Mielőtt a felvidéki magyarok teljesen elszállnának Zuzana Čaputová köztársasági elnök március 15-ei „forradalmi” köszöntőjétől, érdemes mérlegre tenni az üres gesztusokat és a tetteket.
Emlékezzünk vissza, hogy Trianon kerek évfordulója előtt két nappal baráti találkozóra invitálta Igor Matovič, akkori miniszterelnök a felvidéki magyarság képviselőit, de az általuk átnyújtott memorandumon, amely a jogos követeléseinket tartalmazta, felháborodott. Aztán egy sajtótájékoztatóján az elhibázott ragozását gúnyolódva azzal kommentálta, „elnézést, ez magyarul volt”…
Boris Kollár házelnök Kövér Lászlónál tett bemutatkozó budapesti látogatása során leszögezte, hogy gyakorlatilag mindenben egyetértettek, és úgy vélte, hogy kapcsolataik rendkívüliek lesznek. Aztán amikor Kövér László Somorján a kitelepítettek emlékművének leleplezésénél azt találta mondani, hogy a kitelepítésért illene bocsánatot kérni szlovák részről, azonnal azt neheztelte Kollár, hogy vezető magyarországi politikusok olyan történelmi témákat nyitnak meg, amelyek már régen lezárultak.
Most pedig Zuzana Čaputová köztársasági elnök gratulált a magyaroknak a magyar forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmával. Bizonyára magyar nemzetiségű elnöki tanácsadói – Németh Ilona képzőművész és Simon Attila történész sugallatára.
De hol voltak ezek a tanácsadók, amikor az elnök asszony gond és alkotmánybírósági véleményeztetés nélkül simán aláírta a parlament módosított állampolgársági törvényét, amely továbbra sem engedélyezi büntetlenül a magyar állampolgárság felvételét a szülőföldünkön élve.
Persze, sokkal egyszerűbb 1848. március 15. kapcsán a nagy magyar író, a komáromi születésű Jókai Mórral példázódni, mintsem két héttel előtte elnöki vétóval szembe szegülni a parlament határozatával. Jókaival ráadásul még magyar történelmi, irodalmi műveltséget is lehet fitogtatni, illetve ilyen jellegű tanácsadást, tájékoztatást is könnyebb elfogadni. Viszont az elfogadott állampolgársági törvényt nem tartja alkotmányellenesnek és nemzetiségellenesnek sem!
Ügyes politika: a törvény módosításának aláírása kacsintás a szlovák többség irányába, komoly tett! A forradalmi üdvözlet a magyar kisebbség irányába pedig csak egy gesztus! Ennyire vagyunk tehát egyenrangúak Čaputová szemében. Bár még a gesztussal is csínján bánik az államfő, hiszen leszögezte, hogy a magyarok és szlovákok azokban az időkben eltérő helyzetekből kiindulva és eltérő utakon indultak el a szabadság felé, ezért a szlovák és a magyar történelmi tudat is különbözőképpen értékeli a korabeli eseményeket. Nehogy szó érje a ház elejét, inkább a szabadság felé vezető eltérő magyar és szlovák utat, valamint a történelmi tudat különbözőségét hangsúlyozta. Ez egy gratulációban azért elég furcsa, ilyenben általában a hasonlóságokat és megegyezéseket szokták kiemelni. Ahhoz, hogy minden állampolgár köztársasági elnökként tündökölhessen, nem a különbözőségekre kellene ráirányítani a figyelmet.
Államfőként például kezdeményezhetné a Beneš-dekrétumok bizonyos cikkelyeinek eltörlését, elsősorban a nemzetiségi alapon történt földelkobzást (Simon Attila történészként elnöki tanácsadóként ebben is a segítségére lehetne), amivel köztársasági elnökként Edvard Beneš fölé emelkedhetne.
Sajnos arról már lecsúszott, hogy politikusként Robert Fico fölé emelkedjen, mert az állampolgársági törvényt meg sem próbálta a 2010 előtti idők szintjére visszaállítani. Olyanról pedig ne is álmodjunk, hogy a magyaroknak kedvezőbb, új megyei felosztást szorgalmazzon az államfő.
Egyelőre tehát úgy néz ki, hogy a mérlegre téve továbbra is túlsúlyban vannak az üres gesztusok a tettek helyett! Gesztusokra ugyan szükség van, rózsaszín ködöt teremtenek, de tettekre még inkább….
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
