Bő nyolc alkalommal kerülte meg kék bolygónk a Napot, mióta először léptem be a magyar örök ősromantikába. Erdély magába szippant, a szó legnemesebb értelmében. Az elkövetkezendő sorok, ikonikus városáról fognak szólni. Nézzünk hát be egy kicsit Kolozsvárunkba!
Az ég kék, a fű zöld, mi pedig az ujjainkat a térképre mutatva Erdélyre szegeztük. A „kincses“ város Erdély központja, politikai, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt. Itt kezdte el osztani az igazságot Mátyás királyunk (szülőháza ma is megtekinthető a város központjában), de olyan híres fejedelmek köthetőek ide, mint a Rákócziak, a Báthoryak vagy a Bethlenek. Az itt élő magyar, román és német (szász) lakosság évszázadokon keresztül formálta és színesítette Kolozsvár mindennapjait.
Ha meg akarjuk ismerni az itteni mindennapokat, akkor legalább három-négy napot szenteljünk neki. Nekünk összesen durván két nap jutott, így aztán pörgősre vettük a figurát.
Már az út is “mennyei” volt odafelé, mivel utak minősége nem a legjobb. A románok hírhedt “Kárpátok géniusza” alias, Nicolae Ceaușescu inkább költött volna anno az utakra és nem az erdélyi faluk rombolására. De tudjuk, nincs tökéletes diktátor.
Szállást könnyű találni, az árak barátságosabbak, mint mi felénk. Egyedüli negatívum lehet a közlekedés, ami néhol zűrzavarba megy át, így szabad parkolóhelyet is kihívás találni. Erre élő példa mi voltunk, mikor ráadásul csőtörés is volt a városközpontban, így aztán “mission impossible” módba ment át az egész. Szerencsére Tom Cruise segítségét nem kellett igénybe venni, nehezen, de le tudtuk parkolni.
Hogy lábainkat megmozgassuk, tettünk egy kiadós sétát a Simion Bărnuțiu parkban, vagy ismertebb nevén, a Sétatéren. Igazi oázis, ahová az emberek szívesen jönnek pihenni. Onnan már nem messze található a város Főtere. Kultikus épülete a Szent Mihály katolikus templom, ami egyben lehet tájékozódási pont is, hiszen tornya magasan a város fölé emelkedik. A gótikus templom másik oldalán van a Bánffy palota, aminek épületében ma a Szépművészeti Múzeum székel.
A tér szépségét Mátyás király lovas szobra teszi teljessé. Alatta fekete seregének vezérei sorakoznak: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János.
Szobrok és katedrálisok emelésében a románok sem tétlenkedtek. Főleg azután kezdtek bele az “ötletházba”, miután Erdélyt egyesítették Romániával. Hatalmas Ortodox Katedrális, Avran Iancu szobor, de még a dákoromán elméletet szponzoráló, az anyafarkas csecsét szopogató, Romolus és Remus szobra is fellelhető a város központjában.
A Szent Mihály templomtól pár percnyire megleljük Mátyás királyunk szülőhelyét is. Azóta természetesen több átalakításon is átment a gótikus épület. Mára csupán az utca felőli rész őrzi az eredeti kinézetét. Királyunk szülőházától nem messze, a város szívében található a Múzeum tér. A téren található a ferencesek temploma és a Karolina-oszlop. Körülöttük elterülő szép épületek, számtalan teraszaival és rusztikus árusaival különleges hangulatot adnak. A nap zárása a Fellegvárban volt, ahol a gyönyörű kilátás mellett ki lehet pihenni a napi fáradalmakat. Este a sorra nyíló bárok, klubok és éttermek miatt a központ sohasem alszik.
Érdemes betérni a Bulgakov kávézóba, ahol a barátságos és közvetlen pincéreken kívül még főzni is tudnak. A brassói aprópecsenyéjük isteni! Gasztronómia, zenei és irodalmi élet egy helyen, ráadásul a fiatal magyar egyetemisták jóvoltából.
Másnapra is akad bőven látnivaló, mivel múzeumok, üzletek és más látványosságok sokasága egy pillanatra sem hagyja unatkozni az ide látogatókat. A város környékét is érdemes mindenképp meglátogatni, hiszen rengeteg élményben lehet része mindenkinek. Ízelítőt lehet nyerni a különböző falvak éveken keresztül megtartott szokásairól, és a gyönyörű erdélyi táj szépségére is rá lehet csodálkozni.
Aki meg akarja ismerni a kolozsvári magyarság mindennapját, észjárását, érzelemvilágát, annak jó kiindulópont Kolozsvár. Nyilván pár nap alatt szinte lehetetlen megérteni, de egy jó ok lesz arra, hogy ha időnk engedi, ismét visszatérhessünk talán az egyetlen érintetlenül megmaradt természeti és kulturális örökségünkbe, “Tündérország” közepébe.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
