Napok óta tart az olajtranzit-vita Magyarország-Szlovákia párosa és Ukrajna között. Ezzel párhuzamosan a szlovák ellenzék totális médiakampányt indított annak igazolására, hogy nem Ukrajna felelős a kialakult helyzetért, hanem természetesen Robert Fico és Orbán Viktor miniszterelnökök. A propaganda elég egyértelmű: az egyetlen igaz „áldozat”, Ukrajna szerepének elbagatellizálása, illetve annak leplezése, hogy Brüsszel és Kijev – a szlovák progresszívek nagy örömére – a szlovák és magyar kormány zsarolására használja fel a két ország olajellátásának szándékos veszélyeztetését.
Valášek és Hijsík agymenése
Tomáš Valášek, a progresszív PS külügyi „szakértője” és a szintén progresszív Martin Hojsík, az EP új alelnöke terjedelmes, de komolyan nem vehető bejegyzésben próbálta meggyőzni a nyilvánosságot arról, hogy a helyzetért a szlovák kormány a felelős.
Azt írták, hogy az EU tagállamai Szlovákia és Magyarország kivételével már jóval az orosz agresszió előtt megértették, hogy Oroszország „nem megbízható energiaszállító” az oroszok „Ukrajna ellen indított kereskedelmi támadásai” miatt.
Ezt követően példákat is mondanak, melyek szerint a cseh, lengyel finomítók többnyire már nem orosz olajjal működnek.
Valášek és Hojsík hatalmasat lódít a fenti állításokban.
És az igazság
Először is, Oroszország „nem megbízható szállítóként” való beállítása a nyugati propaganda része, csakhogy nem igaz. Nem Oroszország, hanem az USA akadályozta az Északi Áramlat 2 vezetékszálainak üzembe helyezését, és valószínűleg nem Oroszország (és nem is Ukrajna) robbantotta azokat fel.
Nem az orosz szállítások elmaradása, hanem az orosz szállítások nyugati szankcionálása terelte az orosz energiahordozókat Európából Kelet-Ázsiába, aminek egyik következménye az lett, hogy Európában az energia ára 5-ször, 10-szer magasabb, mint az USA-ban, és emiatt rohamosan épül le a gazdasága, azon belül is főleg az ipara.
Valášek tudatosan elhallgatja, hogy mostani helyzetben sem Oroszország nem akar szállítani, hanem az ukránok célzottan olyan szankciókat vetettek ki, amelyek a két békepárti kormánnyal rendelkező országot sújtják.
Ami pedig a cseh és lengyel finomítókat illeti: Lengyelországnak van tengeri kijárata, így nincs híján alternatíváknak. Csehország ugyanakkor csak azért állhatott át az egyébként drágább nem orosz kőolajra, mert a Slovnaft folytatta orosz kőolajból gyártott üzemanyagai Csehországba történő importját.
Valášek egybites érvelése azért sántít, mert az általa is támogatott Heger-kabinet sem tett semmit az orosz olajról való leválás érdekében. Ennek pedig igen egyszerű oka van: minden alternatíva méregdrága. A Slovnajft jelenleg 200-300 millió eurót kénytelen költeni a finomító fokozatos átállítására a nem orosz olajalternatívára, ami egyetlen irányból érkezhet: a horvát Omisalj kikötő felől, ahova tankerekkel jut el. És itt azért tudni kell, hogy az energiaválságot a horvátok is szemtelenül meglovagolták, hogy folyamatosan növelik az országukon északra haladó kőolaj tranzitdíját. De ami a legfontosabb, a déli folyosó kapacitása nem elég Magyarország és Szlovákia ellátására. Így a sokat emlegetett alternatíva nem elég, ráadásul jóval drágább, mint az orosz megoldás.
Korčok is süketel, szerinte a megoldás: behódolni Brüsszelnek
Ivan Korčok, volt szlovák külügyminiszter, atlantista-progresszív és bukott ex-elnökjelölt is megszólalt a témában. Korčokról érdemes tudni, hogy a tagállami vétójog feladásának és a háború folytatásának nagy szószólója, akit a mainstream sajtó már tavasszal elkezdett építeni, mint az ellenzék új potenciális vezetőjét.
Korčok két bejegyzést is közölt az olajtranzit-vita kapcsán. Az egyikben azt állítja, hogy a megoldás az lenne, hogy Szlovákia „kommunikál azokkal a partnerekkel, akik meg tudják oldani a problémát”. Persze aztán hozzáteszi, hogy Szlovákiával senki sem akar tárgyalni.
A másik bejegyzésében pedig megírta, hogy Brüsszel nem hajlandó az EU-Ukrajna társulási szerződés értelmében eljárást indítani a helyzetet megoldandó. Korčok szerint ennek oka, hogy Szlovákia egyedül maradt.
Ezzel Korčok burkoltan megerősítette azt a feltételezést, hogy bizony az EU azért marad tétlen a két békepárti ország érdekének érvényesítésében, mert azok nem soroltak be a mainstream háborúpárti narratíva mögé. Korčok valószínűleg fel sem fogta, hogy bejegyzésével ő maga bizonyította be, hogy Brüsszel nem tűri a tagállamok szuverén politikáját és megbünteti a rebelliseket – holott erre semmilyen mandátummal nem rendelkezik.
Tegyük hozzá, hogy egy olyan diplomata számára, mint amilyen Korčok, akinek egész karrierje a nyugati érdekek érvényesítéséről szólt, ez a Brüsszel jó hír, és szuverén külpolitika rossz – hiszen az előbbi zsíros posztokat ígér számára, az utóbbi viszont azt jelenti, hogy Szlovákiában nem rúg labdába.
Korčok bejegyzéseit azért érdemes megjegyeznük, mert az üzenetük az, hogy ő és progresszív társai teljes mellszélességgel támogatni fogják Brüsszel zsarolópolitikáját, még akkor is, ha azzal az egész országot megszívatják – nekik így is jó, hiszen van mivel támadni a kormányt.
Azt is tegyük hozzá, hogy Korčok egyetlen egyszer sem említette Ukrajna felelősségét az olajtranzit vitában.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
