Civil kezdeményezésre állítottak emléktáblát Iker István néhai plébánosnak Kolontáron. November 13-án, a magyar szentek és boldogok emléknapján Udvardy György veszprémi érsek mutatott be szentmisét Nagy Nándor plébánossal a helyi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplomban, majd megáldotta az emléktáblát.
Az ünnepi szentmise prédikációjában Udvardy György érsek kiemelte: Legyünk hálásak a magyar szentekért és boldogokért, akik egyszerre tanítanak bennünket megismerni Krisztust, követni az Ő tanítását, és arra, hogy becsüljük népünkhöz, nemzetünkhöz való tartozásunk.
– emelte ki a főpásztor. – Saját boldogságunk munkálása a közösség javát is szolgálja. „Adja Isten, hogy ezen az ünnepen, amikor a magyar szenteket és boldogokat köszönjük meg, akkor mi magunk is akarjunk az ő társaságukhoz tartozni, döntéseinkkel, hitünkkel, cselekedeteinkkel. Hisszük és reméljük, s ezért is hálát adunk, hogy ebben egymást is tudjuk segíteni.
Ezért is elfogadható, ezért is méltó, hogy most egy korábban e plébánián szolgáló lelkipásztor személyével kapcsolatban tudunk megáldani egy emléktáblát. Hiszen nem pusztán a szeretet erejére emlékeztet bennünket, nem pusztán valami kegyeletes dologról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy az ő példája-tanítása segít bennünket ahhoz, hogy boldogok tudjunk, szentek tudjunk lenni magyar közösségünkben.
Szítsa fel az ünnep a köszönet és a hála érzését önmagunkban, és erősítsen bennünket boldogság utáni vágyunkban, boldogságunkban. Ámen” – hangzott el Udvardy György szentbeszédében.
A veszprémi érsek ezt követően áldotta meg az Iker István néhai plébános tiszteletére készült emléktáblát.
Egy ilyen táblára általában egy rövid megjegyzés szokott felkerülni, s
– mondta a főpásztor a tábla megáldásakor. – Mi nemcsak a múltat akarjuk pusztán fölidézni, hanem a jövőt akarjuk magunk előtt láthatóvá tenni. Így imádkozunk most elhunyt lelkipásztorunkért, és megköszönjük az általa kapott isteni jókat, amelyekkel a közösséget táplálta.
Az emléktábla létrejöttét Fischli János korábbi kolontári lakos kezdeményezésére állították, amivel egy időben a néhai plébános sírját is megújították.
Iker István 1900. október 13-án született Rábakovácsiban. A gimnázium 7–8. osztályát a veszprémi kisszemináriumban végezte. Filozófiai és teológiai tanulmányait a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként Innsbruckban kezdte, majd az I. világháború után Rómában fejezte be, ahol a filozófia doktorává avatták. 1924-ben szentelték pappá Veszprémben.
Káplán volt Sümegcsehin 1925-től, Zalaszentgróton 1926-tól; szemináriumi tanulmányi felügyelő és tanár a filozófia tanszéken 1927-től, majd a dogmatika tanára 1929-től; 1928 és 1933 között a Veszprémi Hírlap főszerkesztője, majd plébános Vaszaron 1933-tól. Vaszaron 1933-ban renováltatta és újjáalakíttatta a templomot és környékét, 1937-ben új orgonát építtetett. A háború előtt számos politikai és társadalmi írása jelent meg.
1948 után az ÁVH rendszeresen beidézte, és kínzással, zsarolással besúgásra, paptársainak feljelentésére akarta kényszeríteni. 1951 áprilisától 1956 októberéig a Vaszar-Mézeshegyben lévő présházak egyikének pincéjében rejtőzködött. 1957-ben Szentkirályszabadjára, majd Kolontárra került kisegítőnek.
Nyugállományban 1967-től szentszéki bíró volt. Farkasgyepűn, a szanatóriumban halt meg. Kolontáron temették el.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
