A baloldali sajtó úgy akarja beállítani, hogy az emberek memóriája csak két hétig tart.
Képzeljük el, hogy egy közép-afrikai országban az államfő vagy miniszterelnök úgy mond le, hogy csupán egy levelet tesz közzé arról, miszerint a távolabbi jövőben nem kívánja ellátni a tisztségét, aztán rögtön eltűnik, mint a kámfor. Nem szól sem a tévében, sem a rádióban, sem videóban a népéhez, csak úgy eltűnik, mint aranyóra a Viktória-tóban.
Fogadásunk volna rá nagy tétben, hogy a komplett baloldali független sajtó úgy ugrana rá a témára, mint kiéheztetett hiéna az antilopbébire, s egy emberként követelné a közép-afrikai császárság, avagy névleg köztársaság fejének materiális megjelenését. Hadd bizonyodhasson meg mindenki, az egész művelt, jogállamiságra pallérozott világ afelől: az illető ízig-vérig demokrata uralkodó önszántából, minden kényszer nélkül, szellemi és fizikai teljesítőképességének teljes birtokában, s legfőképpen szabad akaratából vonul vissza.
Valahogy kissé furcsa, mi több, érthetetlen, hogy ezek a spéci jogállami demokratikus kritériumok nem kerítik hatalmukba a főként baloldali média letéteményeseit, amikor az Amerikai Egyesült Államok baloldali – PC-re eufemizált nevén: demokrata – elnökjelöltjéről van szó. Bezzeg ha Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok jelen állás szerinti elnöke közzétesz a közösségi oldalán – Karácsony Gergelytől leste el a technikát? Vagy fordítva? – egy könnyekig megható visszalépő kommünikét, szerintük merőben más a helyzet.
A máskor, illetve konzervatív politikusok esetében végletekig, patologikusan gyanakvó balos média úgy benyeli egy árva kétkedő torokköszörülés nélkül a textust, mint kacsa a galuskát.
Aztán jött egy meglepő fordulat: megszólalt maga a magasságos president, Joe Biden. A híradások szerint Kamala Harris egyik kampányrendezvényén telefonon kapcsolták az elnököt, aki szépen el is mondta a leckét arról, hogy támogatja alelnökét, személyesen részt is vesz majd a kampányában, meg hogy januárig kitölti az idejét, hivatalban fog maradni. Le is gördült a nagy kő a demokrata párti diktatúrát szomjúhozó keblekről, hisz íme a bizonyság: Uncle Joe jól van, mondhatni, kutya baja, s ha nem is látják testi valójában, mondjuk egy videón, nincs nagy gond vele kapcsolatban.
Csakhogy túlzottan hurráoptimisták voltak ezek a globálbalos kombinációk, rózsaszín remények. Ha ugyanis nem érte be valaki a hírügynökségi tudósítással és megnézte az esemény idevágó videóját, láthatta-hallhatta, hogy ez a Biden-speech csupán egy előre felvett beszélgetés hangfelvétele volt, el sem próbálták játszani az élő adás varázsát. Semmi közbekérdezés, semmi köszönés, se előtte, se utána. Egyszóval ez sem szolgálhatott bizonyságul, hogy a jelenlegi elnök működőképes, s nincs gátolva semmilyen módon a cselekvésben. Avagy nem presszionálják a fenntartói, szponzorai által helyesnek tartott irányban. Annál is inkább jogos és életszerű lett volna ez az aggódó felvetés, mivel Joe Biden mindig szerette előnyben részesíteni a videón történő kommunikációt, telefonos, felvett, álélő megnyilatkozásra a részéről talán nem is volt eleddig példa.
Vajon mi lehetett ennek a rejtőzködésnek, a közönség elől való bujtatásnak, elzárásnak az oka? – fogalmazódott meg sokakban. Talán nem volt olyan kondícióban, hogy alkalmas legyen a vizuális, materiális megjelenésre? Főként amiatt volt furcsa a hirtelen visszahúzódás az állítólagos Covid-fertőzés ellenére is, mivel alig pár nappal azelőtt még igen vehemensen tiltakozott az ellen, hogy ne lenne megfelelő fizikai és mentális állapotban.
Be is gyulladtak rendesen a demokrata párti bennfentes berkekben, hogy ez a Biden a végén mégsem akar lemondani az elnökjelöltségről, hiába követeli ezt kórusban a CNN-től George Clooney sztárolt színészig mindenki, aki számít a baloldali hőlégballonban Hollywoodtól Manhattanig és Washingtonig.
Bármily meglepő, megértjük Joe bácsi méltatlankodását, amiért pár napja, részleges felszívódása előtt közvetlenül még azon háborgott, hogy olyanok is elárulták és visszalépésre akarják bírni, akiket ő régi barátainak, szövetségeseinek vélt.
A baloldali sajtó úgy akarja beállítani, hogy az emberek memóriája csak két hétig tart. Ebből annyi igaz, hogy éppen a balos médiumok nem hajlandók két hétnél régebbi időkre visszaemlékezni. Pedig Bidennek volt igazsága: az őt visszalépésre kapacitáló tótumfaktumok homlokegyenest másként beszéltek nemrég, mint most. Barack Obama korábbi elnök június végén még arról fuvolázott Biden Trumppal szembeni vitavesztése után: „Rossz viták előfordulnak, én tudom.” Bill Clinton még régebbi elnök pedig arról értekezett: „A tények és a történelem számítanak. Joe Biden háromévnyi stabil vezetést adott nekünk. […] Ez az, ami igazán tét novemberben.” Mindketten kitartásra buzdították Bident, majd pár héten belül hátat fordítottak neki és korábbi álláspontjuknak.
Mi változott azóta? A szponzorok is léphettek.
„Elvtársak, ne lőjetek!” – voltak állítólag Majakovszkij utolsó szavai az öngyilkossága előtt. Talán Biden, aki belülről ismeri a maffia farkastörvényeit, okult a történelemből és gyorsan hozzátoldotta a szöveghez: „Mindenbe beleegyezem!”
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
