Az a baj, hogy kevés a hal, és sok a zavarosban halászó politikus. Másképp mondva kevés a tálcán kínált miniszteri tárca és sok az önjelölt miniszterjelölt. Ha már több miniszterelnök-helyettes is van, miért ne lehetne egy minisztériumnak két vagy három minisztere? És akkor nem kellene ilyen nagy harcot vívni, és Ciolacu úr a csülköt (románul a ciolant), amiért a harc dúl, könnyebben fel tudná porciózni.
Mint a leköszönő miniszterelnök, Ciucă mondta, kormánya eddig nagyszerű eredményeket ért el, ezért nem is tudom, hogy miért kellett változtatni rajta. A liberálisok addig kormányoztak együtt a „vörös pestisesekkel”, hogy elkapták tőlük a kórt, örvendenek, hogy túlélték és immunissá váltak, így továbbra is bátran mernek velük közösködni. Annyira megszerették egymást, hogy most már eldalolta az új szociáldemokrata miniszterelnök azt is a Liberális Pártnak: „Nélküled az élet, mit ér, / eldobom egy halk sóhajért”. Konkrétan azt, hogy ha a liberálisok elhagynák a kormányt, akkor ő is mosná kezeit, bedobná a törülközőt, és nem kormányozna tovább. Jöhetnének az előrehozott választások.
De nem hiszem, hogy erre sor kerülne, mert az új kormányfő tapasztalt politikus, aki sokat tanulhatott halászat közben a régi pártvezértől, a börtönt is megjárt Liviu Dragneától. Mielőtt nyakába vette volna a kormányzást, elment Görögországba, Athosz szent hegyére, és beszélt őszentsége Daniel pátriárkával is, bizonyosan az égieknél való közbenjárásért. És ha Isten és szavazók vele, akkor ki (lenne) ellene?
Ha megvalósulnak a kormányprogramban felsoroltak, akkor itt lesz a Kánaán, és nem kell többé külföldre menni dolgozni, de még koldulni sem, mert mindenkinek jut a bőség kosarából. Az igaz, hogy ami a kormányprogramban található, annak nagy részét már többször is hallottuk, és ha nem valósul meg semmi belőlük, akkor nem fog senki csodálkozni.
De reménykedjünk, mert olyanokat ígérnek, hogy megoldják (ismét?) a különnyugdíjak problémáját, amit már sokan mások is mondtak, és azóta is egyfolytában oldják, de nem tehetnek arról, hogy az olyan nehezen oldódik, mint a cukor a tiszta szeszben. Egységes bértörvényt vezetnek be. A termelés úgy fog nőni, mint a fű, évente 3 százalékkal. (Eddig is rettenetesen nőtt, csak nem nagyon vettük észre, mert a fű növését sem lehet látni, csak hallgatni.) Letörik az infláció szarvát is, ami év végéig nyolc százalékra csökken. A mandátum végére a nettó minimálbér 500 és a nettó átlagbér 1000 euró lesz. Ha nem vezetjük be az eurót, akkor azt lehet majd mondani, hogy euróban megnövekedtek volna a bérek, de nálunk sajnos lejben számolnak. Több jobban megfizetett munkahelyet hoznak létre, amit valószínű, úgy érnek el, hogy megparancsolják a vállalkozóknak, hány személyt és mennyivel alkalmazzanak. És (micsoda öröm!) a nyugdíjak is nőni fognak. (Nem mondták, mennyivel, nehogy a nyugdíjasok elhiggyék magukat.) A program nem feledkezett meg a tanügyről és az egészségügyről sem. (Ezekről a programírók nem szoktak megfeledkezni, a döntéshozók annál inkább.)
Romániának egyik nagy gondja, hogy egyenlőtlen a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés – mondta Ciolacu. Szerintem most mindenkinek nagy jövedelme lesz, és megfizetheti a minőségi ellátást. És különben is, úgy fogják fejleszteni az egészségügyet és az oktatást, hogy mikor azt a külföldön élők meglátják, hanyatt-homlok rohannak majd haza.
A hazafias gazdasággal a belföldi termelést kell ösztönözni, mert válságban a piac, nem a hatékonyságot, hanem a spekulációt termeli ki. Most már aztán bátornak kell lenniük – állítja Ciolacu úr –, és politikusaiknak is többet kell vállalniuk. A románok ugyanis több munkát akarnak látni, komolyságot és kitartást azok részéről, akik vezetik az országot. (Hát eddig nem ezt láttuk?)
Romániát a hazafias gazdasággal fogják felvirágoztatni, és a Cumpără românește!, magyarul Vásárolj románul! (románosan?) jelszóval. Ez, gondolom, úgy valósul meg például a Székelyföldön, hogy ha bemész az üzletbe, és kérsz valamit magyarul, akkor rád szólnak, hogy: Vásárolj románul!
Borítókép: Facebook / Partidul Social Democrat
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
