomba hívták a Ferences Család tagjait.
A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány a vízivárosi barokk templomot választotta a különleges ünnep helyszínéül: a 18. században a boszniai rendtartomány ferencesei építtették a templomot és a kolostort. Nem sokkal később II. József rendelkezései következtében ki kellett költözniük az épületből, és átengedni azt a Bécsből érkező betegápoló Erzsébet-nővéreknek, akik itt alakították ki a város első női kórházát. Ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat működik az épületegyüttesben, illetve itt tartja szentmiséit a Szent Erzsébet Német Nyelvű Katolikus Lelkészség.
Szeptember közepén azonban ismét a ferencesek és barátaik töltötték meg a rendalapítójuk stigmáiról elnevezett templomot. Érkeztek testvérek a távolabbi rendházakból, jelen volt Majnek Antal OFM nyugalmazott munkácsi megyéspüspök is. Részt vettek az ünnepen kapucinus testvérek, Ferences Mária Misszionárius Nővérek, Ferences Szegénygondozó Nővérek, klarisszák, Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei, Szent Ferenc Kisnővérei, világi ferencesek – valóban a Ferences Család közös ünnepe volt ez a nap.
A zsolozsmát követő alvernai liturgiában – melyet a Verna hegyi ferencesek mindennap imádkoznak – felolvastak egy olvasmányt Szent Ferenc írásaiból, majd Szent Bonaventura Legenda maiorjából a stigmatizációt leíró részt, és a jelenlévők közösen elimádkozták II. János Pál pápa alvernai imáját Szent Ferenchez, amely először Verna hegyén hangzott el 1993. szeptember 17-én.
Berhidai Piusz tartományfőnök a szentmise elején megköszönte a résztvevőknek, hogy „egészen közelről és egészen távolról” egyaránt el tudtak jönni. Biztatott, hogy foglaljuk bele imádságainkba a ránk bízottakat, szeretteinket, és különösen is azokat az embereket, akik háborúktól szenvednek.
A homíliában Berhidai Piusz rávilágított, Szent Ferencen különösen látható, hogy „amire rátesszük az életünket, az előbb-utóbb meglátszik rajtunk: megjelöl, megkarcol, átformál; nem hagy érintetlenül az, amire odaadom a figyelmem, amit szenvedélyesen keresek, amire időt fordítok újra és újra, amihez mindig visszatérek (…),
Ma Szent Ferenc stigmatizált alakját nézzük – folytatta. – Mit is látunk, amikor Ferencre nézünk? Elsősorban Jézus sebeit, az isteni szeretet misztériumát. Nemcsak Ferenc rendkívüliségét vehetjük észre, hanem azt is, hogy benne Isten megújította Fiának sebeit. Igazolta azt, hogy Fia él, és azok a sebek „1224-ben és 2024-ben is élő sebek. A szeretetből vállalt isteni szenvedés sebei, tanújelei”.
Ugyanakkor Jézus sebei Ferenc sebei lettek, akiben élete vége felé megszületett a vértanúság vágya, „a hit, hogy úgy tudok ezen a földön egységbe kerülni Istennel, ha hajlandó vagyok szeretetből elhordozni a szenvedést”. „Számunkra is lehetőség, sőt voltaképpen erre van meghívásunk – magyarázta Berhidai Piusz –, hogy beletanuljunk, belenőjünk ebbe a szeretetbe, amely képes szeretetből szendvedni, képes rá, hogy úgy hozzáalakuljon Isten szándékához, hogy ez a szándék elkezdje felülírni mindazt, ami rossz, ami kín, ami szenvedés.”
Ferencben látható lesz az embernek az a hivatása, hogy beletanuljon Jézus szeretetébe.
Hogyan válhat értelmessé a szenvedés? – tette fel a kérdést a provinciális. – Csak úgy, ha a szeretetből való odaadásban hordozza valaki a szenvedést. A leírások mindig kiemelik, hogy Ferencet fájdalom és öröm, „fájdalommal vegyes öröm” járta át, amikor látta a szeráfot és benne a Megfeszítettet.
Nem azáltal lesz teljessé az életünk, ha kiiktatjuk, kigyomláljuk a fájdalmakat. Nem kigyomlálni kell a sebeket, hanem „merhetünk beléjük tekinteni, magunkra venni, elhordozni” – biztatott Berhidai Piusz. Vannak sebek, amelyeket a bűn okoz, és azt gondoljuk: elrontottuk, és képtelenek vagyunk helyrehozni – a mai ünnepen fogadjuk el Isten irgalmát, amely képes felülírni bármilyen bűnt.
Hordozzuk, tapasztaljuk a közösségeink sebeit is – folytatta. Hiszen ha nem vagyunk tökéletesek, bizony megsebezzük egymást időről időre. De a közösség sebei azok is, amikor kívülről rágalom, hamis ítélet, megszólás éri őket – akkor úgy vannak jelen a világban mint sebet hordozó közösség, amely a gyógyulásra vár.
Az Egyház sebei hasonlóképpen: a szakadások, botrányok – és velük szemben ott lehet előttünk minden szent példája, akik felmutatják előttünk, mégis lehet egységben Istennel az Egyházban élni – mutatott rá a szónok. – Arra hív a mai ünnep, hogy szeressem az Egyházat, mert itt van az üdvösségem, itt van a gyógyulásom. Ha úgy látom is, hogy nincs benne egység, az olyan seb, amely túléli a halált, és dicsőséges sebbé változik.
Honnét lehet ez a sötétség? Ez a gonoszság? – gondolkozhatunk el időnként a világban megjelenő sebekről. Háborúk, katasztrófák; elbizonytalanodott emberek, akik úgy élnek, mintha a semmibe hullananánk, „mintha csak véletlenül sodródnánk az univerzumban” – fogalmazott Berhidai Piusz.
De ma Szent Ferenc azt mondja, maradjak meg abban az örömben, amit Isten teremt bennem. Amikor egy egyszerű, Isten által rendezett életre törekszem, amikor van iránya az életemnek, akkor lehet, hogy semmi rendkívüli nem történik egy hétköznapon, de eközben Isten teremti bennem azt az örömöt, amelyet nem vehet el senki.
Vannak sebek, amelyeket az evangélium szolgálata közben szerzünk – ennek kapcsán Piusz testvér a hét ferences vértanút említette meg, Károlyi Bernátot és társait, akiknek a boldoggá avatását reméljük. Vértanúságuk előtt bennük is ez a vágy élt, hogy az evangéliumot szolgálják, közben átéltek csalódásokat, konfliktusokat, veszteségeket, mégis: az odaadottság üdvösséget szerez.
– bátorított végül a ferences tartományfőnök, aki végezetül utalt arra is, hogy a Szent Ferenc sebei templomnak szeptember 17-én van a búcsúünnepe.
A szentmise végén a provinciális megemlítette, általában október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szokták a jubiláló rendtársakat köszönteni, most azonban a mai ünnep miatt előbbre hozták ezt a hálaadást.
Köszöntötte a 25 éve örökfogadalmat tett testvéreket: Kárpáti Kázmért, Cseri Nikodémust és Varga Kamill atyát; illetve a 25 éve pappá szentelt Tamás Gábort, Weinrauch Máriót és Demény Martint. „Óvatosan, de ígérjük, hogy a magunk részéről igyekszünk nem szaporítani a sebeket” – tette hozzá Piusz atya köszöntőszavaihoz, majd utalt rá, a Kárpátalján szolgáló Márió atya ugyan nem lehetett jelen, viszont itt van Majnek Antal, aki pappá szentelte annak idején.
A szentmise után a budapesti német nyelvű katolikus lelkészség szomszédos épületben található közösségi központjában nyílt lehetőség rá, hogy a Ferences Család és barátaik kötetlen formában is kifejezhessék örömüket.
A ferences jubileumokhoz kötődő eseményekről ITT tájékozódhatnak az érdeklődők.
Fotó: Merényi Zita
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
