A kialakult járványügyi helyzet miatt idén virtuálisan emlékezett meg a málenkij robot áldozatairól a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete.
A Vörös Hadsereg parancsa alapján 1945 januárjában Nagybalogról több mint 130, a szomszédos Uzapanyitról pedig 17 fiatal férfit és nőt gyűjtöttek össze, majd hurcoltak el azzal, hogy csak pár napig tartó romeltakarítást kell végezniük Miskolcon. A szovjetek által háborús kártérítésnek titulált kényszermunkát azonban nem itt, hanem az ukrán bányákban végeztek embertelen körülmények között és akár három-öt év is eltelt mire szabadultak.
Az áldozatok és a túlélők előtt tisztelegve 2005-ben emlékművet avattak a nagybalogi temetőben, amelynél minden évben megemlékezést tartottak. Idén a koronavírus terjedése miatt kialakult járványügyi helyzet ezt nem tette lehetővé, így online formában, Koós István: Nagybalogi tragédiák c. könyvéből való részlet megosztásával emlékeztek a történtekre.
A könyv olyan történelmi tényekre épülő kiadvány, amely zömmel a túlélők elbeszéléseiből és életük legtragikusabb időszakából származó dokumentumokból állt össze. A 60. évfordulón megjelent kötet a nagy érdeklődésnek köszönhetően az utolsó példányig elfogyott, ezért a Csemadok helyi alapszervezete tavaly vállalta a kötet utánnyomását. Koós István könyve tehát újra kapható, érdeklődni Pál Gabriellánál és Pál Csabánál, a szervezet elnökénél lehet.
Részlet a könyvből:
,,A naptár ekkor 1945. január 18- át jelzett. A borzalmak földjére indulás dátuma ez. Mindenki szívében, emlékében gyásznap. A megpróbáltatások, a megalázások, a rabszolgaság kezdete. Hat, jól felfegyverzett katona kísérte a nagybalogi „málenkij robotra” kiválasztottak csoportját. …mindent hó fedett, rendkívül zord idő volt. … A balogi határ többek lelkéből mély sóhajtást csalt elő. Sokan már a tavaszi munkákra, vetésre, ültetésre gondoltak. Tervezgettek… Senki sem gondolta, hogy három vagy öt évnek is kell eltelni a viszontlátásig. Alkonyodott amikor Bátkába értek… – Itt éjszakázunk!- hangzott az utasítás. Másnap estig el kellett érni Putnokra. Ott megszálltak egy éjszakára…Hóesésben indult másnap reggel a csoport Miskolc felé. Amerre elhaladtak, mindenütt sajnálkozó tekintetekkel találkoztak. Többen kiabáltak feléjük: – Oroszországba visznek! Ott maradtok örökre! – Szökjetek meg! – Vegyétek el a puskát a senkiháziaktól! – Szaladjatok szét! 1945. január 31-e a bavagonírozás napja. A vaslemezből lévő vagonok falán sütött a hideg. Összebújva… kabátokba csavargózva védték magukat a kihűléstől. Az utazás tizenhetedik napján …megérkeztek a nagybalogiak az ismeretlen jövőt rejtő Vorosilovkára… A „málenkij robot” rövidebb ideig tartó, kis munkát jelölt. Legalább is így gondolták azok, akiket meggyőztek, kényszerítettek, hogy ott legyenek. Nem így történt, a kis munkából 3-tól 5 évig tartó nagy munka lett…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
