Magyarországon persze a szó klasszikus értelmében nincs baloldal. Ami van, annak 95 %-a klasszikus jobboldali liberális, s van egy kicsi rész progresszív liberális.
Sajnálatos így a sorsa a 0 %-hoz közelítő rendszerkritikus baloldalnak. A klasszikus marxistáknak még könnyebb, mert ők eleve nosztalgikus irányzat, szerepük olyan, mint amikor a 70 év feletti korú tagságú német Dschinghis Khan együttes fellép a nyugdíjasklubban:
De a modernebb verziónak végképp lőttek: rájuk tényleg senki se kiváncsi. Én azért szoktam követni ezeket a törpecsoportokat.
A napokban is ezt tettem, a téma persze érdekes: Gyarmatok és gyarmatosítók – Hol van ebben a képben Magyarország?.
Kiderül: még a rasszizmusellenességet se lehet elterjeszteni a magyar baloldalon, mert ez is inkább jobboldali érték! Hogyan is, mikor ez látszólag ellentmond a tényeknek, lásd a migrációellenességet a Fidesz kezdte, a ballibek eleinte meggpróbáltak ellene beszélni, s csak akkor váltottak, amikor a nyugati konszenzus is „fideszes” lett?
Pedig egyszerű – s ezt szabatosan el is mondják a balos kutatók, ha nem is direktben -, az van, hogy Magyarországon 2 narratíva van:
- baloldali: mi a fejlett világ részei vagyunk, természetes jogunk tehát jól élni, s csak a rossz Zorbán gátol meg minket, ráadásul ő oda akar kötni minket mindenféle vad orosz, türk, kínai népekhez, ahelyett, hogy euroatlantista élharcos lenne,
- jobboldali: mi az elnyomott világ részei vagyunk, azon belül persze a csúcson, de végsősoron a nyugat azt teszi velünk, amit a „vad” népekkel is.
A rendszerkritikus balos meg kétségbeesetten látja: az ő narratívája senkit se érdekel, s ha mégis, akkor is az közelebb van a hivatalos jobboldalihoz, mint a hivatalos baloldalihoz.
Amikor jobboldali voltam – ezt durván 1993-2008 közé tenném -, 3 dolog zavart legjobban a magyar jobboldali közbeszédben:
- az antiszemitizmus – ezt Orbán tudta csak megoldani, elsősorban a 2015-ös migránsválság kereteiben, az antiszemitizmus egyrészt konteó, másrészt önbecsapás,
- a regionalizmust tudomásul nem vevő magyar nacionalizmus – ez máig probléma, csak bizonyos enyhülés lett,
- s végül éppen ez: az ostoba felsőbbrendű európaiság.
Valószínűleg személyes okok miatt zavar ez utóbbi: hiszen 18 éves korom előtti életem felét Latin-Amerikában éltem le, így teljesen idegen számomra a gazdag világon kívüli emberek lenézése.
Mindenképpen Orbán érdeme, hogy ezen a téveszmén rést ütött a nyugatellenes szövegeivel.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
