Urbán Péter: Ďakujeme! Köszönjük! Kulcsár Gábor2024. 04. 17., sze – 15:44
Hogy nem is olyan egyszerű jó köztársasági elnököt választani, arról Magyarországon sokat tudnának mesélni (morális megingásuk miatt ketten is kénytelenek voltak idő előtt távozni a Sándor-palotából), de Szlovákiában sem voltunk nagyon elkényeztetve elnöki egyéniségek tekintetében az elmúlt harminc évben. Inkább kiöregedett pártkatonákat láttunk semmitmondó beszédeket felolvasni újévkor a köztévében, mintsem erős emberi jellemeket, akik életükkel inspiráló példaként szolgálhatnának számunkra. Először Andrej Kiskának sikerült valós súllyal és mondanivalóval megtölteni az államfői pozíciót. Mikor elnöki megbízatásának vége felé pártalapításba kezdett, úgy tűnt, nehéz lesz hasonló kaliberű személyt juttatnunk az elnöki palotába.
Aztán jött Zuzana Čaputová, és szépen lassan egész Európa – annak is főleg a nyugati fele – elkezdett irigykedni ránk a köztársasági elnökünk karizmája miatt. Az erőszakmentes kommunikáció, az őszinte odafigyelés és az önazonos véleménynyilvánítás az első perctől az utolsóig végigkísérték a működését. A legalpáribb támadásokra is képes volt méltóságteljesen reagálni. Pedig az övön aluli megnyilvánulásokból rengeteg kijutott neki. Minél inkább nőtt a népszerűsége a tisztességes polgárok körében, annál inkább fokozódtak a maffiabarát nímandok és a gátlástalan konspirációhuszárok minden valóságalapot nélkülöző uszításai, mígnem elérték céljukat: Kiska után Čaputová sem szállt másodszor ringbe az elnöki székért. (Hogy 2024-ben végül ki hagyta el győztesként a szorítót, azt e sorok írása közben még nem tudni.)
„Napi 18 órát voltunk együtt, minden egyes beszélgetésünk formálta a világnézetemet. Sokat kérdezgetett, kíváncsi volt rám. Én meg azt kérdeztem magamtól: hogy lehet, hogy ezek az emberek megértenek engem? Haragudniuk kellene rám, hisz más vagyok, mint ők. Elkezdtem szeretni az embereket körülötte. Kiszakítottak a gyűlöletből, amelyben éltem” – meséli az egyik testőre, aki többek között Čaputová hatására szakított a neonáci, idegengyűlölő, radikális nézeteivel.
Nekem egyszer volt szerencsém hosszabban beszélgetni vele, mikor a komáromi látogatása során civil szervezetek képviselőivel is találkozott. Engem ugyan nem kellett meggyőznie a radikális nézeteim megváltoztatásáról, mégis hasonlóan éreztem magam, mint az idézett testőr: hogy kíváncsi rám, és meg akar érteni. Minket: szlovákiai magyarokat. Mert őszintén örül, hogy vagyunk.
Ő volt az első és az eddigi egyetlen elnökünk, aki ellátogatott a Gombaszögi Nyári Táborba. Választott magának magyar tanácsadókat, és nem csak egy „köszönömre” futotta neki a győzelmi mámor közepette megválasztásának éjszakáján, hanem később is aktívan kommunikált a közösségi oldalán magyarul. A szlovákiai magyar politikai képviselettől méltó megbecsülést nem kapott, helyette sokszor a kiapadhatatlan önsajnálatunk projekciós felülete lett: minden pozitív gesztusra találtunk legalább fél tucat helyzetet, amikor – legalábbis a politikai „elitünk” szerint – többet tehetett volna értünk.
És végül, de nem utolsósorban: Zuzana Čaputová az első női köztársasági elnöke Szlovákiának. Ebbe a férfiak által agyondominált, durva politikai közegbe nőként sikerült az agresszív attitűdök helyett olyan lágy, női minőségeket becsempésznie, melyek nagyon hiányoztak. Az acsarkodás helyett a békítést, a másik nevetségessé tétele helyett a kölcsönös tiszteletet, a kiüresedett szólamok hangoztatása helyett a valódi értékekhez való hűséget, a megosztás helyett az összetartást, a múlt délibábjainak kergetése helyett az élő hagyományok ápolását, a régi sebek nyalogatása helyett a gyógyítást. Tette mindezt egy nagyon sötét időszakban: Covid, háború, gazdasági recesszió idején. Miközben az államot kormányzó politikusaink nem bírtak felülkerekedni a saját egójukon, addig Zuzana Čaputová a búcsúzásakor is képes volt önmagán túlmutató üzenetet megfogalmazni: a demokrácia nem állhat vagy bukhat egyetlen emberen. Rajtunk múlik, milyen értékekhez maradunk hűek. Az elnöknő már megmutatta a helyes irányt, és alaposan ki is taposta az utat. Ha visszatekintünk az elmúlt öt évére, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Ďakujeme, pani prezidentka!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
