Immár hagyományos módon a tanítási év befejezése után, június 23-án a pedagógusok Máriapócson gyűltek össze, hogy hálát adjanak a tanévben kapott kegyelmekért. A Szent Liturgiát Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita vezette. A vendég Bábel Balázs érsek volt.
Kocsis Fülöp érsek bevezetőjében emlékeztetett: „Ezzel a búcsúval szeretnénk minden évben a pedagógusok felé a hálánkat kifejezni, és egyúttal egy kis megerősítést adni nekik. Közösen szeretnénk hálát adni az elmúlt esztendők minden kegyelméért, küzdelméért, nehézségeiért, ajándékaiért, és bízunk benne, hogy itt erőt merítve folytatják majd ősszel a pedagógusi munkát.
Hiszen ne feledjük:
„Zarándokként jöttem. Ugyanúgy hálát adok, mint a pedagógusok – kezdte szenbeszédét Bábel Balázs érsek. – Hiszen velük együtt én is végigküzdöttem az évet. Harmincegy tagiskolánk van, így az összes intézmény adminisztrációs gondja az én vállamat is nyomja. Így hát nem csoda, hogy örülök, hogy véget ért a tanév” – jegyezte meg a főpásztor, nem kis derültséget okozva a jelenlévők között.
Majd így folytatta: „Tudjuk azt is, nem könnyű a pedagóguspálya. Annak idején azt mondták a klasszikus görögök, hogy akit megátkoznak az istenek, azt pedagógussá teszik (a hallgatóság ismét jót derült mondatán). A mai, laza erkölcsű világban viszont felmerül a kérdés, hogy mi, akik egyházi iskolában tanítunk, mi az a többlet, amit adni tudunk, hiszen vannak más jó iskolák is. Miért érdemes nekünk egyházi iskolában tanítani?”
Fila Béla professzor, plébános mondta a pártállam idején, hogy
De amikor felnőttként szembetalálkoznak az Isten-kérdéssel, vagy szeretnék tudni, hogy mi az értelme az életüknek, akkor a választ nem kell keresniük, mert adva van. „Nekünk a tanításban van egy abszolút mércénk: Jézus Krisztus, mert ő is tanító. Szent Pál mondja: »egy a ti tanítótok: Jézus Krisztus«. Minden szempontból kiváló oktató volt, mert tudott tömegeknek beszélni, úgy, hogy elfelejtkeztek az éhségükről, de tudott az értelmiségiekkel is beszélni. Minden életszituációban jó szava volt” – erősítette meg Bábel Balázs érsek.
„Nemcsak erre a földi életre akarunk eligazítást adni a gyerekeknek, hiszen nyitottak vagyunk transzcendens dolgok irányába is. Emellett követelményeket is támasztunk. Ma már sok helyen az a fontos, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Persze, érezze jól magát, de ha kikerül az iskolából, és mi a gyermek megfelelő szintjéhez képest nem támasztottunk megfelelő követelményeket – így nem hozza a várt eredményeket másokkal szemben –, akkor bizony el lesz keseredve az a diák” – figyelmeztetett a főpásztor.
Mindezek mellett van egy szilárd ismeretrendszerünk is, amelyen nem változtathatunk. A tankönyveket évről évre változtatni kell, de a mi ismeretrendszerünk szilárd – folytatta tanítását az érsek. – Olyan dolgokat tanítunk, amelyek 2000 éve is igazak voltak és 2000 év múlva is igazak lesznek. Illetve vannak speciális eszközeink, amelyek más iskolában nincsenek: imádság, bűnbánat, lelkiismeret-vizsgálat, vagy éppen önmegtagadás a böjti időben. „Mi ezt merjük használni, és nyíltan beszélhetünk Jézus Krisztusról. Mi nem vagyunk semlegesek. Ezek azok a szempontok, amelyek bennünket segíthetnek a pályán, és ne legyen kisebbségi érzésünk, hogy egyházi iskolában tanítunk.
Mert szükséges, hogy valami olyasmit adjunk a gyerekeknek, amit esetleg mások nem tudnak megadni.”
Bábel Balázs szentbeszéde végén Sík Sándor versét idézte, aki a katolikus iskolák legfőbb védőszentjéről, Kalazanci Szent Józsefről így írt:
Szentje és atyja Kegyes Iskoláknak,
Nagyra törekvő nemes ifjúságnak
Hitre, tudásra, szép életre, jóra
Példaadója!
Zárásként azt kívánta Bábel Balázs érsek a pedagógusoknak, hogy pihenjék ki a tanév fáradalmait, küzdelmeit, ősszel pedig újult erővel, az említett szempontok alapján igyekezzenek egy új évet kezdeni. És ne feledjék:
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
